Carissimi,
ismét Stephanus barátunk ír az ő kedves Erasmusáról, s mutatja be nekünk remekbe szabott fordítását a Colloquia egy darabjáról, amelyből megtudhatjuk, hogy Rómában nem hozományra, hanem egyházi javadalomra vadásztak a kalandorok. (G.d.M.)
Egy újabb dialógust osztok meg veletek a Colloquiaból, melyet legalább annyira köszönhetünk Beatus Rhenanus humanistának és nyomdásznak, mint magának Erasmusnak. Rhenanus volt az, aki Erasmus engedélye nélkül kiadta azt a művet, melyet Ős-colloquianak nevezhetnénk, és amelyet a szerző amolyan nyelvi segédeszköznek szánt, de kiadni, mivel inkább csak piszkozatnak tekintette, nem akarta. Enyhén szólva, nem is örült a Rhenanus buzgóságának, de miután első mérge elpárolgott, újabb és újabb párbeszédeket fűzött ehhez az eredetileg gyakorlókönyvnek szánt munkához, megalkotva így egyik legelevenebb, legélvezetesebb művét. A könyv fogadtatásáról korábbi posztomban már írtam, most csupán egy lehetséges okot említenék arra vonatkozóan, hogy mért is lett szálka vagy inkább gerenda Róma szemében. Szurka-piszka a Colloquiaban is van bőven, de messze nincs benne annyi epe, mint a Balgaság dicséretében. A Balgaságban teli szájjal nevet Erasmus, itt inkább csak mosolyog. De úgy tűnik, hogy Luther fellépése után Róma is jobban felszisszent a szurka-piszkára. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a Colloquia botrány-könyv lett. Az alábbi dialógus, mely latinul a De captandis sacerdotiis ( Hogyan szerezzünk egyházi javadalmat?) címet viseli, remek példa az ironikus piszkálódásra, ugyanakkor arról is árulkodik, hogy a Colloquia eredetileg mégiscsak nyelvtani segédeszköznek volt szánva. Érdemes megfigyelni, hogy hányféle variációban fogalmazza meg ezt a mondatot: „csupa tudálékosság vagy meg gúny”, miközben a nasus ( orr, gúny, tréfa,tudálékosság) szóval is zsonglőrködik. De hadd ne tolakodjam tovább a szöveg elé, vegyétek és olvassátok !
Pers./ Személyek: Pamphagus, Cocles
Pa. Aut parum prospiciunt oculi, aut Coclitem veterem compotorem meum video. Co. Imo nihil te fallunt oculi tui: vides sodalem ex animo tuum. Nulla cuiquam erat spes reditus tui, qui tot annos abfueris, ignaris omnibus quae te terrarum haberet regio. Sed unde? dic, quaeso. Pa. Ab antipodibus. Co. Imo ab insulis, opinor, Fortunatis. Pa. Gaudeo, quod agnoveris sodalem tuum: nam verebar, ne sic domum redirem, quemadmodum rediit Ulysses. Co. Quonam pacto rediit ille? Pa. Nec ab uxore est agnitus. Solus canis iam vetulus, mota cauda dominum agnovit. Co. Quot annos ille domo abfuerat? Pa. Viginti. Co. Tu plures abfuisti: nec tamen fefellit me tua facies. Sed quis isthuc narrat de Ulysse? Pa. Homerus. Co. Oh, ille, ut aiunt, pater est omnium fabularum. Fortassis uxor interim asciverat taurum alium, et idcirco non agnovit UIyssem suum.
Pa: Vagy a szemem káprázik, vagy Coclest látom, az én régi ivócimborámat. Co: Nincs a szemeddel semmi baj, csakugyan a te testi-lelki cimborádat látod. Már nem is reméltük, hogy hazavetődsz, annyi ideje távol vagy! Azt sem tudtuk merre jársz! De mondd, honnan jössz éppen? Pa: A másik féltekéről. Co: Szerintem inkább a Boldogok Szigetéről. Pa: Örülök, hogy ráismertél a te cimborádra. Félő volt, hogy olyan lesz a hazaérkezésem, mint amilyen az Odüsszeuszé. Co: Miért, hogyan érkezett haza? Pa: A felesége sem ismert rá. Csupán öregecske kutyája jelezte farka csóválásával, hogy felismerte. Co: Hány évet volt távol? Pa: Húszat. Co: Te több ideig voltál távol, mégis rád ismertem. De ki mesélt neked erről az Odüsszeuszról? Pa: Homérosz. Co: Áh ő, akit a költészet atyjának tartanak! Hanem valószínűleg azért nem ismert rá az asszony az ő Odüsszeuszára, mert időközben valamilyen más csődörre tett szert.
Pa. Imo nihil illa castius: sed Pallas addiderat Ulyssi senium, ne posset agnosci.Co. Qui tandem agnitus est? Pa. E tuberculo, quod habebat in digito pedis: id animadvertit nutrix iam admodum anus, dum illi pedes lavat. Co.O curiosam lamiam! Et tu miraris, si ego te agnovi ex isto tam insigni naso? Pa. Nihil me poenitet huius nasi. Co. Nec est, cur poeniteat, quum organum tibi sit ad res tam multas utile. Pa. Ad quas? Co. Primum ad exstinguendas lucernas erit cornu vice. Pa. Perge.Co. Deinde si quid hauriendum erit e cavo profundiore, fuerit loco promuscidis. Pa. Papae! Co. Si manus erunt occupatae, licebit uti vice paxilli. Pa. Etiamne amplius?
Pa: Egyáltalán nem. Nem volt nála hűségesebb asszony. Ám Pallasz Athéné a koránál idősebbé tette Odüsszeuszt, hogy ne lehessen ráismerni. Co: Hogyan ismerték fel mégis? Pa: A lábujján levő daganatról. Öreg dajkája figyelt fel rá, miközben a lábát mosta. Co: Ó, a szemfüles vén boszorka! És te még csodálkozol, hogy felismertelek arról a hatalmas orrodról? Pa: Engem soha nem bosszantott az orrom. Co: Miért is bosszantana, amikor oly sok mindenre használhatod. Pa: Ugyan mire? Co: Először is, a rudacska helyett, mellyel a mécsest szoktad eloltani. Pa: Aztán? Co: Aztán, ha valami nagyon mély kútból kell vizet meríteni, használhatod szivattyúként. Pa: Nofene! Co: Ha a kezed éppen foglalt, alkalmas furkósbot helyett is. Pa: Valami másra esetleg?
Co. Conducet excitando foculo, si defuerit follis. Pa. Belle narras. Quid praeterea? Co. Si lumen officiat scribenti, praebebit umbraculum. Pa. Ha ha he: est praeterea, quod dicas? Co. In bello navali praebebit usum harpagonis. Pa. Quid in bello terrestri? Co. Erit loco clypei. Pa. Quid deinde? Co. Findendis lignis erit cuneus. Pa. Probe. Co. Si praeconem agas, erit tuba: si classicum canas, cornu: si fodias, ligo: si metas, falx: si naviges, ancora: in popina fuerit fuscina: in piscando hamus. Pa. O me felicem! Nesciebam me circumferre tam ad multa conducibilem supellectilem. Co. Sed quis interim terrarum angulus te habuit? Pa. Roma. Co. At qui fieri potuit, ut in tanta luce nemo te sciret vivum? Pa. Imo nusquam magis latent boni viri; adeo, ut saepe clarissima luce neminem videas in frequenti foro. Co. Redis igitur nobis onustus sacerdotiis. Pa. Venatus equidem sum sedulo: at parum favit Delia. Nam complures illic piscantur hamo, quod dici solet, aureo.Co. Stultum piscandi genus.
Co: Felszíthatod vele a tüzet, ha nincs kéznél fújtató. Pa: Te aztán tudsz hízelegni! Még valami? Co: Ha írás közben zavar a fény, árnyékot tart. Pa: Brü-ha-ha. Egyéb ötlet? Co: Tengeri csatában akár csáklya is lehet. Pa: No és szárazföldön? Co: Pajzs. Pa: Mi másra használhatom még? Co: Ha fát hasítasz, lehetne ék. Pa: Pompás! Co: Lehetne trombita, ha kikiáltó lennél, vagy kürt, mellyel harcra buzdítasz; ha ásol kapa, ha aratsz sarló, tengeren horgony, a konyhán villa, ha meg halászol, horog is lehetne. Pa: Hogy én milyen szerencsés fickó vagyok! Nem is tudtam, hogy ennyire hasznos szerkentyűt hordozok magammal. Co: Azt áruld el, hogy a föld melyik zugában rejtőztél mostanáig? Pa: Rómában. Co: Lehetséges volna, hogy ott, abban a ragyogó fényözönben, sikerült ennyire elrejtőznöd? Pa: Sehol másutt nem rejtőzhet el a derék ember jobban, mint éppen ott. Ez olyannyira igaz, hogy gyakorta a legragyogóbb napsütésben, a zsúfolt fórumon sem találkozol eggyel sem. Co: Szóval, egyházi javadalmakkal megrakodva érkeztél haza? Pa: Vadásztam rájuk serényen, de Délosz istennője nem kedvezett. Rengetegen halásznak ott – mint mondani szokás – arany horoggal. Co: Bolond egy módja a halászásnak!
Pa. Et tamen pulchre succedit nonnullis. Sed non omnibus feliciter cadit haec alea.Co. An non insigniter stulti sunt, qui plumbum commutant auro? Pa. Sed non intelligis, in plumbo sacro venas auri subesse. Co. Quid igitur? redisti nobis nihil aliud, quam Pamphagus? Pa. Non. Co. Quid igitur? Pa. Lupus hians.Co. Felicius redeunt, qui asini redeunt, sacerdotiorum sarcina graves. Cur mavis sacerdotium, quam uxorem? Pa. Quia mihi placet otium. Arridet Epicurea vita. Co. At mea sententia suavius vivunt, quibus est lepida puella domi, quam complectantur, quoties libet. Pa. Sed adde, nonnunquam quum non libet. Amo voluptatem perpetuam. Qui ducit uxorem, uno mense felix est: cui contingit optimum sacerdotium, in omnem usque vitam fruitur gaudio. Co. Sed tristis est solitudo: adeo ut nec Adam suaviter victurus fuerit in Paradiso, nisi Deus illi adiunxisset Evam. Pa. Non deerit Eva, cui sit opulentum sacerdotium. Co. Sed voluptas non est voluptas, quae cum mala fama, malaque conscientia coniuncta est. Pa. Verum dicis: et idcirco mihi in animo est, confabulatione librorum solitudinis taedium fallere. Co. Istis quidem sodalibus nihil iucundius. Sed redisne ad tuam piscationem? Pa. Redeo, si liceat parare novam escam. Co. Aureamne, an argenteam?Pa. Utramlibet.Co. Bono animo es; pater suppeditabit.
Pa: És mégis sokaknak sikerül. Ám nem mindenkinek fordul szerencsésen a kocka. Co: De nem különösen is ostobák azok, akik az aranyat ólomra cserélik? Pa: Hát nem érted, hogy a szent ólom aranyat ér? Co: Akkor hát egyszerűen csak egy Pamphagus tért haza, semmi több? Pa: Dehogy! Co: Hanem kicsoda? Pa: Egy mohó farkas. Co: Jobban járnak hát azok, akik szamárként jönnek haza, egyházi javadalmak súlyos málháival megrakottan. De miért vágysz te egyházi javadalomra, és nem inkább egy asszonykára? Pa: Mert a nyugalmat kedvelem, és az epikureusi életvitelt. Co: Szerintem meg kellemesebben élnek azok, akiket otthon csinos asszonyka vár, akit annyiszor ölelhetnek meg ahányszor csak akarják. Pa: Tedd azért hozzá, hogy elég gyakran nem lehet ölelgetni őket! Én pedig az állandó élvezetet szeretem. Aki megházasodik csupán egy hónapig boldog, aki viszont valami zsíros egyházi javadalomra tesz szert, az egész életében a gyönyörnek élhet. Co: Csakhogy az egyedüllét szomorú ám! Még Ádám sem élt volna boldogan a Paradicsomban, ha Isten nem adja mellé társul Évát. Pa: Nem marad Éva nélkül az, akinek tekintélyes javadalma van. Co: De az öröm nem valódi öröm, ha rossz hírrel vagy rossz lelkiismerettel párosul. Pa: Ez igaz, ezért arra gondoltam, hogy a könyvek társaságával űzöm el az egyedüllét unalmát. Co: Nincs annál remekebb társaság. Hanem visszatérsz-e halászni? Pa: Vissza, ha sikerül új csalit szereznem. Co: Aranyból vagy ezüstből? Pa: Mindkettőből. Co: Fel a fejjel, apád segíteni fog!
Pa. Nihil illo tenacius. Nec crediturus est denuo, quum intellexerit, mihi sortem etiam perisse. Co. Verum ista lex est aleae.Pa. Sed ille non delectatur hac alea.
Co. Si pernegabit ille, commonstrabo tibi, unde possis quantum voles pecuniae sumere. Pa. Tu vero mihi voluptatem narras: age monstra; iam cor mihi salit. Co. In promptu est. Pa. Nactus es thesaurum aliquem? Co. Si nactus essem, mihi nactus essem, non tibi. Pa. Si queam corradere centum ducatos, revixerit spes. Co. At ego tibi commonstro, unde possis haurire centum millia. Pa. Quin tu igitur me beas? Ne diutius eneca. Dic, unde? Co. Ex asse Budaei. Illic reperias innumeras myriades, sive auream malis monetam, sive argenteam. Pa. Abi, quo dignus es, cum tuo ioco. Illinc tibi resolvam, quod debuero pecuniae. Co. Resolves, sed quod illinc tibi numeraro.
Pa: Szörnyen zsugori. Még egyszer nem fog tejelni, mihelyt megtudja, hogy elkótyavetyéltem a pénzem. Co: De hát nem fordul mindig szerencsésen a kocka. Pa: Csakhogy ő az ilyen fordulatnak nem örül. Co: Ha nem tudsz kicsikarni tőle semmit, elárulom, hogy honnan szerezhetsz annyi pénzt, amennyit csak akarsz. Pa: Te aztán a szívem szerint beszélsz! Mondd, honnan? Majd kiugrik a szívem a helyéről! Co: A kincs az orrod előtt van. Pa: Miért, talán kincset találtál? Co: Ha találtam volna, magamnak találom, nem neked! Pa: Ha össze tudnék kaparni száz dukátot, meg lennék mentve. Co: Én egy olyan helyet mutatok neked, ahonnan százezret szerezhetsz. Pa: Akkor miért nem örvendeztetsz meg végre? Ne gyötörj tovább! Mondd hát, honnan? Co: Van Budaeusnak egy könyve a római pénzérmékről; megszámlálhatatlanul sok pénzt találsz ott, aranyat is, ezüstöt is, amit csak akarsz.[ célzás Guilielmus Budaeus De asse et partibus című munkájára] Pa: Menj a pokolba az ízetlen tréfáiddal! Hanem ebből a vagyonból megadhatnám, ha kölcsönöznél némi pénzt. Co: Hogyne, megadhatnád, de abból, amit onnan kölcsönzök.
Pa. Age, novi nasum tuum. Co. At mihi prae te nasus est nullus. Pa. Imo nihil te nasutius. Nihil es nisi nasus. Ludis in re seria. Hac in re ringi possim citius, quam ridere. Res gravior est, quam ut ridere libeat. Tu si hic esses, non luderes. Sum tibi ludibrio. Illudis mihi, et illudis me. Ioco me tractas in re neutiquam iocosa. Co. Minime rideo: id, quod res est, dico. Non rideo quidem; imo rem ipsam dico. Serio loquor. Ex animo loquor. Simpliciter loquor. Vera loquor. Pa. Ita tibi semper stet in capite pileum, ut ista tu simpliciter loqueris. Sed cesso abire domum, cogniturus, quo statu sint illic omnia? Co. Offendes nova permulta. Pa. Credo; sed utinam omnia ex animi sententia. Co. Isthuc optare licet omnibus; sed hactenus obtigit nemini.
Pa. Hoc quoque commoditatis adferet utrique nostrum sua peregrinatio, quod dulcior erit posthac domus. Co. Nescio: nam video, quosdam septies illo recurrere. Adeo scabies illa sine fine solet prurire, si quem semel invaserit.
Pa: De fenn hordod az orrod! Co: A tiedet azért nehéz túlszárnyalnom. Pa: Mégis te hordod fennebb. Csupa tudálékosság vagy meg gúny. Ennyire komoly dolgot tréfára fogni! Ezen inkább szomorkodni kellene, mint nevetni. Súlyosabb ügy ez, hogysem mókával el lehetne ütni. Ha te lennél hasonló helyzetben, aligha tréfálkoznál. De, persze engem kinevetsz, szórakozol rajtam és játszol velem. Bohócot csinálsz belőlem, holott az ügy egyáltalán nem bohó. Co: A legkevésbé sem gúnyolódom. Azt mondom, amit gondolok. Nem nevetlek ki, azt mondom, ami a szívemen van. Komolyan beszélek. Alakoskodás nélkül, őszintén beszélek, és az igazat mondom. Pa: Úgy görbülj meg, amennyire most őszintén beszéltél.[szó szerint: úgy álljon mindig a kalap a fejeden, amennyire most őszintén beszéltél. Azaz: ferdén.] De most már elindulok haza, ideje megtudnom, miként állnak otthon a dolgok. Co: Sok mindenen meg fogsz majd lepődni. Pa: Biztosan. De bárcsak mindent úgy találnék, ahogyan szeretném. Co: Ezt mindenki így kívánja, de eddig még senkinek nem teljesült a kívánsága. Pa: Annyi haszna azért volt mindkettőnk számára az utazásnak, hogy édesebb lesz otthon tartózkodni. Co: Hát nem tudom. Láttam már olyat, aki hétszer próbálkozott Rómában. Az ilyesfajta rüh, ha egyszer megkapja az ember, szünet nélkül szokott viszketni.
Végül álljon itt egy vallomás a Colloquiáról Máraitól, nagy kedvencemtől:
"Erasmus Colloquiá-it olvasom, ezt az elragadó XVI. századbeli zsurnalizmust, minden tárca és feuilleton ősét... ezt a féltékeny, hiú, szellemes, fölényes, elegáns és ravasz csevegést, melynek vegyítésében csodálatosan keveredik egy nagy író kereszténysége és humanizmusa. (...) A fiatalabb Holbein által festett képen, gyűrűs kezével kéziratára támaszkodva, választékos és komoly öltözetben, egy ember hajol a kéziratpapír fölé,aki latin szavakkal és tökéletes stiláris fordulatokkal harcol egy világ minden szenvedélye ellen. Mosolyogva és elegánsan harcol."
Megjegyzés: a két Erasmus-bejegyzéshez Faludy György: Rotterdami Erasmus c. könyvét használtam.
