Az aquincumi Aelia Sabináról – mivel időm kevés, de szeretnék már írni róla – több részletben fogok megemlékezni. Kezdjük azzal, ami egyedül tájékoztat arról, hogy valaha élt (vmikor a III. sz. közepén): a sírfelirata. Ami nem akármilyen, hanem hexameter, ami jelzi a síremléket állító férj műveltségét, igényességét, másrészt felesége iránti őszinte szeretetét, ami még így 1700 év távlatából is megható, emberi.
A sírfelirat magáért beszél: Aelia kiváló víziorgonista volt, sőt a „szintén zenész” férje megvallja: még nála is jobb. Tragikusan rövid életet élt: a talányos versből az derül ki, 25 évet, három hónapot és tizennégy napot. A nép szerette, édesen játszott az orgonán.
Egyben szeretnék egy kis játékos „fordítóversenyt” is rendezni. Egyelőre magam és Révay József között. Úgy láttam ugyanis, hogy az egyébként kiváló irodalmár túl sokat áldozott fel a versből a gördülékeny sorokért, itt-ott betesz szavakat, amik nincsenek is benne a versben, néhol anakronisztikus szavakat használ („orgonaművész”: jaj, az a Xavér! :), szóval nem tetszett. Így lefordítottam én is, ami tán nem olyan szép, de hű. Hátha valaki még nem ismeri: a műfordítás olyan mint a nő: ha szép akkor nem hű, ha hű, akkor nem szép. :) (Bocsi lányok!)
Íme a eredeti:
Clausa iacet lapide coniunx pia cara Sabina
Artibus edocta superabat sola maritum.
Vox ei grata fuit, pulsabat pollice chordas,
Sed cito rapta silet. Ter denos duxerat annos,
Heu, male quinque minus, sed plus tres menses habebat,
Bis septemque dies vixit. Haec ipsa superstes
Spectata in populo hydraul(i)a(m) grata regebat.
Sis felix quicumque leges, te numina servent,
Et pia voce cane: Aelia Sabina vale!
Artibus edocta superabat sola maritum.
Vox ei grata fuit, pulsabat pollice chordas,
Sed cito rapta silet. Ter denos duxerat annos,
Heu, male quinque minus, sed plus tres menses habebat,
Bis septemque dies vixit. Haec ipsa superstes
Spectata in populo hydraul(i)a(m) grata regebat.
Sis felix quicumque leges, te numina servent,
Et pia voce cane: Aelia Sabina vale!
T(itus) Ael(ius) Iustus hydraularius salariarius leg(ionis) II ad(iutricis) coniugi faciendum curavit.
Révay fordítása:
Drága Sabina, a hű hitves pihen itt, e koporsó
Börtöne zárja. Remek művész, remekebb az uránál,
Édes a hangja, csodálatosan pengette a lantot.
Jaj, lecsapott a halál, jaj, örökre lezárta az ajkát,
Száz napot is fukarul mért csak huszonöt tavaszához.
Ámde velünk marad ő, mert népe szívében örökké
Él a rajongva imádott isteni orgonaművész.
Boldogan élj, aki olvasod ezt, legyen életed áldott,
S bánatosan suttogd: Aelia Sabina, pihenj!
Börtöne zárja. Remek művész, remekebb az uránál,
Édes a hangja, csodálatosan pengette a lantot.
Jaj, lecsapott a halál, jaj, örökre lezárta az ajkát,
Száz napot is fukarul mért csak huszonöt tavaszához.
Ámde velünk marad ő, mert népe szívében örökké
Él a rajongva imádott isteni orgonaművész.
Boldogan élj, aki olvasod ezt, legyen életed áldott,
S bánatosan suttogd: Aelia Sabina, pihenj!
Az enyém:
Kő fedi el Sabinát, aki drága, kegyes feleség volt,
Férjénél csakis ő volt jobb, jártasbb zeneszóban.
Hangja oly’ édes volt, ujjával pengete lantot,
S most Hádészé lett! Majd’ harminc évet is élt ő,
Ám öttel kevesebb, több három hóval amannál,
S még kétszer hét nap. Míg élt, bámulta a város,
És viziorgonajátékát mindenki csodálta.
Légy boldog, s áldjon meg az ég, aki olvasod ezt most,
És kegyesen búcsúzz: „Béke veled, Sabina!”
(Titus Aelius Iustus, a II. segédlegio víziorgonistája és különzsoldosa állíttatta feleségének.)
Hát lehet szavazni! 1-10-ig értékeljétek a két (majd remélem több) fordítást! Ne törődjetek nyávogásommal, Révay nagyszerű filosz volt, hátha az övé a jobb!
Egyben biztatom a latinos kollégákat, hogy ők is készítsék el saját (kon)verziójukat! Tipp: ne nézzétek a fordításokat, úgy születnek igazán új megoldások! Logét különösen biztatnám, ő nagy konverzor, ahogy láttam.
