Lassan engem is elkap az ünnep, péntek-szombaton már idegbajosan futkostam az ajándékok után, és csak az állati szerencsémnek köszönhetem, hogy nem lett teljesen sikertelen a portya. Pihenjünk meg immár a Parnasszuson, bár ez egy keresztény Parnasszus lesz.
Advent. Az advent, mint sokan tudják, a latin adventus szóból jön, jelentése: eljövetel, megérkezés (advenio: "megérkezem", "megjövök"). Természetesen Krisztus megérkezéséről van szó. Advent első vasárnapja a karácsony első napja (dec. 25.) előtti negyedik vasárnap. Az Árpád-kori okleveles gyakorlatban ritka, hogy advent alapján datálják az okleveleket (tudvalevő ugyanis, hogy a magyarországi középkori oklevelek túlnyomó részénél a dátumot egyházi ünnepek szerint adják meg). Egyet azért találtam: Károly Róbert egyik oklevelének datálása: "Datum in Alto Castro, in dominica prima adventus domini, anno MCCCXLI." Vagyis "kelt Visegrádon, az Úr eljövetelének 1. vasárnapján, 1341-ben."
A karácsony latinul Nativitas Domini (Nostri Jesu Christi), tehát a mi Urunk Jézus Krisztus születése napja. Az újlatin nyelvekbe ez ment át (pl. sp. Navidad), a magyarba a szláv elnevezés. Talán kevesen tudják, de a középkorban bizonyos országokban és bizonyos időszakokban karácsony első napjától (dec. 25.) számították az újévet. Ez érdekesség lehet, ha mondjuk dec. 25. és 31. közötti eseményről van szó. Pl. Szent Istvánt az egyik nézet szerint 1000. dec. 25-én koronázták meg, s úgy tudom, akkor az év kezdetét innen számolták. Tehát Istvánt 1001 első napján koronázták: ha az emlékezetem nem csal, egyes elméletek szerint az 1000. évvel kapcsolatos félelmek (világvége stb.) miatt vártak vele a jövő évig.
S végül itt a csízió. Ezt a szót már csak egy mondásból ismerjük: "érti a csíziót", vagyis "tudja, mi a dörgés". S hogy hogy jön ez ide? Hát azért, mert a szó eredete nagyon is idetartozik. A "csízió" a latin "cisio", pontosabban "circumcisio" szóból ered, ami "körülvágást", "körülmetélést" jelent. Circumcisio Domini: az Úr (Krisztus) körülmetélkedésének napja, vagyis január elseje (a zsidó vallás szerint nyolcadnap viszik körülmetélni a gyermeket).
S hogy miként lett ebből csízió? A középkorban s később is faragtak 24 sorból álló hexameteres verseket, s ebbe belefoglalták a naptári év egymás után jövő ünnepeit, memorizálás céljából (egy hónap két sor). Ennek volt első szava a "cisio", s azért nem a "circumcisio" - gondolom én -, mert az nem fért volna bele a metrumba. Tehát aki érti a cisio-t, vagyis a csíziót, az tanult, okos ember. Mellesleg van magyar csízió is, de minket most a latin érdekel. Íme a január két sora egy csízióból:
Cisio ianus Epy. venerabitur hil. quoque marcant.
Prisca fab. ag. Vincenti Paulus iulque valerus.
Ezután már nincs más hátra, mint hogy:
Dies festi Nativitatis Domini ut quam felicissime vobis agantur, et novus annus vobis felix faustusque sit, imo corde precor!
Szívből kívánom, hogy a karácsonyi ünnepnapok boldogan teljenek nektek, s hogy az új év boldog és szerencsés legyen!
