Most az mondjátok majd, hogy én nagy piás vagyok, mert megint egy borról, pontosabban bormárkáról írok. Valójában kb. annyiszor iszok bort, ahányszor posztot írok róla (NA, ez sem igaz, viszont jól hangzik). Szóval megint egy gyöngyszemre akadtam. Én nem tudom, a borászoknak biztos tanítják marketing-órán, hogy latin nevet kell adni a bornak, legalábbis valami latin legyen a címkén, mert akkor dől a lé. De a nyelvet már elfelejtették tanítani nekik. Íme, mi ennek az eredménye:
Tehát Viniqum, remek (
íme a honlapjuk. A képért köszönet rabbitnak). Hol is kezdjem? Talán ott, hogy mi a túrót akartak ezzel a névvel kifejezni? Nekem az a tippem, hogy a „vinum” (bor) szót akarták összetolni az „unicum” szóval, tehát valami „egyedi bor” vagy ilyesmit kihozni. De gondolták, hogy menőbb a „c”-nél a „q”, mert az olyan latinos. Csakhogy az nem jutott eszükbe, hogy illene még egy „u” a „q” után, hiszen a „q” után mindig van egy „v”-nek ejtendő „u”, majd értelemszerűem egy magánhangzó következik (aqua). De itt is sejtem a tévedés okát: azt mondhatták, van ott már egy u, minek még egy? Végülis, ja.
De a fő vicc csak most jön. Mert hogy is néz ki q-val ez az egész maszlag? Mi jut eszébe egy latinosnak erről?? VINIQU<U>M, vagyis VINUM INIQU<U>M, tkp. „rossz”, „káros” bor. Merthogy ezt jelenti az „iniquus” melléknév, amely szépen egyeztetve van a rácsúsztatott „vinum”-mal.
Finály báttyám még idéz is egy ilyen szókapcsolatot, hogy „vina iniqua capiti”, vagyis a fejnek megártó borok, fejfájást okozó borok. Szóval szépen ráhibáztak a marketingesek.
Ezek után a szó csakis a gratulációé lehet. Gyönyörű nevet adtak a terméküknek: „káros bor”. Lehet, hogy én csak azért vettem észre kb. három másodperc alatt a címkén ezt a méretes bakit, mert figyelek az ilyenre, de szerintem mások is kiszúrják. Vagy hogy ez nem érdekel senkit rajtam kívül? S a latinnal már tényleg bármit meg lehet csinálni? Nyugtassatok meg, hogy nem.