Görögül és latinul olvasom, és lassan be is fejezem az Apostolok Cselekedeteinek olvasását. Egy kicsit úgy edzésképpen olvasom, főként azért, hogy ne felejtsem el túlságosan a görögöt. A latint, ehhez a több mint kéthónapos, csaknem mindennapi penzumhoz amolyan aperetifnek szántam, hogy étvágyam gerjedjen a görögre, melytől az utóbbi időben, mi tagadás, kissé elszoktam.
Az utolsó előtti, 27. fejezetben, mely hemzseg a hajózási szakszavaktól és amúgy sem egy könnyű szöveg, a 13. vers igazi fejtörést okoz. Persze, nem a fordítás maga jelent gondot, hanem értelmezése a szövegkörnyezetben. Nézzük a textust:
 

Adspirante autem Austro, aestimantes propositum se tenere, cum sustulissent de Asson, legebant Cretam.
 

Azaz:
 

Mivel pedig déli szél kezdett el fújni, úgy gondolták, hogy kitartanak tervük mellett és miután Asszoszt elhagyták, Kréta mellett hajóztak el.
 

De mit keresett Pál apostol útban Róma felé Asszoszban? A kontextusból kiderül, hogy mivel a hajózás kezdett veszélyessé válni, a tulaj úgy döntött, hogy Kréta egyik telelésre alkalmas kikötőjében, Phoenixben húzzák ki a telet. Aztán váratlanul kedvező, déli szél kezd el fújni, meggondolják magukat, és mégis elindulnak Róma felé. És ezen a ponton válik zavarossá a szöveg, mert hogy jutottak Asszoszba, ami nem éppen egy huszárköpésre van Krétától? Hogy aztán ismét Kréta közelében hajózzanak tovább Málta irányában! A könnyebb tájékozódás kedvéért vessünk egy pillantást a térképre.

A halványfekete szaggatott vonal jelöli a római utat, és jól látható, hogy Asszoszt nem érintették útközben. Teljesen értelmetlen is lett volna, még ha szerepelt volna is netán az útitervben, felhajózni viharos tengeren, egészen Mysiáig. Akkor hát mit értett félre Jeromos? Egyelőre ne a Novum Testamentum Graece modern kiadásában nyomozzunk, hanem nézzünk meg egy olyan szöveget, melyet elvileg Jeromos is használhatott. A Codex Vaticanus-ból, ebből a 4. századi nagybetűs görög kéziratból vágtam be baloldalt egy részletet, mely nemcsak illusztráció, hanem valóban az Ap. Csel. 27. részének 13. és 14. verseit tartalmazza. Nos, valami ehhez hasonlót használhatott Jeromos is.
 

A pergamen drága volt, ezért hát sorközt nem hagytak, és amit lehetett rövidítettek, de azért némi türelemmel és gyakorlattal kisilabizálható a szöveg. Íme:
 

ΎΠΟΠΝΕΥΣΑΝΤΟΣ ΔΕ ΝΟΤΟΥ ΔΟΞΑΝΤΕΣ ΤΗΣ ΠΡΟΘΕΣΕΩΣ ΚΕΚΡΑΤΗΚΕΝΑΙ ΑΡΑΝΤΕΣ ΑΣΣΟΝ ΠΑΡΕΛΕΓΟΝΤΟ ΤΗΝ ΚΡΗΤΗΝ
 

Hát, Asszoszról van szó a görög szövegben is, ez kétségtelennek tűnik. Αραντες Aσσον. Kissé nagyvonalú fordításban: elhagyva Asszoszt. De mi van, ha az ΑΣΣΟΝ nem tulajdonnév, következésképpen nem Asszosznak kell olvasnunk, mely ugye ilyenformán accusativusban állna a szövegben? Nos, ha akkortájt különbséget tettek volna köznevek és tulajdonnevek helyesírása között, Jeromosnak mindenképpen rá kellett volna jönnie, hogy az ασσον nem városnév, hanem középfokú adverbium, melynek jelentése: közelebb. Nézzük hát, miről is van szó a görög szövegben:
 

Ύποπνευσαντος δε νοτου δοξαντες της προθεσεως κεκρατηκεναι, αραντες ασσον παρελεγοντο την Κρητην.
 

A legújabb revideált Károli szerint:

Mivel pedig gyenge déli szél kezdett fújni, úgy gondolták, hogy feltett szándékukat véghezvihetik, felszedték hát a horgonyt és Kréta mentén hajóztak tovább.
 

A görög Újszövetség kritikai apparátusa szerint is, Jeromos Asszoszra gondolt, elégtelenre vizsgázva így földrajzból, mert hát azt mégis csak tudnia illett volna, hogy hol fekszik Mysia közismert kikötővárosa. Ám nekem nagyon gyanús a latin verzió Asson szava. Rendben van, félreértette a szöveget, de akkor miért nem deklinált, miért nem fogalmazott így: sustullissent de Asso? Mi ez az Asson, amit - ha Asszosznak olvasunk - nemigen  foghatunk fel másnak, mint görögös accusativusnak, aminek a de prepozíció után nincs mit keresnie?
Megkockáztatnám, hogy Jeromos semmiképpen sem gondolhatott Asszoszra. Sokkal valószínűbb, hogy egy kis, jelentéktelen krétai kikötőnek vélte Assont. Vagyis a tulajdonnévnek vélt adverbium nem Asszosz, hanem Asszon akar lenni. És mivel nem ismerte a "várost", deklinálatlanul hagyta. Azt meg ugye nem kötelező tudni, hogy milyen halászfalvak, vacak kis kikötők vannak Kréta partjai mentén.
A görög szöveget ugyan mindenképp félreértette, de annak ódiumát, hogy ne tudta volna, merre van Asszosz, nem hinném, hogy a nyakába varrhatjuk.
 Hát nem könnyű mesterség a fordítás. Lám, mi mindent kell(ene) tudni hozzá. Esetenként – ki hinné? – még Kréta földrajzát is!