Gondolom, aligha lep meg bárkit is, hogy a különböző hadseregek, katonai alakulatok (is) szívesen választanak maguknak latin jelmondatokat. Az alábbi válogatást Bálint Ferenc olvasónk ötlete nyomán állítottam össze, és nyilván nem a katona, hanem egy (a szó minden értelmében) lateiner szemszögéből mutatom be a Laudator olvasóinak. A lista nem teljes, ezen az oldalon (persze a non cito credendum szellemében, vagyis nem minden infót készpénznek véve) ki-ki kedvére válogathat, és akár meg is oszthatja velünk, ha valami érdekeset talál, természetesen fordítást is mellékelve.
A Honourable Artillery Company a pápai Svájci Gárda után, a világ második legrégebbi állandó katonai alakulata. VIII. Henrik, a Rómától elszakadó király alapította 1537-ben.Jelmondatuk így szól: arma pacis fulcra, a fegyverek a béke támaszai. De persze lehet ennél jóval cinikusabban is értelmezni a mondatot: a háború a béke alapja.
A Royal Regiment of Artillery-nek, vagyis az Angol Királyi Tüzérségnek két mottója is van. Mindkettőt IV. Vilmos király adta az alakulatnak. Az ubiqe (mindenütt) arra utal, hogy a hadtest, megalakulása, azaz Hódító Vilmos kora óta, minden háborúban részt vett. A tüzérségnek nincs ún.„battle honours”-a, mely jog arra hatalmazza fel a különböző brit katonai alakulatokat, hogy zászlajukra vagy egyenruhájukra hímezhessék különböző győzelmeik helyszíneit. A Royal Regiment of Artillery esetében ez az „ubique” nyilvánvalóan a „battle honours”-ok non plus ultrája akar lenni. A másik jelmondat, mely akár egybe is olvasható az elsővel, így hangzik: Quo fas et gloria ducunt, ahová a kötelesség és a dicsőség visz.
A Belga Hadsereg 13. sorgyalogezrede egy különösen is rokonszenves és szerethető jelmondatot választott: nec jactantia nec metu, sem hetvenkedéssel, sem félelemmel.
Számomra mégis a kanadai Saskatchewan Regiment jelmondata a legrokonszenvesebb: cede nullis. Rendszeres olvasóim valószínűleg ki is találták már, hogy miért szimpatikus nekem ez a mottó. A cedo nulli, nem hódolok senkinek vagy senki előtt, Erasmus jelmondata volt.A cede nullis az erasmusi jelmondat imperatívuszos megfogalmazása: ne hódolj senkinek, vagy ne hódolj senki előtt.
Az 1(GE/NL)Corps egy 1995-ben alakult német-holland hadtest, melynek jelmondata a holland királyi, illetve a német hadsereg közötti együttműködést hivatott kifejezni: communitate valemus, együtt erősek vagyunk. A jelmondatról az alakulat katonái – persze, ha nem klasszika-filológiai magaslatról nézzük – egy egészen szellemes szójátékot fabrikáltak. 2007-ben a németországi Lehninben, az alakulat egy hadgyakorlaton vett részt, melynek az angol lett volna a „lingua franca”-ja. A holland katonáknak ez nem jelentett különösebb gondot, annál többet viszont a németeknek, akikkel holland kollégáik, jobbára anyanyelvükön, németül kellett, hogy szót értsenek. A helyzet nem volt új a katonáknak, ugyanis Kabulban, néhány évvel előtte, hasonló nyelvi nehézségek miatt, néhány német katona a zubbonyuk vállán levő jelvényt, az insignia-t, pontosabban annak latin feliratát a következőre cserélte le: communicate problemus. Ennek persze latinul semmi értelme nincs, viszont ez a latinnak hangzó mondat, ez a tonaludátusz, a katonák számára első hallásra is érthető volt.
A Korps Mariniers-t , a Holland Haditengerészet Királyi Tengerészgyalogság egyik hadteste, melyet 1665-ben alapított Johan de Witt és Michiel de Ruyter, azaz magyarosabban Ruyter Mihály, akit a magyar protestánsok a gályarabságra ítélt protestáns lelkészek szabadítójaként tisztelnek. Öntudatos mottójuk a spanyolok nemzeti jelmondatára (plus ultra, egyre tovább) hajaz: qua patet orbis, ameddig a világ kiterjed, tkp. a világ végső határáig.
Az amerikai légierő 18th wing alakulata egy kakaskodó, ám légi alakulatról lévén szó, mégiscsak találónak mondható mottó mellett döntött: unguibus et rostro, csőrrel és karmokkal.
A portugál légierő, a Força Aérea Portuguesa talányos mottója többféleképpen értelmezhető. Az ex mero motu fordítható akár egyszerűen így: erővel, vagy szó szerint, azaz mot a mot így: csupa mozgással. De, némileg értelmezve az enigmatikus mondatot, ilyen fordítás is elképzelhető: a maga szabad akaratából.
Az angol, illetve az olasz légierő (Royal Air Force,Aeronautica Militare) nem sokat lacafacázott a mottó kiválasztásával. Mindkét jelmondat közhelyes:per ardua ad astra, a meredek magasságon át a csillagokig,virtute siderum tenus, erénnyel (erővel) a csillagok felé. Az angolok csupán azzal enyhítették valamelyest jelmondatuk közhelyességét, hogy az „aspera”-t „ardua”- ra cserélték. Az asper3 és az arduus3 egyébként ugyanazt jelenti.
És végül legyen szó egy olyan jelmondatról, melyben nincs ködösítés, finomkodás, hanem kertelés nélkül benne van az, hogy miről is szól a háború. A belga légierő (Aéronautique Militaire - Militair Vliegwezen) II. világháború utáni címerében egy piros gyűrűben felszállni készülő sas volt látható. A légierő egyik alakulata a piros gyűrű körül, fekete színnel, a következő mottót írta: querens quem devoret, keresve, kit nyeljen el. Ez egy bibliai idézet az 1Pét.5, 8-ból: mert a ti ellenségetek, az ördög, mint az ordító oroszlán, körüljár, keresvén, akit elnyeljen. Nos, ha a szándékot nem is, az őszinteséget mindenképp dicséret illeti.
A (volt)belga légierő „ördögi”, már-már cinikusan őszinte, és talán a Honourable Artillery Company nem kevésbé cinikus jelmondatát leszámítva, ezek a fentebb bemutatott mottók akár sportegyletek, mi több: humanitárius szervezetek jelmondatai is lehetnének. De a hangzatos, patinás, (nyilván a latin nyelv okán) egyfajta méltóságot sugalló jelmondatok ellenére sem érdemes megfeledkeznünk arról, hogy a háború mégiscsak gonosz dolog, querens quem devoret.
Befejezésül, csattanó helyett, hadd idézzem a 60-s évek hippimozgalmainak híres és ismert jelmondatát, latinul, saját fordításban: venere, non marte dimicandum !