Aquincum (Óbuda) az ősélmény, az archetípus, természetesen. Első volt nekem is, amikor Pestre kerültem egyetemistaként; és első volt annak az orosz (szovjet) klasszika-filológusnak is, aki, miután végre kijutott külföldre és éppen Magyarországra, az aquincumi romkertben állítólag sírva borult le és adott hálát, hogy végre római földre léphetett. Kicsit érzelgős történet, de hihető, ismerve a nagy medvegy(ev)et.

 

A feltárt romterületen azért lehetne több rekonstrukció, kicsit több látvány. Persze nagyon szépen rendben vannak tartva a romok, és jól fel vannak tárva. Jók a magyarázatok is. A fürdő, ahol a mozaikokat feltárták, szintén érdekes. Volt egy időszakos kiállítás nyáron a római kozmetikai szerekről, eszközökről: pompás volt. És mégis. Persze még nem tudom (én legalábbis), hogy mi vár a nemrég megépített, láthatóan hipermodern új kiállító-épületben; bizonyára nagyon jó lesz. Amikor ott voltam nyáron,  éppen nem volt nyitva. (Ápdét: találtam róla anyagot.)

 

Azt is tudom, hogy nehéz Budapesten feltárni a római emlékeket, s egészen méltatlan, hogy milyen környezetben vannak. Szívszorító pl. a Flórián téri undorító, retkes aluljáróban egy feltárt fürdőrészlet a falban, ahol a derék és minden dicséretet megérdemlő régész kollégák odaírták, hogy valószínűleg eddig tartott valamely therma (a légiótábor fürdője?) építménye. Sokkal pontosabban van megírva, ez benne a csodálatos. Egy kis fény, egy kis szellem azon a vigasztalan helyen.

 

Gorsium (Tác) Gorsiumra homályosan emlékszem, már vagy 9 éve voltam ott. Egy görög tragédiát néztünk meg a rekonstruált theatrumban; Euripidész Andromaché-ját, nisi fallor. Nagyon különleges volt, hogy egy igazi antik színházban láthatjuk a darabot (mondjuk, nyilván ez volt az első Euripidész, amit ezen a színpadon játszhattak: nem hiszem, hogy a császárkorban népszerű volt e komor zseni). Ráadásul zenészek is voltak, akik a karéneket énekelték, ami fokozta az egész authentikus voltát. Andormachét valamely jelentősebb színész játszotta (vagy Agamemnónt?).

 

Ám egy kicsit gondban vagyok: Fitz Jenő ugyanis, a kiváló régész, aki a gorsiumi ásatásokat vezette, egy Gorsiumról szóló tanulmányában, ha jól emlékszem, nem említ színházat. Remélem, ez nem valami pseudo-theatrum!! (Sírásók, vélemény?) A fotókon jól beleillik a képbe. Fitz Jenőre azonban villámgyorsan kanyarodjunk vissza. A nyaraláson a vendéglátóinknál került a kezembe egy Gorsium történetét bemutató kis füzetkéje (olyan 30 oldal). Egy ültő helyemben kiolvastam, és egészen lenyűgözött. A jeles régész az ásatási rétegek alapján virtuózan mutatta be a város történetét: hogy hogyan lett a tartományi gyűlések és a provinciai császárkultusz központja, hogyan pusztult el először, hogyan romanizálódtak a benszülöttek (sírkövek alapján – a nők nem annyira, ruházatukat megtartották), és így tovább... Érdekes a város sorsa a római kor után. Géza és István döntése alapján a magyar koronázóvárost, Fehérvárat nem Gorsiumon építették fel – bár ez logikus lett volna a jó stratégiai adottságok, és a helyben lévő építőanyag miatt –, hanem északabbra. Ebből két dolog következett: egyrészt rengeteg követ hordtak el az épülő Fehérvárra Gorsiumból (megtalálták a székesegyház falában is a római köveket), másrészt viszont Gorsiumra nem épült rá település, így kiválóan kutatható!    

 

II. részben következik: Brigetio (Szőny), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron)