Ez a bejegyzés az első fejezete Caius Cornelius Gallusról szóló kétrészes sorozatunknak. Karikásostor kolléga írta, a Sírásók naplója nevű régészblog oszlopos tagja. Ebben az első részben Gallus politikai pályafutását, s e pályafutás különleges tárgyi emlékeit - illetve egy évezredes rejtély tetszetős megoldását - lehet megismerni. A második részben Gallus ellentmondásos költői pályafutásáról lesz szó, amelyet én fogok elkövetni.  - A szerk. (G. d. Magister)

Sikeres hadvezér, ünnepelt költő, Augustus császár barátja, aki még személyesen látta Kleopátrát. Életében mindent elért, amiről egy római katona álmodhat: csatákat nyert, Róma leggazdagabb tartományának, Egyiptomnak első helytartója lett, mesés kincsek fölött rendelkezett. 

Gyors és dicstelen bukása után viszont emlékét is eltörölték, költeményei is szinte mind elvesztek. Két évszázad múlva már úgy tekintettek rá mint a „hübrisz”, a gőg, megtestesítőjére, aki szembefordult pártfogójával, kizsákmányolta a rábízott provinciát, elbizakodottságában számtalan szobrot állíttatott magának és tetteit a piramisokra vésette.

Ki volt ez a nem mindennapi férfiú, Gaius Cornelius Gallus?

Cornelius Gallus egyszerű családban született Kr. e. 70 körül, valószínűleg Forum Livii városában (ma Forlì), Észak-Itáliában.

Iskoláit meglehetősen előkelő társaságban végezte, tanulótársa volt többek között Octavianus, a későbbi Augustus császár, és Vergilius is.

Ilyen kapcsolatok mellett a fiatal Gallus hadseregbeli karrierje hamar magasra ívelt. Caesar Kr. e. 44-es meggyilkolása után Octavianus köréhez csatlakozott. Az ezt követő években a katonai megbízatások mellett élénk társasági életet élt Rómában és verseket írt. Kedvenc múzsája, egy bizonyos Cytheris művésznevű színésznő volt, aki korábban Marcus Antonius szeretőjeként vált híressé. (Akiről a második részben még lesz szó - a szerk.)

Ocatvianus és Marcus Antonius kenyértörése után, Octavianus barátjaként az ő seregében szolgált és lovagrendű tisztként ekkor már a praefectus fabrum nevű parancsnoki rangot viselte.

Részt vett a Marcus Antoniusék számára végzetes Actiumi csatában, amely után Kr. e. 30 augusztus 1.-én Augustus győztes seregével bevonult Alexandriába. Nem sokkal később, amikor Antonius után Kleopátra is öngyilkos lett, Egyiptom végérvényesen Róma tartományává vált.

Hősünk ekkor érte el karrierje csúcsát: ősszel, mielőtt Augustus visszaindult Európába, őt nevezte ki a speciális közigazgatású tartomány első helytartójává, latinul praefectus Alexandreae et Aegypti-ivé. A közvetlenül Augustusnak alárendelt pozícióban minden más, a senatus által kinevezett helytartónál komolyabb hatalmat kapott.

Ő rendelkezett a hatalmas tartomány, Róma éléskamrája fölött, ahonnan évente gabonával megrakott hajók százai keltek útra, hogy a fővárost ellássák kenyérrel, ahol furcsa állat alakú isteneket imádtak az aranytól csillogó templomokban, és ahova Afrika és a mesés India minden kincsét elhozták a kereskedők. És ő lett egyben a hellénisztikus világ legnagyobb városának Alexandriának is a teljhatalmú ura. A tartomány biztonságát pedig jól képzett csapatok biztosították.

A Ptolemaiszok kora óta rendszeresen lázadozó felső-egyiptomiak rövid időn belül megpróbáltak borsot törni az új kormányzat orra alá. Ebben a felkelésben minden bizonnyal közreműködtek Egyiptom déli szomszédai, az ősi núbiai Kusita (Meroéi) királyság csapatai is, akik igyekeztek kihasználni az új hatalmi helyzetet.

Néhány szó a Kusita királyságról

A Kusita királyság Núbia területén (a mai Szudán északi részén) fennálló ókori államalakulat volt a Kr. e. 9. század és a Kr. u.4. század között. Két nagy korszaka a Napatai kor és a Meroitikus kor, amelyeket Núbia két fontos királyi városáról, Napatáról, illetve Meroéról neveztek el.

A birodalom második nagy korszakában, a Meroitikus korban a királyság legfontosabb hatalmi központja a Kartúmtól északra található Meroé városa volt, ahol az uralkodók és családtagjaik is piramisokba temetkeztek.

Meroé királyai felügyelték a belső-afrikai kereskedelmet, feliratokkal és reliefekkel díszített kőtemplomaik, palotáik és piramisaik nagy gazdagságról tanúskodnak. Meroé diplomáciai és kulturális kapcsolatban állt a mediterrán világgal és az Egyiptomot elfoglaló Római Birodalommal is. A meroitikus kultúra saját különleges formakincset és stílust hozott létre.

A monumentális kőépítészet, a kerámiafestés és más művészeti ágak mellett fontos kulturális vívmány volt, hogy a meroéi írnokok a Kr. e. 2. században sajátos ábécén alapuló írásrendszert hoztak létre nyelvük leírására. A meroitikus írás fokozatosan átvette a korábbi egyiptomi nyelvű feliratok helyét.

A Meroitikus Királyság hanyatlása a Kr. u. 4. század elején kezdődött, ahogy az etiópiai Akszúmi Királyság felemelkedésével a középső Nílus-völgy fokozatosan elvesztette jelentőségét az afrikai kereskedelemben.

Mind a lázadók, mind a núbiaik azonban hamar megismerkedhettek a fegyelmezett római hadsereg erejével. E tapasztalat igen kegyetlen lehetett: igaz ugyan, hogy a núbiaik kiválló ijászok voltak, de csapataik szervezetlenek és gyenge fegyverzetűek voltak. Pajzsaik bivalybőrből készültek, a szinte meztelen harcosok lándzsákat, baltákat és kardokat használtak.

A helytartó seregével néhány hét alatt felszámolt minden ellenálást és Egyiptom déli határához, a Philae szigetén álló Ízisz szentélyhez érkezve egy három nyelvű, - óegyiptomi, görög és latin nyelvű feliratot állíttatott a győzelem emlékére.          

A Philaei felirat

 

 

C(aius) Cornelius Cn(aei) f(ilius) Gallu[s eq]ues Romanus post rege[s] / a Caesare d{e}ivi f(ilio) devictos praefect[us Alex]andreae et Aegypti primus defection[is] / Thebaidis intra dies XV quibus hostem v[icit bis a]cie Victor V urbium expugnator Bore[se]/os Copti Ceramices Diospoleos Meg[ales Op]hieu ducibus earum defectionum inter[ce]/ptis exercitu ultra Nili catarhacte[n transd]ucto in quem locum neque populo / Romano neque regibus Aegypti [arma ante s]unt prolata Thebaide communi omn[i]/um regum formidine subcact[a] leg[atisque re]gis Aethiopum ad Philas auditis eoq[ue] / rege in tutelam recepto tyrann[o] T[riacontas]choen(u) unde Aethiopiae constituto di{e}[is] / Patrieis et Nil[o Adiut]ori d(onum) d(ederunt) / 

"Gaius Cornelius, Gnaeus fia, Gallus, római lovag, Alexandria és Egyiptom első praefectusa az után, hogy Caesar, az isteni Iulius Caesar fia legyőzte a királyokat, tizenöt napon belül leverte a lázadó Thebaist, mialatt kétszer legyőzte csatában az ellenséget és bevett öt várost : Boresist, Koptost, Keramikét, Diospolist Magnát, Opheiont.    

Miután elfogta a lázadások vezetőit és átvezette a hadsereget a Nílus zuhataga mögé, egy olyan területre, ahova korábban sem a római nép , sem Egyiptom királyai nem tudtak behatolni, s alávetette a Thebaist, minden királyok közös rémét, fogadta Philae-n az aithiopiaiak követeit, védelmébe fogadta a királyukat és (miután) mostantól beiktatott egy türannoszt az Aithiopia területén fekvő Triakontaszkhoinoszban (Harminc Mérföldes Ország), ezt az ajándékot adta az ősi isteneknek és a segítő Nílusnak." (Török László fordítása)

Ezt a feliratot tartalmazza a Kr. e. 29-ben állított sztélé latin nyelvű része. Mint a szövegből kitűnik, a büszke helytartó Cornelus Gallus mindössze két hét alatt elfoglalt öt lázadó várost Felső-Egyiptomban, Thebaisban. 

Ezután seregével behetolt Asszuántól délre, az Nílus első kataraktáján túl Alsó-Núbiába és új uralkodót nevezett ki a Kusita királyság (Aithiopia) és a Egyiptom között fekvő ütköző zónában, a Triakontaszkhoinoszban (Harminc Mérföldes Ország), valamint fogadta a kusita uralkódó követeit.

A hatalmas győzelem képét némileg árnyalja, ha tudjuk, hogy a felsorolt öt elfoglalt település, Koptos kivételével ekkor már rég nem volt több egyszerű poros kisvárosnál, Théba dicső napjainak ekkorra már rég leáldoztak.

Nyilvánvalóan túlzó az az állítás is, hogy Gallus előtt senki sem hatolt a első zuhatagtól délre, hiszen Alsó-Núbiát mind a fáraók, mind a Ptolemaioszok rendszeresen elfoglalták.

Külön érdekesség, hogy a három nyelvű felirat egyáltalán nem ugyanazt a szöveget tartalmazza.

A latin szöveget csak elsősorban a római katonák értették ,a hieroglif változatot pedig minden bizonnyal a helyi papok állították össze. Az utóbbi egy tradicionális királyhimnusz, amely Augustus fáraónak állít dicsőséget.

A görög szövegben, amelyet a helyi művelt réteg és a kusita követek is értettek pedig a latin: "fogadta Philae-n az aithiopiaiak követeit, védelmébe fogadta a királyukat" fordulat helyett a jóval szerényebb: "fogadta az aithiópiaiak követeit Philae-n, és a királytól elnyerte a hivatalos barátságot" forma szerepel, amely némileg árnyalja a képet. 

Két év múlva, ma már pontosan nem ismert okból megromlott a barátság az ekkor már egyeduralkodóvá váló Augustus és a helytartó között. Egyes vádak szerint Gallus kegyetlenül kizsákmányolta a provinciát és rossz hírét keltette az uralkodónak. Emiatt a szenátus vizsgálatot rendelt el. 

Egy papirusztöredékből kiderült, hogy Gallus megpróbált ellenszegülni és igyekezett új egyiptomi sereget és flottát is felállítani. Az augustusi rendszer azonban ekkor már jól működött és ezek a kísérletek hamar elbuktak.

Kr. e. 27 tavaszán a megszégyenült, visszarendelt helytartó kénytelen volt visszatérni Rómába, ahol a princeps hivatalosan megvonta tőle barátságát és kitiltotta házából.

A szenátusi vizsgálat előre látható eredményét Cornelus Gallus már nem várta meg, hanem Kr. e. 27 nyarán öngyilkos lett. Egy későbbi hagyomány szerint Augustus megsiratta egykori barátját, de emlékét igyekeztek eltörölni.

A két évszázaddal későbbi író, Dio Cassius vádjait, mely szerint Gallus önteltségében piramisokra vésette fel nevét és tetteit, sokáig kétkedéssel fogadták az ókorkutatók.

A hatvanas években ugyanakkor tüzetes vizsgálat alá vetették a ma a római Szent Péter téren álló obeliszket, amelynek talapzatán Augustus és Tiberius császárt dicsőítő szöveg olvasható. A kőoszlopon aranyozott bronzbetűk rögzítéshez fúrt lyukak láthatóak, amelyek az alábbi feliratot adták ki: 

IVSSV IMP(eratoris) CAESARIS DIVI F(ilii)
C(aius) CORNELIUS CN(aei) F(ilius) GALLUS
PRAEF(ectus) FABR(um) CAESARIS DIVI F(ilii)
FORUM IVLVM FECIT

Imperator Caesar az Isteni (Caesar) fia parancsára Gaius Cornelus Gallus, Gnaeus fia, Caesar az Isteni (Caesar) fia praefectus fabrum-ja, a Forum Iuliumot elkészíttette.

Az obeliszk eredetileg Alexandria egy új díszterén, a Forum Iuliumon állt tehát, amelyet közvetlenül Alexandria elfoglalása után alakítottak ki, Iulius Caesar dicsőségére. A görög történeti szövegekben szereplő püramidesz szó pedig akár obeliszket is jelenthetett!