Pruszka egy kicsiny mezőváros a hajdani Trencsén vármegyében, a Vág jobb partján, Trencséntől északra. (A 19. század végén Poroszivá magyarosította a nacionalista politikai akarat, de csak néhány évig viselte ezt a nevet, hogy aztán Pruské legyen.) Google Earth-ös barangolásom során találtam rá, s gyönyörű, késő barokk plébániatemplomára. A templomot Königsegg Xavér gróf, a település földesura építtette 1780-ban. Rendkívül kecses, magasra törő vonalaival az egész település legfeltűnőbb épülete, s egyben a város panorámáját is meghatározza, szép "barokk-sárga" színével ragyogva a Kis-Kárpátok hegyláncai előtt.
A templom kapuja felett szép kronosztikon van az építtetők nevével:
.jpg)
A felirat közelebbről:
A felirat átírása a következő:
oretIs Vt CoMes XaVerIVs konIgsegg sIDonIa eszterhazI LargI pIIqVe hVIVs eXqVIsItI operIs patronI saLVentVr
Azaz:
Oretis ut comes Xaverius Konigsegg (et) Sidonia Eszterhazi largi piique huius exquisiti operis patroni salventur.
Magyar fordításban:
Imádkozzatok, hogy Königsegg Xavér gróf, Eszterházy Szidónia, e ragyogóan megépített épület bőkezű és istenfélő patrónusai üdvözüljenek.
Az évszám pedig:
MDCLLXXVVVVVVVVVIIIIIIIIIIIIIII = 1780.
A feliratot olvasván eszembe jutott, hogy ezzel a mércével - a jócselekedetek mércéjével - milyen egyenlőtlenül kopogtattak (kopogtatnak) az emberek a menny kapuján. A gróf és hitvese egy pazar templommal biztosította lelki üdvét (és tett eleget földesúri kötelezettségének azáltal, hogy új plébániatemplomot emelt a birtokában lévő oppidumnak), míg a jobbágyok nyilván csak kevéskét tudtak adakozni. Az evangéliumból persze emlékezhetünk a szegény özvegy két fillérére - Márk 12.41-44. -, a régi katolikus egyházban azonban mintha nem ez a szellemiség lett volna az uralkodó. Vagy talán mégis; akinek sok van, annak sokat kell adakoznia, mindenkinek tehetsége szerint. Hiszen Jézus nem mondta, hogy a gazdagok ne adakozzanak nagy összeget az egyháznak, csak azt mondta, hogy a többiek a feleslegükből adakoztak, ami miatt adományuk nem ér fel a szegény özvegyével, de nem tekintette azt szükségtelennek sem. Egy gróf pedig nem érhette be egy templomnál kevesebbel.
Mivel nagyon szeretem a kronosztikonokat, mindig figyelem, hogyan ügyeskedik a készítője. Mert bizonyos szabályokat át kell hágni ahhoz, hogy a megfelelő évszám összeálljon a szavakból. A fenti darab egészen jól sikerült; én csak három kisebb csalafintaságot vettem észre benne, ebből kettőt különösebb kutatás nélkül a kedves olvasók is ki tudják szúrni szerintem. Melyek ezek, s van-e több is?
