Van az a vicc a székellyel, hogy miután megnézi a Csillagok háborúját, jön kifele a moziból, jobb kezével vakargatja a bal füle tövét, és azt dünnyögi: hát én ezt nem hiszem!

Na, én azok közé tartozom, akik készséggel elhiszik a filmeket. Nem szoktam fennakadni azon sem, ha történelmi filmek itt-ott vétenek a történelmi hűség ellen. A Borgiák viselt dolgaiban (persze nemcsak az övékben) amúgy is sok a talány, mért lenne baj, ha a rendező/forgatókönyvíró szabadjára engedi a fantáziáját? Nyilván nem baj. Szóval, én egy rugalmas, hálás mozinéző vagyok. De! A pongyolaság, a pancserizmus azért engem is idegesít. A Borgiák sorozatról úgy egy évvel ezelőtt, miután megnéztem az első évadot, már akartam írni. Valami jegyzetfélét is csináltam a latin bakikról, a jegyzet azonban elkallódott, nekem meg nem volt kedvem újranézni az epizódokat, így elmaradt a poszt.

Nemrég megnéztem a második, és az idén megjelent harmadik évadot is, mivelhogy „sum paullo infirmior, unus multorum, ignoscetis!” (ebben még gyengébb vagyok, egy a tömegből, értsetek meg”, Horatius parafrázis,  Szatírák 1/9). Ez utóbbi évad 8. epizódjában két olyan gikszert is elkövettek, melyeket nagyvonalú legyintéssel nem tudok elintézni.

Az Úr 1500. esztendejét írjuk, a Borgia pápa jubileumi évet hirdet, lehet bűnbocsánatot vásárolni, tódulnak a zarándokok Rómába. A filmben az alábbi plakát igazítja el az érdeklődőket.

Nos, a bűnbocsánat vásárlása aligha úgy zajlott, hogy az ember, miután számba vette bűneit, egy ilyen vagy hasonló listáról leolvasta az árakat, összeadott, aztán fizetett, már csak azért sem, mert olvasni meglehetősen kevesen tudtak. De az árak sem voltak egységesek: amiért egy nemesembertől akár 25 dukátot is elkértek, ahhoz a kereskedők pl. jóval a kevesebbért, a szegényebbek pedig aprópénzért hozzájuthattak. (Lám-lám, a pozitív diszkrimináció nem új keletű találmány). Nem volt külön taksa a különböző „hétköznapi” bűnökért sem, azaz nem kellett külön fizetni a házasságtörésért és külön, mondjuk a torkosságért, a búcsú teljes volt. De ezzel a filmbeli plakáttal nem ez a baj. Azt kell mondanom, hogy az ötletet ezzel a listával nem tartom rossznak, olyan ez mint egy étlap, kiszámolhatja az ember, hogy mihez elég a pénztárcája: belefér-e - exempli gratia - a  részegeskedéshez desszertnek egy-két vaskos káromkodás is, avagy nem? Szóval, a lista amúgy rendben volna, akár még szellemes is lehetett volna, ha sikerül tisztességes latinsággal megcsinálni.

Böngésszük hát végig együtt ezt a bűn-étlapot!

blasphemare  - Istent káromolni, szerencsésebb lett volna a főnévi forma: blasphemia (istenkáromlás). Amúgy alapvetően rendben van.

adulterium –  házasságtörés. Rendben van.

falsum testimonium – hamis tanúzás. Rendben van.

sodomiticum –  szó szerint: szodomai. Lehetséges volna, hogy a sodomiticumot önállósult melléknévnek szánták? (vö. peccatum sodomiticum). Az alábbiak ismeretében nem tartom valószínűnek. A bevett szóhasználat a sodomia ( fajtalanság) lenne. De ne legyünk kicsinyesek: némi jóindulattal helyesnek tarthatjuk.

adoraet imaginem falsam – helytelen. Helyesen így lenne: adorat imaginem falsam (hamis képet imád). De így is körülményes. Nem kell ide egy egész mondat, feleim! A latinnak van erre egy görögből átvett szava, egyházi szövegekben ez használatos: idolatria (bálványimádás). A korban egyébként is csak jelképes értelemben használhatták volna ( pénzsóvárság, önimádat). Abból, hogy ez a bűn a listára került, arra következtetek, hogy a „latin szakértő” protestáns lehetett.

Transgredimini parentes – nem helytelen, de bonyolult, és indokolatlan a transgredior ige használata, főként többes második személyben: mellőzitek a szülőket. Én így oldottam volna meg: irreverentia in(erga) parentes ( szülők iránti tiszteletlenség).

libido – kéjvágy (bujaság). Rendben van, bár inkább a luxuria használatos.(egyike a hét főbűnnek)

mendacii – helytelen. Szó szerint azt jelenti: a hazugságnak a… Helyesen mendacium (hazugság) lenne. Némiképp menteni lehetne a mundér becsületét azzal, hogy peccatum mendacii-ra ( a hazugág bűne) gondoltak, a peccatum pedig odagondolandó.

Cupiditas – kéjvágy.

superbia – kevélység.( főbűn)

gula – torkosság ( főbűn)

acedia – jóra való restség (főbűn)

ira – harag (főbűn)

zeles – helyesen zelus ( vetélkedés , irigység), megfelel az invidia főbűnnek, szerencsésebb lett volna ezt használni.

Ebrietate – indokolatlan és helytelen az ablativuszi alak. Helyesen: ebrietas ( részegség)

alea – kocka, szerencsejáték.

calumniare – rágalmazni. Jobb megoldás a főnévi forma: calumnia (rágalmazás).

Feltűnő, hogy a főbűnök helyesen szerepelnek a listán, helyes a dukát és a carlina közötti értékkülönbség is, egy carlina valóban a dukát egytizedrészének felelt meg. Vagyis amit guglizással meg lehetett csinálni, az rendben van, ám ahol egy kicsit agyalni kellett volna a jó (jobb) megoldáson, ott excrementum került a palacsintába.

Csak mint érdekességet említem, hogy az 1913-as Webster szerint egy dukát két dollárt vagy valamivel többet, mint két dollárt ért.  Ha valaki tehát a listán szereplő valamennyi bűnt elkövette, a filmbeli lista szerint egész szép summát kellett volna leperkálnia. Mindenesetre jóval többet, mint amennyit a teljes bűnbocsánatért egy nemesembertől elkértek.

De térjünk át a másik gikszerre. Cesare Borgiának van egy csatlósa, annak meg egy fiúszeretője, aki a Sforzák kéme. A csatlós (aki írástudatlan) talál a szeretőjénél egy tükörírással írt levelet, kiderül az is, hogy egy Catullus-kötet kell a megfejtéshez, amire Cezare úgy jön rá, hogy megkéri csatlósát: olvastasson fel magának a könyvből.

Nézzük a megfejtést!

Az első szó: 9 novem VII.  Azaz: 9. vers, kilencedik sor, hetedik szó.  Csakhogy a 9. versben kilencedik sor ugyan van, ám hetedik szó nincs. De mivel a különböző kiadások számozása esetleg eltérhet egymástól, megnéztem a 10. verset is. Ott a jelzett helyen ez áll: respondi id quod erat, nihil neque ipsis (nekik maguknak). A  vers így folyatatódik: nec praetoribus esse nec cohorti/ cur quisquam caput unctis referret.

Devecseri fordításában:

Mondtam, mint igaz is, hogy ott manapság

sem praetor, sem az őt kisérgető nép

meg nem zsírosodik. ( szó szerint: nincs mivel fejét megkennie).

A megfejtés „ők” kellene legyen, de az ipsis ( többes dativus v. ablativus) – hogy enyhén fogalmazzak – trehány szóválasztás. Csak éppen felütöttem Catullusomat, lapoztam egy keveset ide-oda, és máris megvolt a kívánt szó. A 68. vers, 156. sorának, harmadik szava ( vagy hogy stílszerű legyek: 68 centum quinquaginta sex III) ipsi ( többes nominativus), ami annyit tesz: ők(maguk).

A titkos írás második szava: 27 sex III. Vagyis: 27. vers, 6. sor, harmadik szó. Mivel sem a 26., sem a 28. vers nem jöhet számításba, nézzük meg mindjárt a 27.-et. Íme, a 6. és a 7. sor:

vini pernicies, et ad severos

Migrate: hic merus est Thyonianus.

Ugyancsak Devecseri tolmácsolásában:

Ó nemes bor ellensége, te víz (…) a mogorva józanoknál szállj meg!

Itt Dionysos él: a színbor.

A megfejtés a „legyen/legyenek”, ám a latin szövegben sem harmadik szóként, sem másutt ilyet nem találunk. Persze elképzelhető, hogy valamelyik angol fordításban, a they és a must szerepel a nevezett helyeken ( feltehetően akad majd komentelő, aki utánajár ennek), de ha már latin nyelvű Catullusról van szó a filmben, az lett volna stílusos, ha a latin szövegre alapozzák a megfejtést. Persze így valamivel több időt, némi szöszmötölést igényelt volna az ügy, de hol van az megírva, hogy muszáj latint tenni egy filmbe?

Mindezt meg lehetett volna oldani úgy, hogy Cezare kézbe kapja a titkosírást, a következő filmkockában pedig már azt látjuk, hogy meg is fejtette. De ha már több percen át azt nézzük, hogy miként fejti meg hősünk az írást, meg kellett volna tisztességesen csinálni a jelenetet. Eheu!

Ami a másik gikszert illeti: ha ennyire nem megy a latin, a nép nyelvén (angolul) is fel lehetett volna írni az egyes bűnöket. De lehetett volna akár egy másik szöveget is írni a plakátra. Pl. a lateráni bazilika egyik feliratát: indulgentia plenaria perpetua quotidiana toties quoties pro vivis et defunctis. Örökös, teljes búcsú minden alaklomra, élőkért és holtakért. De a legszerencsésebb talán – még ha enyhe anakronizmusnak is minősül – az lett volna, ha a Johannes Tetzelnek tulajdonított mondást írják a plakátra, latinul vagy angolul:

non citius possit anima volare, quam in fundo cistae denarius possit tinnire.

As soon as a coin in the coffer rings,  the soul from purgatory springs.

Amint a pénz a perselyben csörren, a lélek a tűzből a mennybe röppen.

Elképzelhető, hogy ez a nézőknek is ismerősebb lett volna, mi több: az indulgencia-árúsítás nevetségessége a Tetzel-aranyköpésben legalább annyira benne van, mint ebben a bűn-étlap dologban.

A sorozat nyilván valahogyan folytatódni fog majd, merthogy a 10. epizóddal nem akarták vagy nem tudták befejezni. Nem tudom, kinek az asztala latin szakértőt keresni, de ha majd arról értesültök, hogy folytatják, ajánljátok oldalunkat a producernek, forgatókönyvírónak, rendezőnek, vagy tudomisénkinek.

Én ezt az egészet, amit itt a 8. epizódban elbarmoltak, kábé öt tiltott numera ( i.e. adulterium) áráért szíves-örömest megcsináltam volna.

Ha tetszett a cikk lájkold/lájkolja az oldalunkat is  itt, és kövesd/kövesse bejegyzéseinket!