Kétalakú Janus, mit tudnék mondani rólad?

 Még Görögországban sincs ilyen isteni lény! (I. 89-90, Gaál László ford.)

 

Eredetileg az az istenség volt, aki biztosította a római Forumot átszelő patakon való átkelést (bár vannak más elméletek is). Így lett a hidak, a kapuk, illetve a bejáratok, a nyitás és a bezárás, továbbá a kezdet és a vég (befejezés) istene is. Istene volt a nap és az év kezdetének is, neki köszönhetjük a január hónap nevét. Kissé nehezen megfogható attributumai ellenére különleges tiszteletnek örvendett Rómában, vele kezdték az istenek felsorolását, külön papja volt, az "áldozó-király" (rex sacrorum). 

A második probléma a mondatban a "Janus-arcú" kifejezés. Janus valóban kétarcú, de két arca között nincs különbség (nyilván a két arc a hídon két oldalról jövők figyelésére "szolgált", eredete talán ez lehet - de a kétarcúságot magyarázzák a múlt és a jövő felé való tekintésnek is). Így kissé helytelen is a "Janus-arcú" mai használata, mivel ez alatt valamilyen dolog ellentmondásosságát, ellentétes tulajdonságok egymásmellettiségét  értjük, noha erről az eredeti istenség esetében szó sincs - azahogy nyitás és bezárás, kezdet és vég esetében ugyan lehetne, de ezek egy-egy cselekvés, vagy valamilyen folyamat kezdő- és végpontját jelentik, nem pedig ellentétpárokat (a szobornak egyébként sincs "nyitó" és "záró" arca). S ezzel kapcsolatos még egy tévedés, hogy ti. Kamondi nyilvánvalóan a görög színházban használt kétféle proszópon-ra, a nevető és a síró maszkra (is) gondolt: "mint a színház maga", mondta, illetve valószínűleg ezért gondolta görögnek Janust is. Ehhez azonban Janusnak végképp nincs semmi köze.

Epilógus: valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy január a legelviselhetetlenebb hónap az egész évben. Vigasztaljuk magunkat a hónap nevének mintegy 2600 éves eredetével, és azzal, hogy már nyolc nap eltelt belőle...