Laudator temporis acti

Concedo nulli

„Ugyanúgy át lesznek döfve, mint ez” - átoktáblák üzenete

2014. május 13. 09:05 - Palatinus Lili

Halloween Cat.jpgNem lehetett könnyű macskának lenni a Római Birodalomban. Az egyiptomi imádat után bizony nehéz idők jöttek a cicusokra, ha egy mágus közelében éltek. Noha a népszerűségük évezredek óta szinte töretlen, gyakori kellékeik a varázslásnak és a sötét praktikáknak. Élve kevésbé, inkább halva, mint az árnyékvilágban otthonosan mozgó, titokzatos lények.

A „modern” mágia, a mai sötét praktikák előszeretettel nyúlnak a latin nyelvhez, ami legalább olyan misztikusnak hat, mint egy félszemű fekete macska. Már maga a nyelv hangulata képes felidézni a démoni erőket. Olyan ősi, olyan titokzatos, ma már szinte elengedhetetlen tartozéka a mágiának. De mi volt akkor, amikor mindenki latinul beszélt? Amikor a nyelvnek nem volt olyan titokzatos ereje, mint napjainkban?

A római mágusok természetesen egy még ősibb nyelvhez folyamodtak. Gyakran használták a görögöt, a kopt nyelvet, vagy bármely ritka, keleti nyelvet, amit nem beszéltek túl sokan a Birodalomban (azt is mondhatnám, a mágia a nyelvi kisebbségeket preferálja). A legtöbb átoktábla ezért görögül szól hozzánk (mármint a démonokhoz, mi csak belepillanthatunk), vagy gyakran valami érthetetlen nyelven (legalábbis annak véljük). Ám egy valamire való démon, egy igazi alvilági potentát már akkor is perfekt latinos volt, így ha a mágus ékes latinsággal szólította meg a szellemet, bízhatott a sikerben. Tehát nem haszontalan a latin nyelv ismerete, hiszen az ókor minden démona, szelleme, alvilági hatalma tud(ott) latinul, még a keletiek is. De mik is ezek az átoktáblák, amelyek ezeket a bizarr szövegeiket suttogják füleinkbe a múlt mélyéről?

cursetablet2.jpg

Do ut des- adok, hogy adj. Adnak a termésből, adnak az állatokból, adnak a borból és adnak az ételeikből. És cserébe kérnek- termést, állatokat, bőséget. Decius Mus egyenesen önnön életét adta a hazájáért, bár ez a római virtus cseppet sem tekinthető mágiának, noha véres áldozat. Ugyanígy „működik” ez az alvilági erők esetében is, nekik is adni kell, csak mást. És kérni is mást kérnek cserébe. Azért egy kis különbséget kiemelnék: amíg a fényes istenektől tényleg kérnek, addig az alvilágiaktól követelnek. Egy démonnak már egyenesen parancsolnak, míg egy nimfától még mindig kérnek. Az átoktáblák lényegében ezek az üzenetek, amit szó szerint kell érteni. Egy kis ólomlemezre írt üzenet, amit egy halott visz le az alvilágba, hogy továbbítsa az utasítást az illetékes alvilági hatalomnak. A táblácskát általában feltekerik (amin bosszankodnak is eleget a régészek), és egy szöggel átütik, hogy tényleg kössön.

David Jordan szépen megfogalmazott definíciója az átoktáblákról: „A defixiók, amiket általában átoktábláknak neveznek, feliratos ólomdarabok, leggyakrabban kis méretű vékony lemezkék, amelyek célja, hogy természetfeletti eszközökkel, akaratuk ellenére befolyásolják más személyek vagy állatok cselekedeteit vagy egészségét.” Ez így nagyon korrekt és tudományos, nincs helye benne semmi holdfényes sírásásnak, vagy macskanyak- kitekerésnek. Nyilván ez már csak fantázia kérdése.

A latin név, a defixió a defigo igéből származik (átfúrok, odaerősítek), ami szintén a tábla átdöfésére utal. Ezek az „átkok” mind- mind kötések, megkötések, odarögzítések, és nem pusztába kiáltott szavak, hogy „tedd ezt, vagy azt”. Ezért a kötésnek valamilyen formában szerepelni is kell az átokformulában. A latin nyelvű táblákon ezt a ligo, alligo vagy obligo igék fejezik ki. A szöveg mellett/ helyett gyakran feltűnnek mágikus ábrák is, amiket aztán lehet magyarázni és értelmezni, bár valószínűleg a mágus maga volt az utolsó, aki ezt tényleg értelmezni tudta.

oldwoman_mask.jpgGyakoriak azonban az olyan latin nyelvű táblák, amelyeken „hibás”, rontott szövegeket találnak. Kérdés az, hogy ezt a mágus szándékosan követte el, vagy csak nem sikerült a latin nyelvet megfelelően elsajátítania. A szándékosság esetén (mert jogos a kérdés, hogyan lehet direkt rosszul írni valamit, pláne, ha tudja, hogyan kéne helyesen írni) a mágus védelmére szolgálhat a similia similibus elve- a hasonlóság alapján működő dolgok elve. A gyógyításban például ez egy gyakori elv, egy bevett módszer volt még a középkorban is, hogy a problémát a hasonlóság elve mentén orvosolták (vérszegénységre vöröset kell enni). A mágiában azonban semmi sem úgy működik, mint „rendesen”, hanem pont fordítva. Tehát ha a mindennapokban helyesen kell írni, akkor egy mágikus szöveget hibásan kell megírni. Bár nem tudom, hogy ezek a hibák nem bántották-e a latin nyelvet bíró démonok szépérzékét…

Ezek az átoklemezek azonban nem annyira egyértelműen hátborzongató dolgok, mint első ránézésre tűnnek. Nyilván maga az átok szó sejteti a tartalom erőszakos és negatív jellegét, ám a dolog egy kicsit bonyolultabb. Mint az alábbi macskás- példa is mutatja, gyakoriak a perátkok. Amikor az átoktábla abból a célból készül, hogy a perben szereplő másik fél (felek) abbahagyja a tevékenységét, ne folytassa a bírósági eljárást, szálljon ki az ügyből- vagy egyszerűen némuljon meg, ne tudjon vallani. Nem a másik fél halálát kívánja az átok készítője, hanem a bírósági ügy kimenetelének befolyásolását azáltal, hogy a másik fél „kiszáll”. Ez gyakori témája az átoktábláknak.

 

Denuntio personis infra/ scribtis Lentino et Tasgillo/ uti adsin<t> ad Plutonem,/ quomodo hoc catellus nemin[i] nocuit, sic […] nec/ illi hanc litem vincere possint./ quomodi nec mater huius catelli/ defendere potuit, sic nec advocati/ eorum e[os de]fendere non possint, sic il[los] inimicos […] Egy császárkori átoktábla szövege Galliából. Audollent: Defixionum Tabellae, 1904., nr.111.)

 

Tudatom az alább jelzett személyekkel, Lentinusszal és Tasgillusszal, hogy meg kell jelenniük Pluto előtt. Ahogy ez a kandúr nem ártott senkinek, úgy [hiány] ők sem nyerhetik meg a pert. És ahogy ennek a kandúrnak az anyja nem tudta őt megvédeni, úgy ne tudják őket se megvédeni az ügyvédeik, hogy ellenfeleik […](Torma Péter fordítása. „A mágia a görög- római világban” című könyvből)

 

Aversos ab hac lite esse quo/ modi hic catellus aversus/ est nec surgere potest/ sic ne illi. sic transpecti sin[t]/ quomodo ille. (Audollent: Defixionum Tabellae, 1904., Nr.112)

Úgy el lesznek fordítva ettől a pertől, ahogyan a kandúr is elfordult, és nem tud felkelni- ahogy ők sem. Ugyanúgy át lesznek döfve, mint ez. (Torma Péter fordítása. „A mágia a görög- római világban” című könyvből. A szövegek nem egy átoktábla feliratai, noha kapcsolódni látszanak)

 

A másik ok, amiért egy halandónak démoni beavatkozásra lehetett szüksége, a szívügyek. A kiszemelt hölgy olthatatlan szerelmét kérik házasulandó férfiak- némi démoni segítséggel (gyakoribb, hogy férfiak kérik a mágikus beavatkozást a szeretett nő kegyeiért, és nem fordítva!), ám ez veszélyes terület, sokkal veszélyesebb, mint egy bírósági per, hiszen ez a fajta szerelmi kötés egy mánia, egy szerelmi téboly, egy feloldhatatlan, végzetes kötés. A szerelmi mágia áldozata őrületbe esik, nem tud enni, nem tud aludni, nem tud gondolkodni, ha nem veti magát a kötést kérő karjaiba. Ebbe tényleg bele lehet őrülni.

 

Nomina data [dela]ta l[egata] ad inferos [ut] illos per vim [c]orrip[i]ant.

Silona Surum Caenu[m] Secundum. Ille te [s]ponsus procat: il[l]lum amo.

 

A megnevezett, [e táblán] közölt, [e táblára] bízott neveket az alvilági istenekhez [vigyék], hogy azokat (vsz. az alvilágiakat) erőszakkal kényszerítsék.

Silona Surus Caenus Secundust… Ő vőlegényként téged kíván: szeretem őt. ( Kreuznach-i átoktábla, X.század, ford. Ledán István)

 

 

Az átoktáblák anyaga a leggyakrabban ólom, vagy valamilyen ólom- ötvözet. Hideg és merev, mint maga a halál. És puha is, jól lehet bele írni. A gyakorlott mágusnak kész papirusz- könyvtár állt a rendelkezésére, hogy elkészíthesse az átkot. Egyiptomból több ilyen receptkönyv is fennmaradt, amiben akár kész szövegek is vannak, csak a delikvensek neveit kell beleírni. Ám egy valamire való mágus nem érte be ennyivel, a legkülönfélébb alvilági megszólításokkal találkozhatunk. A latin nyelvű feliratok gyakori megszólítottjai Hádész, Démétér, Hekaté, Dii inferi, Aquae Ferventes, Manes és Terra Mater.

Bár nem maga az ólomlemez az átok, hanem a rítus, ami a táblácska útra bocsátását kísérte, mégis a picike ólomdarabka az, ami ránk maradt, amin elmélkedhetünk. A rítusról, az elhangzott szavakról és tettekről ma már keveset tudhatunk, de a táblák megmaradtak. Ami akkor és ott elhangzott, az már örökre titok marad, viszont az előkerült táblácskák emlékeztetnek arra, hogy az ókori ember lelke is tele volt sötét zugokkal, titkos vágyakkal. Napjainkban már kereskedelmi mennyiségű táblát kéne készíteni, nem is hiszem, hogy egy önjelölt mágus ezt megtehetné, inkább tömeggyártásra állnának rá (mert úgy gazdaságosabb), és hamar megtelnének a kutak, ahogyan a szökőkutakat is rendszeresen ürítik, nehogy eltömődjön a sok bedobált pénzérmétől. Viszont a nyelviskolák indíthatnának latin kurzusokat is!

 

 

Ha tetszett a cikk lájkold/lájkolja odalunkat is (ITT) és kövesd/kövesse bejegyzéseinket!

 

 

 

Ajánlott olvasmányok a témában:

 

 Fritz Graf: A mágia a görög- római világban (Gondolat Kiadó, 2009.)

Hahn István: Róma istenei

Nagy Árpád Miklós (szerk.): Az Olympos mellett (Gondolat Kiadó, 2013)

Németh György: Hulladémon, ne légy engedetlen! (tanulmány, Ókor 2009/3-4)

Gradvohl Edina: Az önfejű anyaméh (tanulmány, Ókor 2009/3-4)

Barta Andrea- Lassányi Gábor: Sötét fohászok. Gondolatok a római átokszövegekről ez új aquincumi ólomtábla kapcsán (tanulmány, Ókor 2009/3-4)

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr606156702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2014.05.13. 13:02:07

Érdekes elgondolás, hogy szándékosan ejtettek volna hibákat az átoktáblák szövegében, de szerintem nem erről van szó. Egyrészt a helyesírás nem volt kőbe vésbe, másrészt az iskolázottság sem volt olyan magas szintű, s pláne nem olyan szabályozott és egységes, mint most. A Pompeiiben lévő graffitik is bővelkednek helyesírási hibákban - ahogy a maiak is (már ha normális betűkkel írják őket). Vagy gondoljunk a sokszor hibáktól hemzsegő internetes kommentekre (persze nem a Laudatoréra, ide csupa filosz jön :).
És még valami: nem biztos az sem, hogy a "mágus" anyanyelvi beszélő volt.
A cikkhez egyébként gratula! Csinálj belőle rendszert!

Palatinus Lili 2014.05.14. 09:59:29

@G.d.Magister: Ah, a hibákat illetően azt hiszem igazad van! Lévén én is csak tanulom a latint, próbálom mentegetni azokat, akik nincsenek még birtokában a hibátlan nyelvi ismereteknek (gyűjtöm az indokokat a nyelvvizsgára, hogy milyen jogosak a hibáim)! :-)

Fodri · http://aprochef.blog.hu/ 2014.05.14. 13:50:39

Tetszett az írás, jó volt olvasni! :)

Lassányi Gábor 2014.05.14. 15:08:33

Jó újra erről a témáról olvasni. :)

Íme itt a Barta Andreával írt hivatkozott cikkünk on-line, képekkel:

sirasok.blog.hu/2010/05/17/sotet_fohaszok_a_romai_kori_atokszovegekrol_egy_aquincumi_olomtabla_kapcsan

A posztban is idézett averso / adverso elfordít, visszafordít, céljától eltántorít szó egy mesés felfedezéssel új jelentést is kapott az aquincumi átoktábla kapcsán a cikkünk megírása óta.

Megtaláltuk ugyanis régészeti feldolgozás során azt az íróvesszőt, amellyel a átokszöveget írták. És a bronz íróvessző be volt reszelve és el volt görbítve.

Tehát a:

"HOC EGO AVERSO GRAPHIO SCRIBO SIC LINGVAS ILLORVM AVERSAS NE POSINT FACERE CONTRA xy"

Azt jelenti, hogy "miképpen elgörbített íróvesszővel írom (ezt), úgy az ő elgörbült nyelvük ne legyen képes cselekedni xy ellen..."

Szegény macska ezután elég csúnyán járhatott....

_Epikurosz_ 2014.06.06. 11:08:00

@Lassányi Gábor: Hű, ez igazi szenzáció! :) Gratula a szerzőknek!

_Epikurosz_ 2014.06.06. 11:29:28

Az a mozaik nagyon komoly, és még vasorra is van. :DD
süti beállítások módosítása