Carissimi, Stephanus Nugator barátunk jelentkezett ismét egy írással a Királyhágón túlról, amelyben a dési templom egy másik rejtélyes feliratát igyekszik megfejteni, elég szerencsésen, de azért talán lesznek még megjegyzések részetekről is. Epigráfusok, előre! (G. d. Magister)
Akik olvasták, talán még élénken emlékeznek az Ilyen felirat nincs is című bejegyzésemre. Nem tudom, ki hogyan volt vele, de engem az értelmezhetetlen halandzsa-szövegnél is jobban nyugtalanított az, hogy miként kerülhetett egy ilyen szöveg a dési templom falára. Íme, a felirat (megoldási javaslatokat l. a linkelt bejegyzésben és a kommentekben):
SACRAE AEDIS HUJUS HOTE D’ISTAE RASI AM SZACSVAI ODOM PROPUSE STOPU OIO ETLO COHUIC AFIOSAE HABITATIONS TAIVEN
Megfejteni nem sikerült, csaknem lehetetlen is egyébként, de arra a kérdésre, hogy miként került ez a loremipsum a templom falára, ezúttal egész pontosan válaszolni tudok. Nos, bármennyire is hihetetlen ma már, 1989 előtt gyakorlatilag – néhány kiemelt fontosságú műemléket leszámítva – Romániában nem volt műemlékvédelem, főleg, ami a magyar vonatkozású műemlékeket illeti. Ez azt jelenti, hogy a dési templomot és persze nemcsak, egyszerű építési vagy felújítási engedély birtokában javítani lehetett. A fenti feliratot közönséges szobafestő vagy kőműves „javította”, vagyis minden betűt, amit felismert vagy felismerni vélt, újra felpingált a kijavított falfelületre. Innen a halandzsa. Történt pedig mindez anno 1960.
Ám a templom déli homlokzatán van egy másik latin nyelvű emléktábla is, amit legutóbb nem vettem észre, ezért csak a kommentekben esett néhány szó róla. Ezt 1988-ban festették újra, ugyancsak szobafestők vagy kőművesek, de ennek ellenére a felirat nem lett halandzsa, és némi fejtöréssel értelmezhető. Az történt ugyanis, hogy a lelkész minden szót lelkiismeretesen leírt, s külön meghagyta a kőművesnek, hogy a szöveget a lehető leggondosabban és az eredetivel megegyező írásmód szerint írja vissza. 1960-ban mindezt elmulasztotta valaki, az eredmény pedig egy olyan szöveg, amit szinte lehetetlen értelmezni és helyreállítani.
De nézzük ezt az újabb feliratot. A szögletes zárójelben az én javításaim illetve értelmezési kísérleteim olvashatók.
Átírási javaslatom:
DEOTOM [ Deo Trinitatis Optimo Maximo] Auxiliante, Ecclesia[e] Ref[ormatae] Desiensi opem ferente encaeniorum aedis hujus sacrae, ovo[quo] ad latos[latus] orientale consumatio facta, superintendente P.W.Ts.[ Petri W. Csernatoni], curas subsidio sedas.[ cura & subsidio seddae]
Az emléktábla jobb alsó sarkában, magyarul ez áll:
Az eredeti festett feliratot újrafestette az egyházközség 1988-ban.
Az ovo-t quo-ra, a latos-t latus-ra javítottam, a curas végén az s valószínűleg „&” akar lenni, a sedas s-e pedig e. A sedda egyébként széket, tanszéket, királyi széket is jelent, talán akár a vármegye szóval is vissza lehetne adni. A P.W.Ts. feloldásához a templom mennyezetére festett címer nyújt segítséget. Jobb fotót, sajnos nem sikerült készítenem, annak ellenére sem, hogy a gondozó a kedvemért az összes csillárt fölkapcsolta.
Insigne Ecclesiae Reformat[ae] Desiensis cujus Templum hoc renovatum. Superintendente Petri W. Csernatoni cura et industria spectabilis Domini Adami Szacsvai. Anno Domini MDCCLXXIX. Azaz: a Dési Református Egyház(község) címere. Temploma Csernátoni W.(Vajda) Péter püspöksége idején, Szacsvai Ádám tekintetes úr fáradozása és buzgalma jóvoltából felújíttatott az Úr 1779. esztendejében. A címer körül egy különös igevers olvasható: sicut lilium inter spinas ita dilecta mea inter filias. Cant. II: v. 2 . Vagyis: mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt. (Énekek éneke 2,2) Persze, nem nehéz kitalálni, hogy a XVIII. században mi is volt a tövis a reformátusok számára. De minket most a P.W.Ts. érdekel, ami tehát Csernátoni Vajda Péter nevének rövidítése.
Mindezek alapján én így fordítanám:
Az egyedül jó és hatalmas Szentháromság Isten segedelmével, aki erőt adott a Dési Református Egyháznak, hogy e szent hajlék megújulhasson, a keleti homlokzat Csernátoni W.Péter püspöksége idején, a tisztségviselők( a helyi hivatal) gondoskodása és segítsége révén, befejeztetett.
Természetesen várom észrevételeiteket, több szem többet lát alapon: megoldásaitokat, lévén a szöveg amilyen rövid éppoly macerás.
Ami a 60-ban újrafestett halandzsa-szöveget illeti, csupán egyetlen esetben van némi remény arra, hogy helyreállíthassuk. Ha 60 előtt valamikor fénykép készült róla. A lelkész ugyan megígérte, hogy utánanéz: van-e valamilyen használható nyom, de nem hiszem, hogy bármit találna, mivelhogy akkortájt Historia Domus éppen nem létezett, de ha létezett volna se valószínű, hogy az újrafestés előtti szöveget megtalálnánk benne.
Kérdés, hogy nem volna-e jobb, ha az eklézsia íratna (mondjuk velem, miért ne?) egy tisztességes latin szöveget? Végül is tudjuk, hogy Szacsvai Ádámról van szó, meg "e szent hajlékról", ismerünk egy évszámot is, a mennyezetre festett címer és a 88-ban restaurált felirat alapján pedig megfogalmazható lenne egy olyan szöveg, ami mindenesetre közelebb állna az eredetihez, mint a jelenlegi halandzsa. De hát erre aligha kerül sor. Mert, ugye minek? Tízévenként jó, ha egy embernek szemet szúr.