Jó kronogrammát szövegezni nem éppen egyszerű vállalkozás. Az igazán sikeres kronogrammában minden számértékkel bíró betű „játszik”, az így kapott évszám pedig rendszerint az épület építésének, restaurálásának vagy valamilyen más jelentős eseménynek a dátumára vonatkozik.
Magyar nyelvterületen az egyik legismertebb (és legsikerültebb) kronogramma a madéfalvi veszedelem évszámát rejti, és így szól: SICVLICIDIVM. A szó székelygyilkosságot jelent és a számokként is olvasható betűk az 1764-es évszámot adják ki. A SICVLICIDIVM azért is igen sikerült kronogramma, mert csupán egyetlen olyan betűt (S) tartalmaz, amelyiknek nincs számértéke, az összes többi számként is értelmezhető és értelmezendő.
Hosszabb szöveg esetében nyilván lehetetlen ennyire szerencsés kronogrammát csinálni, igényesnek abban az esetben tarthatunk egy kronogrammát, ha a szövegben előforduló minden olyan betű, mely számértékkel bír, egyúttal számot is jelent; azaz nincsenek a szövegben olyan számként is értelmezhető betűk, melyek fölöslegesek és nem számítanak. A kronogrammák írásmódjukkal is felhívják magukra a figyelmet, a számokként is olvasandó betűk nagyobb méretűek, mintegy kilógnak a sorból. Ilyen igényes kronogrammával találkozunk pl. a nagyszebeni Samuel von Brukenthal német nyelvű középiskola épületének homlokzatán:
ErVDItIoNI, VIrtVtI aC eXeMpLIs saCra
Szenteld magad a műveltségnek, erénynek és példaadásnak. (a kronogramma az 1781-es évszámot tartalmazza)
Találkozhatunk azonban olyan kevésbé sikerült kronogrammákkal is, melyekben nem minden számértékkel bíró betű „játszik”, ilyenkor az évszámot rejtő betűket pirossal szokták szedni. A kassai dominikánus kolostor bejárata fölött egy ilyen kevésbé sikerült kronogrammát láthatunk, melyben két U (V) nem jelent egyúttal számot is:
PIa LIberaLItate PubLICI et prIVata seDVLItate ornatuM
Áldozatos közadakozásból és személyes buzgóságból javíttatott. (az elrejtett évszám: 1817)
A kronogrammának van egyébként verses változata is, melynek a lényege ugyanaz, a különbség az, hogy prózai szöveg helyett versben, rendszerint disztichonban rejtik el az évszámot; az ilyen verses kronogrammát kronosztikonnak szokás nevezni.
A két éve felújított váradi vár főbejárata fölött ugyancsak egy igényes és jól sikerült kronogrammát olvashatnánk. Azért csak olvashatnánk, mert a felújítás során sikerült többszörösen is belerontani.
DEO VNI TRINOQVE GRATIE QVI IPSA SALVTARI HOSTIE SACRATA DIE OSTIA APERUVIT VARADINI
Bár a gratie és a hostie írásmódja a gratiae, illetve a hostiae helyett valójában nem számít helytelennek (középkori kódexeinkben pl. Hungarie áll a Hungariae helyett), szinte biztos vagyok abban, hogy a restaurátorok az ae ligatúrás, tehát összevont írásmódját nézték szimpla e-nek. Továbbá az aperuit (megnyitotta) szó helytelenül szerepel a feliratban, és ami a legdurvább: nem ismerték fel, hogy a szöveg kronogrammát tartalmaz, következésképp nem is jelezték azt a szokásos formában, és persze el is rontották, mivel a helytelen aperuvit igében a becsúszott U (V) 5-el megnöveli az eredeti kronogrammában szereplő 1692-es évszámot, mely a vár török kézről való visszafoglalásának a dátuma.
Helyesen így festene:
Deo VnI trInoqVe gratIae qVI Ipsa saLVtarI hostIae saCrata DIe ostIa aperVIt VaraDInI
Hálaadás a Szentháromság Istennek, aki éppen az üdvösségszerző Oltáriszentség ünnepének napján nyitotta meg Várad kapuit.
Még szerencse, hogy a kínos-kellemetlen élményt, ami a vár kapujában éri a latinos műveltségű ritka madarat, feledteti a valóban igényesen restaurált, lenyűgöző reneszánsz palota.
Tanulságot, mert nem vagyunk okos filozófusok, sem moralisták, és kedvünk se igen van hozzá, nem vonunk le a történetből, egy kérdést viszont megkockáztatunk: miért éppen a hozzáértő klasszika-filológuson kell spórolni?