Emblémák I.
Az emblémákkal kapcsolatban szeretnék kis sorozatot indítani, mert régi kedvenceim ők, másrészt pedig tudós bloggertársam, studiolum szintén tudós honlapján nemrég találkoztam az emblémákkal foglalkozó 17-18. sz-i művek tervezett gyűjteményes kiadásával, amely már mint terv is elkápráztatott. Remélem, ti is meggyőződtök majd róla, mennyire izgalmas és lebilincselő jelensége ez a 16-18. századi európai kultúrának, mégha néhol sekélyesnek, öncélúnak is hat.
A műfaj hivatalos megteremtője Andrea Alciato avagy Alciati (Andreas Alciatus, 1492-1550), aki jogi szakkönyvek mellett kiadta 1531-ben Emblematum liber c. munkáját, óriási könyvsikert érve el vele (rengetegszer kiadták később). Alciatinál az embléma egy rövid jelmondat, kép és vers együttese: ezek közösen, egymást támogatva adják meg az embléma jelentését, amely rendszerint valamilyen filozófiai, erkölcsi tanulság. 
Az Emblemata 1577-es kiadásának elkészítője, Claude Mignault (Claudius Minos) már elméleti alapozást is ad az emblematikának. Ebben rámutat a műfaj egyik fontos "forrására", az egyiptomi hieroglifákra, amelyeket a humanisták még nem írásnak, hanem valamilyen szimbólum-együttesnek véltek (köszönhetően Horapolló "Hieroglyphica" c. művének), s ez nagyban inspirálta az emblémák készítőit. Mignault a kéldeusokat és egyiptomiakat tartja az emblémák feltalálóinak is. Persze maguk az emblémák, mint látni fogjuk, főként az antik görög és római mitológiából, illetve a keresztény teológiából merítenek, tehát nem sok Thot-tal meg Hórusszal fogunk találkozni.
Hogy saját szubjektív benyomásaimról beszámoljak, maga az emblematika jelensége számomra a reneszánsz, ill. humanista korszak kifulladását, elbizonytalanodását is sugallja. Igen, számomra erősen manierista műfajnak tűnik. De jócskán vannak bennem kérdések is: vajon az emblémagyűjtemények csak valami populáris műfajt jelentettek, vagy az akkori tudományosság, költészet (filozófia?) magaslatait? Ezekre talán majd együtt megtaláljuk a választ.
Másrészt nem tudom miért, de lenyűgöznek ezek a különös alkotások. Éppen enigma-szerűségük lehet az izgalmas bennük (Mignaut a bevezetőjében figyelmeztet, az embléma nem enigma, de elismeri, hogy van az emblémákban valami rejtvény-szerű).
Vagy talán manierizmusukban, átmenetiségükben van valami megrendítő? Mindenki döntse el maga. Most viszont jöjjön néhány kép Alciato munkájából: a címlap és egy általam kiválasztott (=nekem tetsző) embléma, szövegestül.
.jpg)
A nekem tetsző emléma az AMICITIA ETIAM POST MORTEM DURANS, ami annyit tesz: "A HALÁLON TÚL IS TARTÓ BARÁTSÁG" (az első lap alján kezdődik, s folytatódik a következő lapon a képben és a versben:)
Az emblémához kapcsolódó vers imigyen szól saját fordításban:
Hát, talán sikerült érzékeltetnem, miért is szeretem én az emblémákat. De nagyon kiváncsi vagyok a ti véleményetekre is.
