Van úgy, hogy az ember évekig, évtizedekig szilárdan hisz valamiben, s tévhitével békében eléldegél, mert nincs olyan élethelyzet, amelyben a tévhit lelepleződne. Amikor aztán ez megtörténik, annál kínosabb. Bizony így jártam én is. Íme, mit írtam egy korábbi posztban: "Persze a gerendus/gerundus - "hordozandó", "amit hordozni kell" - participiumot is kihallották belőle, amiből egyébként a gerenda [szó] is származik." Ha meggondoljuk, logikusan gondoltam én ezt. Hiszen a gerenda egy állati nehéz dolog, amit ha valaki cipel, azt megemlegeti. S nyilván már a rómaiak is ismerték, így aztán könnyű elképzelni, hogy a gero (hordoz) igéből képzett gerenda (ti. trabes - ami tényleg azt jelenti, hogy gerenda) átkerült a magyarba. Támogatta csillogó elméletemet a tökéletesen szabályos "gerenda" alak (persze már itt gyanakodni kellett volna, hiszen a túl tökéletes egyezések mindig gyanúsak!), valamint a szó értelme és a tárgy között fennálló (szorosnak hitt) kapcsolat.
De azért a nyelvész a jelzett poszt megírása után mégis felhorkant bennem, s odavitt a TESz-hez, amiben aztán hidegzuhanyként ért a hír: a gerenda valójában szláv eredetű, l. pl. gréda (szerb, horvát és szlovén), hrada (szlovák) grinda (román: ott is szláv jövevény) és a többi. Ott inog meg egy kicsit a levezetés, hogy ezekben a párhuzamokban az n betű nincs ott a d előtt (kivéve a romában - hm!), ezért a szócikk írója kénytelen egy *grenda alakot feltételezni, amely elmélete szerint korán átkerült a magyarba. Mindenesetre a számos szláv példa elég meggyőző, s az is, hogy a magyar a gre[n]da szláv szót egy "gerenda" alakká oldotta fel.
Tanulság? Azon kívül, hogy kiderült: nem vagyok szlavista, még azt is hozzá lehet tenni, hogy tévedésem amolyan igazi tudákos etimológia volt - mert nemcsak népetimológia van! -, amely azonban megfelelő ismeretek híján szükségszerűen zátonyra futott. Kiváló párhuzamnak kínálkozik a sznob általam korábban már megénekelt téves etimológiája, ahol az ismeretlen tévedő egy igen pedigrés latin eredetet kanyarított a szónak, noha valójában az egy köznyelvi kifejezés volt csupán. Egyszóval azt mondom: bármennyire is ismerünk egy idegen nyelvet, s bármilyen kifogástalannak is tűnik egy-egy nyelvi párhuzam eme idegen nyelv és saját (esetleg más) nyelv között - az etimológiát hagyjuk meg a nyelvészeknek!
