Van egy – tulajdonképpen tetszetős és szellemes – szóeredeztetés, mely szerint a karácsony a latin incarnatio (testtélétel, megtestesülés) szóból származik. Ehhez az etimológiai kísérlethez az a tény adhatott ihletet, hogy karácsony szavunk összecseng a latin incarnatioval. Ezt leginkább teológiai etimológizálásnak nevezhetnék, így ugyanis a magyar kifejezés is – számos újlatin nyelvben használatos kifejezéshez hasonlóan – konkrétan utalna Krisztus születésére, teológiai műszóval: Isten megtestesülésére. Külön érdekesség, hogy ennek az etimológiának – tudtommal – első írásos nyomát az 1825-ben megjelent ún. Budai lexicon-ban találjuk, mely egy négynyelvű (román-latin-német-magyar) román vonatkozású szótár.
Román filológusok egyébként karácsony szavukat (crăciun, kb. kröcsun), melynek a magyar karácsony szóval – gyaníthatóan – közös gyökerei vannak, ugyancsak a latin nyelvből eredeztetik. A szándék mögött nemcsak a román nyelv latin eredetének kissé lihegő bizonyítását (ami amúgyis tény), hanem a dák-római kontinuitás elméletének igazolását is sejthetjük (ami ígyisúgyis humbug), vagy ha jóakaratúak vagyunk (és így karácsony tájékán mért ne lennénk azok?): nemzeti mítosz. A latin kifejezés azonban, melyre visszavezetik karácsony szavukat nem az incarnatio, hanem a creatio (teremtés, alkotás, nemzés). Ezzel nagyjából minden román filológus egyetért, ám a szemfülesebbek a creatio szónak nem a fentebbi klasszikus jelentést tulajdonítják. Abból indulnak ki, hogy amennyiben a klasszikus értelmű creatio-ból alakult volna ki a karácsony szó, az tagadása lenne a keresztény dogmának, miszerint Krisztus nem teremtetett és nem nemzették, hanem született, azaz testté lett, egy igazhitű keresztény nemzet pedig nem lehetett annyira eretnek, hogy a creatio klasszikus jelentéséből kiindulva nevezze el egyik legnagyobbb ünnepét. Ezért hát feltételeznek egy creatione-szerű nyelvjárási latin szót, mely gyermeket jelentett, vagyis a karácsony ilyenformán a gyermek vagy kisded Jézusra utalna.Bizonyítékul a szárd kriathone szót hozzák fel, mely a klasszikus latin creatioból, pontosabban a creo (= alkot, nemz, szül) igéből származik (vö. a magyarban is használatos kreatúra kifejezéssel), és gyermeket, kisgyermeket jelent. Megjegyzem, a Román nyelv magyarázó szótárának online változata úgy tudja, hogy a creationak a születés felel meg, ami olyan (rén)szarvashiba, melyet egy magára valamit is adó tudományos munka aligha engedhet(ne) meg magának.
Más vélemények szerint a karácsony a crastinum (holnapi, eljövendő) szóból származik– utalva, gondolom én, az eljövendő Messiásra – vagy valamilyen Christi ( Krisztusnak a...) szókapcsolat az alapja, melynek második tagja lehet a ieiunium (böjt), a natalia (születés), vagy bármi más. A szó eredete tehát vitatott ugyan, ám komoyan csak azokat a filológusokat veszik, akik a latin eredet mellett teszik le voksukat.
Ám mielőtt megmosolyognánk őket, gyorsan említsük meg, hogy magyar vonatkozásban is létezik egy olyan teória, mely szerint karácsony szavunk magyar eredetű. Eszerint a karácsony a kerecseny (kerecsen) szóból származik, és egy régi magyar szokásra, ti. a sólyomröptetésre utal, mely a karácsonyi ünnep tájékán dívott a régi magyarok körében. Ezen túlmenően a kerecsen a magyarban már nem használatos karacs, azaz fekete szóból származik, az ünnepre pedig azért ragadt rá ez az elnevezés, mivel tudvalevőleg a karácsony a legfeketébb, vagyis a legrövidebb nap. A kerecseny aztán – teljesen szabályosan – mély hangrendűvé, tehát karácsonnyá vált. Ez a rokonszenves és a szellemességet sem nélkülöző teória viszont nem ad magyarázatot arra, hogy a ruszinoknál miért így nevezik a karácsonyi kalácsot, illetve, hogy néhány makedón és bolgár nyelvjárásban miért nevezik hasonlóan az ünnepet vagy a téli/nyári napfordulót? Mert arra, hogy a románok is hasonló kifejezést használnak, elfogadható magyarázatot adna a románokkal való évszázados történelmi tangencia.
A végére hagytam azt az általánosan elfogadott elméletet, mely szerint a karácsony szláv eredetű szó. Egyébként akadnak román filológusok is, akik szláv eredetűnek tartják – de gyanítom, bár nem néztem utána – hogy ez a teória inkább az 50-es években divatozhatott, amikor a románok, cucilista alapon, a szlávokkal (oroszokkal) kerestek kapcsolópontokat.
Akkor hát szláv, latin, vagy esetleg magyar eredetű a karácsony szavunk? Hadd ne válaszoljam meg a kérdést! Annnyit azonban elárulok, hogy az általam valószínűnek tartott elmélet se nemzeti büszkeségemet nem legyezgeti, se lateiner szívemet nem melengeti. Bárhogy is legyen, bármelyik elmélettel is rokonszenvezzenek olvasóink, mindannyiuknak
Áldott, Békés Karácsonyt kívánunk!
