Egy bájos XVI. századi karácsonyi dalt ajánlok meghallgatásra, melynek szövege – érzésem szerint –  talán korábbi, középkori lehet.

 

 

Gaudete, gaudete, Christus est natus
Ex Maria virgine, gaudete!

Tempus adest gratiae
Hoc quod optabamus,
Carmina laetitiae
Devote reddamus.

 

Gaudete, gaudete, Christus est natus
Ex Maria virgine, gaudete!

Deus homo factus est,
Natura mirante,
Mundus renovatus est,
A Christo regnante.

Gaudete, gaudete, Christus est natus
Ex Maria virgine, gaudete!

Ezecheelis porta
Clausa pertransitur,
Unde lux est orta
Salus invenitur.

Gaudete, gaudete, Christus est natus
Ex Maria virgine, gaudete!

Ergo nostra cantio
Psallat jam in lustro,
Benedicat Domino,
Salus regi nostro.

A harmadik szakasz első két sora Ezékiel kapujáról beszél, melyen, noha zárva volt, mégis átment valaki, és nyilvánvaló utalás Ezékiel egyik rejtélyes próféciájára.

Akkor ezt mondta nekem az Úr: Ez a kapu zárva marad, nem nyithatja ki senki, és nem mehet be rajta senki, mert az Úr, Izráel Istene ment be rajta, ezért marad zárva. Csak a fejedelem tartózkodhat ott, mivel fejedelem, és étkezhet az Úr színe előtt.(Ez.44,1,2)

A Vulgatában az igevers első mondatának vége, illetve a második mondat eleje másként szól:

Et dixit Dominus ad me: Porta haec clausa erit: non aperietur, et vir non transibit per eam, quoniam Dominus Deus Israël ingressus est per eam: eritque clausa principi. Princeps ipse sedebit in ea, ut comedat panem coram Domino.

 A kiemelt rész így hangzik magyarul:

És zárva lesz [a kapu] a Fejedelem számára (értsd: mindaddig, amíg meg nem érkezik a fejedelem). A Fejedelem maga fog ott tartózkodni (Károli fordításában: benne ülni).

Feltehetően ugyanez áll a Vetus Latinaban is ( az Ószövetség görög fordításában, az LXX-ben viszont nem), és talán ez indította Ambrosiust arra, hogy ezt a homályos próféciát Mária örök szüzességéről szóló jövendölésként értelmezze. Az is lehet, hogy Jeromos fordítása Ambrus exegézisét tükrözi, de ezt most nem fogjuk kideríteni.

Porta haec clausa erit: non aperietur et nemo transibit per eam, hoc est nemo hominum, quoniam Dominus, inquit, Deus Israel transibit per eam. Eritque clausa, id est, ante et post transitum Domini erit clausa: et non aperietur a quoquam, nec aperta est, quoniam habuit semper januam suam Christum, qui dixit: ego sum janua, quam nemo ab ea potuit avellere. (…) Audiant ergo imprudentes: clausa, inquit, erit haec porta, quae solum recipit Deum Israel. (…) Audiant igitur prophetam dicentem: non aperietur eritque clausa, hoc est non aperietur ab eo cui desponsabitur; non licebit enim ut aperiatur, per quam Dominus transibit. Et post eum, inquit, erit clausa, hoc est, non aperiet eam Joseph, quoniam dicetur ei: noli timere accipere Mariam, conjugem tuam, quod enim ex ea nascetur, de Spiritu Sancto est. (De institutione virginis et sanctae Mariae virginitate perpetua ad Eusebium VIII.)

Ez a kapu zárva lesz, és nem nyitja ki senki, és nem megy át rajta senki, azaz ember nem megy át rajta, mivel az Úr – így szól – Izráel Istene megy át rajta. Zárva lesz, vagyis az Úr bemenetele előtt és utána lesz zárva: és senki nem nyitja ki és nem is nyitotta ki senki, mert az ő ajtaja örökké Krisztus, aki ezt mondta: én vagyok az ajtó( Jn. 10,7), melyet senki sem szakíthat le a kapuról. Hallják hát meg az oktalanok: zárva lesz – így szól –  ez a kapu, melyen egyedül Izráel Istene mehet át. Hallják meg mit mond a próféta: nem nyitja meg senki és zárva lesz, azaz nem nyitja ki az, aki eljegyzi, mivel azt, amin az Úr ment át nem szabad kinyitnia. Mindezek után is zárva lesz – így szól – vagyis József nem nyithatja ki, mivel megmondatott neki: ne félj magadhoz venni a te feleségedet Máriát, mert aki tőle születik a Szentlélektől van (Mt.1, 20; Tanítás Szűz Mária örök szüzességéről, VIII.)

 

Ez az értelmezés rendkívül népszerű lett. Idézte Ágoston, a középkorban pedig végig megkérdőjelezhetetlen evidenciának számított, melyet olykor missziós célokra, pl. zsidókkal való disputák során is használtak. Elképzelhető, hogy a reformáció századában újra aktuálissá vált feleleveníteni ezt a régi exegézist, minthogy újra akadtak „oktalanok”, akik kétségbe vonták Mária örök szüzességét, ám én mégis úgy vélem – noha a fentieken és a vers (érzésem szerint) középkori hangulatán kívül nem tudok más érvet felhozni – hogy a szöveg korábbi lehet XVI. századi dallamánál.

A dal szövegét, baráti kérésre, átültettem magyarra, bár ezek a dalok eredeti latin szövegükkel melengetik igazán az ember szívét. Persze, magyarul sem szól rosszul, még az én gyarló tolmácsolásomban sem.

Örvendjünk, vigadjunk, Szűz Máriától
Világra jött jó Urunk, vigadjunk!

Ránk árasztá jóságát,
Mit oly soká vártunk,
Örömének áldja hát
Méltóképp Királyunk.

Örvendjünk, vigadjunk, Szűz Máriától
Világra jött jó Urunk, vigadjunk!

Felöltözé testünket,
Zengd e csodát nyelvem!
Újjá lenni mindünket
Krisztus vezéreljen.

Örvendjünk, vigadjunk, Szűz Máriától
Világra jött jó Urunk, vigadjunk!

Ezékiel kapuján
Nincs már többé závár,
Fény támadt az éj után,
Üdvöd készen rád vár.

Örvendjünk, vigadjunk, Szűz Máriától
Világra jött jó Urunk, vigadjunk!

Szálljon föl hát énekünk
jó illata szánkból,
Dicsértessél Istenünk,
Áldott légy Jó Pásztor!

És ha már a XVI. században vagyunk, hallgassunk meg egy másik dalt is, egy talán ismertebbet, a Coventry Carolt, azaz a coventry-i karácsonyi éneket. Ez természetesen angol ének, szövegét – szintén baráti kérésre – lefordítottam, így magyarul is dúdolhatjátok.

Lully, lulla, thou little tiny child
By by, lully, lullay,
thou little tiny child
By by, lully lullay.

O sisters too, how may we do
For to preserve this day,
This poor youngling for whom we do sing
By by, lully lullay?

Herod, the king in his raging
Charged he hath this day
His men of might in his own sight,
All young children to slay.

That woe is me poor child for thee!
And ever morn and day,
For thy parting neither say nor sing
By by, lully lullay!


Aludj, aludj, kis báránykám,
Csicsijj, csicsijj, te drága.
Kis báránykám!
Aludj, aludj, te drága.

Az óra int, ti társak mind,
ne hagyjuk, hogy ez árva,
kis ártatlant befedje hant –
aludj, aludj, te drága!

Heródes bősz haragja győz:
sereg indul szavára,
gyilkolni kész sok büszke kéz
s elhull ifjak virága.

Így kesereg szegény gyerek
anyád, könnyekben ázva,
nem szól más dal, gyászodra jaj –
aludj, aludj, te drága!

Akinek nem jön be Loreena, íme egy másik változat:

Kicsit szomorú ez a dal, de hát a karácsonyi történet sem csupa báj és derű, van benne vér és gyász is.

Ti azonban este laeti, hilares bonoque animo in die nativitatis Domini nostri Jesu Christi,  legyetek vidámak, jókedvűek és bizakodóak Urunk, Jézus Krisztus születésének napján.