Kedveseim,
Stephanus Nugator (egyik) szokásához híven egy bibliai szövegproblémát tálal nekünk, igen izgalmasan, továbbgondolásra érdemesen. Miről írt János a Jelenésekben? Az élet fájáról, vagy az élet könyvéről? És mi áll a kétféle szövegvariáns mögött? Olvassátok, mert már megint érdemes! (G.d.M.)
De mégis, hogy kerül ez a három, a fa, a könyv meg Erasmus egy kalapba? Persze, van a címben némi sunyi captatio benevolentiae, nem tagadom. Mert – mért lennék farizeus? – egyáltalán nem mellékes a jóindulatotok. Aquila captat muscas! a sas nagyon is kapdossa a legyeket, azaz a posztíró a like-okat. Ezt tehát tisztáztunk volna.
A Jelenések 22,19-ben, a Károli fordításban, ezt olvassuk: és ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből. Ám ha valaki, miként én is, megszokta, hogy összevessen különböző fordításokat, a fenti vers igencsak szöget üthet a fejébe. Merthogy az 1990 javított, újfordítású Bibliában (protestáns), ahogy a Békés-Dalos fordításban is, ugyanezt így olvassuk: ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából (Újfordítás), vagy sikerültebb, rugalmasabb tolmácsolásban: aki pedig elvesz valamit ennek a prófétai könyvnek szavaiból, annak Isten elveszi jogát az élet fájához ( Békés-Dalos). Hasonló a helyzet az angol fordítások esetében is. A King James fordítás a Károlival egyezik: and if any man shall take away from the words of the book of this prophecy, God shall take away his part out of the book of life. Az újabb fordítású angol Bibliák viszont a mi új fordításainkhoz hasonlóan az élet fájáról beszélnek: God will take away from him his share in the tree of life. A szöveg értelmén persze valójában nem változtat, akár az élet könyvéről, akár az élet fájáról legyen szó, de képzeljük el egy pillanatra, hogy szövegünk egy, a dogmatika sűrűjébe vágó kérdést feszeget, például Jézus istenségét, mit mondana ez esetben a legtöbb ember? Hadd találjam ki! Nyilván azt, hogy lám, újfent bizonyítást nyert, hogy az egyház belematatott a Biblia szövegébe, manipulálta azt. Valóban manipulálta? Vagy ennyire gondatlanok lennének a fordítók? De lehetséges volna, hogy ugyanazt a hibát kövessék el a King James fordítói, amit Károli?
Nézzük hát meg azt az eredeti szöveget! Igen ám, de melyiket? Mert milyen eredeti szöveget használhatott Károli vagy használhattak a King James fordítói? Egyértelmű, hogy nem azt a görög Újszövetséget, melyet olyan természetes mozdulattal veszek le a polcomról, s vetem össze, ha kedvem van hozzá, a kritikai apparátusban hozott különböző variánsokat. Károli, vagy Erasmus Újszövetségét használta vagy az úgynevezett Stephanus-kiadást, vagyis Robert Estienne kiadását, akinek egyébként a Szentírás versekre való felosztását is köszönhetjük. Esetleg mindkettőt. Csakhogy az Erasmus rendelkezésére álló újszövetségi kéziratok mindegyike hiányos volt, a Jelenések 22, 16-nál mindenik megszakadt. De Frobenius, bázeli nyomdász sürgette a munkát, ezért Erasmus –mit tehetett volna? – a Vulgatából fordította vissza a hiányzó verseket. A Vulgatában pedig ez áll: et si quis diminuerit de verbis libri prophetiae huius, auferet Deus partem eius de libro vitae. Hát itt bizony könyvről ( liber) van szó, és ennek alapján Erasmus így fordította vissza a verset: Αφαιρησει ό θεος το μερος αυτου απο βιβλου της ζωης; ezt pedig Károli csakis így fordíthatta: az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből. Ugyanez olvasható, bár Estiennek több kézirat állt rendelkezésére, a Stephanus féle kiadásban is.Azóta viszont fölfedeztek jó néhány teljes Jelenések-szöveget, és tudjuk, hogy nem könyvről, hanem fáról beszél az eredeti szöveg. Íme: αφελει ό θεος το μερος αυτου απο του ξυλου της ζωης, vagyis: annak Isten elveszi jogát az élet fájához.
No de miért van a Vulgatában fa helyett könyv? A félrefordítás esetét, szerintem, helyből kizárhatjuk, lehetetlen, hogy Jeromos a ξυλον-t (fa) összekeverte volna a βιβλος (könyv) szóval. Néhány lehetőség:
1.Létezett egy olyan szövegvariáns, melyben fa helyett könyv szerepel, de elveszett. Jeromos ebből dolgozott.(kevéssé valószínű)
2. Mivel a szöveg és az előző vers is (Jel.22,18,19) többször utal könyvre, azaz magára az Apokalipszisre, hogy sem hozzátenni, sem elvenni nem lehet belőle, Jeromos logikusabbnak tartotta, hogy Isten inkább az élet könyvéből, mintsem az élet fájáról törli a hamisítókat, a ξυλον-t tehát szövegromlásnak vélte és kijavította. (elképzelhető)
3.Jeromos jól fordított, a szöveg viszont megromlott. (valószínű)
Bárhogy is legyen, Erasmus ezt a megromlott (félrefordított?) szöveget fordította vissza görögre, ez a Vulgata-variáns került bele a Stephanus-kiadásba is, vagyis ez lett sokáig a textus receptus, a mértékadó szöveg. És így kerül egy kalapba a fa, a könyv és Erasmus.
Mi meg hadd reméljük, hogy az Úr megbocsátott Erasmusunknak, amiért hozzátett a Jelenések könyvéhez, nem sújtotta a könyvben leírt átkokkal, és cseveghetünk még bizalmasan a jó öreg Desideriusszal odafönt is, Ábrahám kebelén.
