Nagyszeben vitathatatlanul az erdélyi szászok fővárosa. Ám a szebeniek mindig is, nemcsak a szászság, de egész Erdély fővárosának is tartották. Ezért vagy sem, ha Szebenben járok, engem mindig megérint valamiféle “fővárosi hangulat”. Egy virtuális sétára hívlak most benneteket Nagyszebenbe, vagy ahogy régebben és németesebben (Hermannstadt) nevezték: Hermányvárosba. A belvárosban nézünk körül, latin feliratokat böngészve, így tehát nemcsak térben, de az időben is sétálni fogunk.
Sétánkat a szász evangélikus templomnál kezdjük. Évek óta restaurálják, így sajnos a templombelsőt nem nézhettem meg. Pedig a Krisztus megfeszítését ábrázoló freskó igazi ínyencfalat a latinosoknak. Ha legközelebb arra járok, restaurálás ide vagy oda, mindenképp besurranok, lesz tehát egy poszt erről a freskóról is. Mégsem kell lógó orral odábbállnunk. A sanctuarium ( itt őrzik a templom kegytárgyait) bejárata fölött, ez a kissé elmosódott, de azért kisilabizálható szöveg áll:
Porta patens esto, nulli claudaris honesto. Arma, toga, patriique Lares aucta per Albert Huet, iudicem regium cibiniensem. Állj nyítva kapu, ne záródj be senki tisztességes ember előtt. A felirat második mondata, attól függően, hogy miként értelmezzük az arma, toga, Lar szavakat többféleképpen fordítható. Az én megoldásom a következő: Albert Huet, szebeni királybíró által növekedett (a városban) az erő, méltóság és biztonság. Huet, az Erdélyi Fejedelemség csakugyan zavaros időszakában sokat küzdött a szászok jogaiért, könyvtárat alapított, és néhány latin nyelvű munkát is letett az asztalra. Amolyan igazi, vérbeli erdélyi humanista volt. A templom a róla elnevezett téren áll.
A templommal szemben, a Samuel von Brukenthal kormányzóról elnevezett, német nyelvű iskola épülete látható. A német anyanyelvű diákok, mint Erdélyeben mindenütt, ahol még működik német iskola, kisebbségben vannak. A diákság zömét románok teszik ki, mivel a valamikori szász városokban, menő dolognak számít német iskolában járni.
Az iskola főbájárata fölött ezt a feliratot olvashatjuk: ErVDItIonI, VIrtVtI aC eXeMpLIs saCra. Szenteld magad a műveltségnek, erénynek és példaadásnak. A felszólítást az iskola saját magának szánhatta, miközben valószínűleg a kapun belépő diákokat is buzdítani akarta. Ez a kohortáció (ennyi múltvisszasírás engedtessék meg nekem!) ma csaknem érthetetlen, és nem feltétlenül azért, mert sem a tanári kar, sem a diákság nem tud latinul. A felirat egyébként kronosztikon, az 1781-es évszámot rejti, de a dátum nem az iskola építésének, hanem feltehetően csupán a felirat elhelyezésének idejére utal.
Ez a felirat, mely az iskola egyik falán olvasható - SALVETE DII SCHOLARUM PATRONI -, azért érdekes, mert el lehet készíteni a pogány, a – mondjuk – humanista és keresztény fordítását is. Pogány fordítás: legyetek üdvözölve, iskolánk oltalmazó istenei! Humanista: legyetek üdvözölve, iskolánk védő szellemei! Keresztény: legyetek üdvözölve, iskolánk védőszentjei!
Az Altemberger ház. Nevét első tulajdonosáról, Thomas Altemberger, szebeni polgármestertől kapta. Az ő nevéhez fűződik az Universitas Saxonum, a Szász Egyetem, azaz a szászok önkormányzatának megalapítása. Az épület később városháza lett, jelenleg történelmi múzeum.
Kapubejáratának latin felirata igazi pikáns csemege, és nemcsak latinosoknak: D(eo)O(ptimo)M(aximo). Pro salute et adventu in Daciam imp(eratoris) caes(aris) Josephi II., pii, fel(icis) augusti optimi principis. Io, gaude Cibinium, Germanorum metrop(olis)! Gaude Dacia felix! Vestra fortuna firmata est. Az egyedül jó és hatalmas Isten (segítségével). II. József császár, a kegyes, boldogságot hozó, fenséges, jóságos uralkodó üdvözlésére, daciai látogatása alkalmából. Ó, örülj Nagyszeben, szászok fővárosa! Örülj, boldog Erdély! Jószerencsétek megalapozott. Megeshet, hogy Forman Amedeus-ának hatására, de nem tudok szabadulni attól a képtől, hogy ott áll Őfelsége a régi Városháza kapujában, böngészi a feliratot, mosolyog, kicsit bamba udvariassággal, de ugyanakkor gyanakodva is, mert nem egészen érti. Később, négyszemközt, titkára lefordítja neki a szöveget, és ekkor már selymán somolyog, mert arra gondol: fognak még jobban is örülni a szászok, ha majd bevezetheti reformjait. Persze lehet, hogy a szebeni látogatáskor még nem volt kész a felirat, de mindenképpen 1781 előtt készülhetett, mivel 81-től kezdve a császár megszüntette a szászok kizárólagos polgárjogát a szász városokban, az Universitas Saxonum-ot pedig felosztatta, arra hivatkozva, hogy a Szászföld a kincstár tulajdona. Aligha valószínű, hogy Szeben ezeket az intézkedéseket szerencséje megalapozásának tartotta volna, és egy császárt dicsőítő felirattal ünnepelte volna az eseményt. Hát nem lehetett kellemes szász uraméknak , 1781-től csaknem egy évtizedig, naponta átmenni a kapu alatt, melynek felirata arra nógatta őket, hogy örüljenek. Mi tagadás: egy kicsit, tartalmilag legalábbis, túlírták ezt a feliratot, de ez alighanem a szász civiseknek is gyakran eszébe jutott.
Az úgynevezett Hazugok hídja, mely nevét állítólag, a környékén áruló kofák szemtelen füllentéseiről kapta. Egyébként Erdély első öntöttvas hídja, 1859-ben adták át a városnak. A hídon áthaladva a Kis Piacra vagy a Kis Főtérre érkezünk.
A Kispiac és a Tanácstorony. Az eredeti toronyból csak az első emelet maradt meg, a felső emeletek 1586-ban leomlottak, maguk alá temetve Johann Davidot, aki éppen a kapuívet festette. Két év alatt állították helyre. A torony homlokzatán levő felirat ennek az eseménynek állít emléket:
Haec turris totaliter praeparata est, AD 1588, die 33(?) augusti. Az Úr 1588. esztendejében , augusztus 3…-n, e torony teljesen elkészült.
A Tanácstorony alatt átsétálva jutunk a Nagy Piactérre, ahol a római-katolikus templomot látogatjuk meg. Szebennek a reformáció után csaknem 150 évig nem volt katolikus temploma. Hosszas huzavona után a képünkön látható templomot 1733-ban szentelhették fel. A hívek, miként azt a korabeli anyakönyvek is bizonyítják, a Szebenben megtelepedő idegenek közül kerültek ki. A szentély boltívén olvasható feliratról nem sikerült jó képet készítenem. Egy nem túl sikerült kronosztikonról van szó, apropója valamilyen felújítás, de nem tudtam kinyomozni, hogy pontosan milyen renoválásról is beszél a felirat.
Laetante eCCLesIa sVper InVIoalatae ConCeptIonIs IVbILeo, LargIs benefaCtorVM oboLIs fVLta rVrsVs eXornata, sto.
Az egyház örömére, a szeplőtelen fogantatás ünnepén, jótevők bőkezű adományaiból, újra felékesítve (új pompában) állok.
Az igazán szellemes kronosztikonban minden számértékkel bíró betű játszik. A fenti kronosztikon szerzője az 1854-es évszámot csak úgy volt képes kihozni, hogy a számot is jelentő betűket pirossal szedte, mivel egy 50-el (L) nem tudott mit kezdeni . Persze, kronosztikont gyártani még így sem gyerekjáték.
A sétálóutcán végigandalogva (persze lehet más és rövidebb útvonalat is választani) a várfalhoz jutunk. Sétánkat itt, a várfalnál fejezzük be, pontosabban a várfal külső oldalán, egy falmélyedésben található mellszobornál, mely I. Ferenc császárt ábrázolja. A jelenlegi mellszobor egy kőből készült másolat, az eredeti anyaga ólom volt, és eléggé kalandos a története. 1989-ben, feltehetően egy bepánikolt szekus szétlőtte a szobrot, talán arra gondolva, hogy most aztán a forradalmi tömeg nekilát monarchiát restaurálni. (Ennél azért valamivel rosszabb következett.) Az eredeti szobor egy ideig a Brukenthal-múzeum pincéjében hányódott, majd elveszettnek hitték, ezért is készítették el a másolatát. Pár évvel ezelőtt azonban megtalálták, pillanatnyilag a Brukenthal udvarán tekinthető meg.
A szobor talapzatára ezt a feliratot vésték: Francisco I. augusto AD III. septembris MDCCCXVII hunc xystum deambulatione collustranti sacrum esse iusserunt pietatis monumentum cives cibinienses. MDCCCXXVIIII. Azaz: Őfelségének, I. Ferencnek, az Úr 1817. esztendejében, szeptember 3.-án tett látogatása (emlékére) szentelték e xystust, a kegyelet eme emlékművét a nagyszebeni polgárok,1829.
Az emlékmű timpanonja alatt ez áll: Iustitia regnorum fundamentum. Az igazság (jogosság) a birodalmak (országok )alapja. A császár egyébként negyedik és utolsó felesége, Sarolta Auguszta Karolina társaságában látogatta meg a várost.
A Szászföld településeit, városait meglátogatni nekem mindig különleges élmény, ezúttal is az volt. De ugyanakkor elszomorító is. Lépten-nyomon német turistákba botlik az ember, de nem lehet látni padon üldögélő és beszélgető szász öregurakat, söröző fiatalokat, babakocsit toló és németül/szászul gügyögő kismamákat. Nos, Nagyszeben ebben a tekintetben szerencsés kivétel. Hovatovább az egyetlen erdélyi szász város, ahol a szászokról nemcsak a kövek beszélnek.
Bónuszfotók:
Szebenben meglehetősen sok az ilyen "kacsintós" háztető.
Ezen a képen meg, valahol rajta vagyok én is :)
