Találkoztam ma egy német barátnémmal, Juliával, akit a Colloquia Latina nevű latin nyelvű fórumon ismertem meg. Jött Szegedre a Litterarum vis ("az irodalom ereje") című konferenciára, ahol az előadások latin nyelvűek lesznek, az előadók közt vannak dél-amerikaiak, olaszok, németek, magyarok. Előad pl. Michael von Albrecht (!!!), ha ez mond valakinek valamit (napjaink egyik legnagyobb klasszika-filológusa, avagy klasszikus filológusa, Heidelbergből).
Julia már emilben említette, hogy ugyan beszéljünk már latinul, amikor találkozunk. Én kicsit fáztam ettől, mert bár írásban szívesen eszmét cserélek latinul bárkivel (miként a fenti fórumon is), de az élőbeszédet mindeddig túlzásnak tartottam. Aztán jött a mai nap, megmutattam neki - természetesen - Aquincumot, és én is úgy döntöttem, akkor legyen, loquamur Latine (beszéljünk latinul). Csak az első két percet éreztem kínosnak, utána egyre jobban belejöttem én is, és végeredményben rájöttem, hogy a Mithras-szentélyről vagy a római sírfeliratokról sokkal természetesebb dolog latinul beszélni, mint németül vagy angolul. Kajáláskor, tömegközlekedés megbeszélésekor átváltottunk angolra/németre, aztán a Hősök terén újra latinra fordult a szó, mert a latin a történelmi témák elmesélésére is kiválóan alkalmas.
Egyszóval, ha két filosz (stb.) találkozik, ilyen témák megbeszélésére a legjobb a latin. Talán éppenhogy gazdagabban, érzékletesebben tudom kifejezni magam, mintha németül vagy angolul beszélnék. S hogy ki beszél még latinul széles e világon? Elég sok kutatónak alapvető ez a nyelv. Nyelvészek, történészek, művészettörténészek, irodalmárok, régészek: nekik igen nagy szükségük van rá, ha antik, középkori, vagy kora újkori témával foglalkoznak. Az ilyen tárgyú folyóiratok, konferenciák esetében lehetne nemzetközi, közvetítő nyelv a latin. Pusztába kiáltott szó? Persze, de a fenti konferencia résztvevői ezt nem így gondolják, és igazuk van. Én pedig ma kipróbáltam, és jelentem: a latin, mint nyelv könnyedén funkcionál ma is. A modern szavakra folyamatosan születnek a fordítások lelkes filoszoktól, tehát ezzel nincs gond. Maga a latin pedig egy csodálatosan gazdag kultúrnyelv, bele van kódolva Európa történelme, irodalma, művészete. Miért is nem használjuk?
