A Brassói Lapok című erdélyi hetilap október 17.-i számában szúrt szemet, de mondhatni szó szerint, a következő mondat: „Kassa: magyarokról csak latinul.”  Némi fejcsóválással elintéztem volna az ügyet, ám a Felvidékkel, ha jól emlékszem, éppen Kassával kapcsolatban, ez már a második ilyen mondat az egyébként nívós lapban. Egy korábbi számban, körülbelül (mert emlékezetből idézem) ezt olvashattuk: „Kassán a magyar múltról csak egy holt nyelven szerezhet információt az odalátogató.” A felirat, amit az újságíró szívesebben olvasott volna magyarul vagy kétnyelvűen, a kassai dóm Rákóczi emlékművén olvasható. Íme, az emlékmű és szövege, melyet különben a BL is közöl:

 In sepulcro hujus avitae ecclesiae requiescunt in Domino ossa principis Francisci Rákóczi II, matris ejus Hel. Zerinae et filii Josephi necnon trium fidelium sociorum, quos omnes infausta sorte per duo saecula patria extorres, grata posteritas ex terra diuturni exilii devote retulit et die 29. mens. octobris  anni 1906 in hoc loco sacrato, honestissimo cum exequiarum cultu ad requiem tranquillam pie ac digne denuo colocavit.

Siste viator! Honora tantorum herorum magna merita et praeclaram memoriam.

Monumentum hoc posuit senatus populusque hujus civitatis anno Domini 1938.

Csupán bosszúból, amiért fényképről kellett kisilabizálnom a szöveget, jegyzem meg, hogy a szlovák internetes oldalakon fellelhető összes latin szöveg hemzseg a hibáktól:

"IN SEPULCRO HUIUS AVITAE ECCLESIAE REQUIESTUNT IN DOMINO OSSA PRINCIPIS FRANCISCI RÁKOCZI II, MATRIS EIUS HEL ZERINIAE ET FILLI JOZEPHI, NECNOM TRIM FIDELIUM SOCIORUM, QUOS OMNES, INFAUSTRA SORTE PER DUO SAECULA PATRIA EXTORRES, GRATA PROSTERITAS, EX TERRA DUIN TURNI, EX ILLI, DEVOTE RETULIT ET DIE 29. MENS. OCTOBRIS ANNI 1906 IN LOCO SACRATO, HONESTISSIMO CUM EXCQUIARUM CULTU, AD REQUIEM TRANQIULLAM, PIE AC DIGNE DENUO COLOCAVIT."
SISTE VIATOR! HONORA TANTORUM HEROUM MAGNA MERITA ET PRAECLARAM MEMORIAM! MONUMENTUM POS SUIT SENATUS POPOLUSQUE HUJUS CIVITATIS ANNO DOMINI 1938.

A címer alatti szöveg fordítása:

Ez ősi templom kriptájában nyugszanak az Úrban II. Rákóczi Ferenc fejedelem, anyja Zrínyi Ilona, fia József, valamint három hűséges társa csontjai, akiket a hálás utókor, miután a balsors két évszázadon át hazájuktól távol tartotta őket, a hosszas száműzetés földjéről tisztességgel  hazahozott és 1906. október 29-én e megszentelt helyen, díszes gyászszertartás keretében, a csendes pihenés végett, kegyesen és illendőképpen újra elhelyezett.

A dombormű alatt ez áll:

Állj meg, utazó! Becsüld az ily hősök kiváló érdemeit és ragyogó emlékét.

Ez emlékművet e város tanácsa és lakossága emelte, az Úr 1938. esztendejében.

Nos, a címben szereplő mondatban ami engem nagyon zavar, az a „csak”. Duplán zavar. Egyrészt azért zavar, mert kultúrember, ha másért nem, már csak sznobizmusból sem sajnálja le a latint egy ilyen „csak”-kal. Másrészt és főként azért zavar, mert ez a „csak latinul” a szerző szándéka szerint azt sugalmazza, hogy a szlovákok, a szöveg feltételezett megfogalmazói, ezzel mintegy azt üzenték/üzenik nekünk, hogy a magyar nyelv rövidesen a latin sorsára jut Felvidéken. És még valamit sugalmaz ez a mondat. Az én olvasatomban azt, hogy be nehéz is ez az együttélés. Persze, nehéz. De miért is lenne könnyű? Miért kellene könnyűnek lennie? Miért kellene, adott esetben, akár konfliktusmentesnek lennie? Az együttélésnek nem az a lényege, hogy könnyű legyen. Az együttélésben, bármilyen jellegű is, a hangsúly azon van, hogy együtt, és nem a könnyűségen vagy a konfliktusok abszolút hiányán. De nem erről akarok írni.

Lassan mi, kissebségi magyarok lehetünk az angol vicc főszereplői, mely eredetileg az írekről szólt: minden nép esetében beszélhetünk néplélekről, csak a kisebbségi magyaroknak van pszichózisuk. E nélkül a pszichózis nélkül (persze, elismerem, nagyon is érthető, ha van) szöget üthetett volna írástudónk fejében, hogy miért írtak latin szöveget a kassai dómra a szlovákok, ha már borsot akartak törni az orrunk alá, miért nem lett inkább szlovák a szöveg? És hogyhogy éppen ők húzták elő Rákóczit? Vagy esetleg nem is ők állnak a latin szöveg mögött?

Nos, a domborművet magát és a Rákóczi címert Löffler Béla alkotta, az emléktáblát Sipos Béla építészmérnök tervezte, a szöveget pedig Wick Béla kanonok írta, aki jónevű történész és közíró is volt. Szóval, a BL tragikusnak szánt mondata csakugyan tragikus lett, persze nem éppen a szerzői szándék szerint. Amúgy meg legalább annyira tragikus helyzetet, hogy a magyarokról csak latinul írnak, el tudok képzelni. Például azt, ha a magyarokról csak magyarul írnak.

A Bélák bölcsen, fehérek közt európai módon döntöttek, midőn 1938 júliusában, néhány hónappal a müncheni egyezmény és az első bécsi diktátum előtt, amikor tehát feltehetően a levegőben volt mindaz, ami később meg is történt, latin szöveget írtak a Rákóczi-emléktáblára. Nem csak latinul írtak, üzenni is akartak ezzel. És messze nem azt, amit a Brassói Lapok munkatársa sugalmazott olvasóinak.