Minden latint tanuló halandónak kb. a 2. órán felhívják a figyelmét arra, hogy Vénusz=étolaj, Venus (e. Venusz)=istennő. Ugyanez vonatkozik szegény Remusra is, aki túl sokat ugrált, ugye. És gyorsan említsük meg itt a legio szót, amely helyesen nem légiónak, hanem legiónak lenne ejtendő. A latinban ezek a szótagok rövidek, tehát e-nek és nem é-nek kell ejteni bennük az e betűt. A magyar viszont ezt inkább hosszan ejtené, nem tudom miért, ha valaki tudja, fejtse ki. Ez ellen nem is nagyon lehet mit tenni, bár szakmai körökben szigorúan a latinos ejtés dívik. De ilyen meggyökeresedett szokás ellen nem szólamlok fel, ugyanakkor megjegyzem, hogy a Vénusz nekem nem tűnik magyarosabbnak, mint a *Venusz. Nem lehet-é, hogy csupán egy rossz szokás, értelmezés, esetleg német közvetítés útján való átvétel miatt alakult így az ejtés? Ennek utánajárunk.
Nem örülök viszont, hogy nemrég egy egyetemi docens (nem filosz) azt találta mondani, hogy "génusz". Ez bizony a "genus -eris n" (faj, fajta, nemzetség) lenne, de vlsz. analógiásan a Vénuszék mintájára megnyújtotta a kolléga benne az e-t. Ismét mondom, itt szerintem nem magyarítással, inkább egy rossz gyakorlattal van dolgunk, amely, úgy néz ki, terjed. Vénusz már nekem is Vénusz, akár étolaj, akár bolygó (ellenben mint istennő, nekem marad Venus), de a génuszt kiröhögöm. Úgy látom, még nem dőlt el a harc a helyesírásban a génusz és genusz között, mindkettőt írják, tehát még van remény! (Nota bene a Vénusz már a helyesírásban is győzött.) Hajrá genusz!
