Miket nem lehet olvasni! A 168 óra és Mester Ákos nyomán a Népszabadság közölte azt a szomorú hírt, miszerint "A Szegedi nagyárvíz" című könyv új kiadásából "kiretusálták", pontosabban kiszedték nagy kormányfőnk fotóit, magyarán gyurcsánytalanították a könyvet. A könyv kiadója: a szegedi polgármesteri hivatal, élén az új MSZP-s titánnal, Botka Lászlóval. Mester Ákos "ideje van az árulásnak" című cikkében bolsevik módszernek nevezi az eljárást. Erre ki ne emlékezne, hiszen ott volt a negyedikes történelemtankönyvben a nevezetes fotópár, Lenin mellett volt Trockij, nincs Trockij.
Pedig nem bolsevik módszer ez, hiszen "már a régi rómaiak is"...! Úgy hívták ezt, hogy "damnatio memoriae", vagyis "az emlékezet elítélése". Főbenjáró bűnök, így a hazaárulás (perduellio) bűntettével elítéltek halálbüntetése mellé szabták ki mintegy ráadásként. Az illetőt a "damnatio memoriae" szerint nem volt szabad eltemetni, hozzátartozói nem gyászolhatták, szobrait ledöntötték, nevét a közfeliratokból és közokmányokból kitörölték. Így ítélték el többek között - ha jól emlékszem - a "rossz császárokat", Nerót, Domitianust, Commodust. Szép példák a damnatio memoriae-ra (pénzérméről személynév levakarása, képről arckép kitörlése) itten.
Nekem mindig a kegyvesztett Ovidius, Octavianus Augustus velejéig hamis rendszerének szellemes kritikusa jut eszembe erről, aki megrázó szavakkal tesz hitet az Átváltozások (Metamorphoses) végén műve halhatatlansága mellett, versengve Horatiussal, a "rendszer poétájával":
Iamque opus exegi, quod nec Iovis ira nec ignis
nec poterit ferrum nec edax abolere vetustas.
Devecseri fordításában:
Íme, a művem kész, mit sem Jupiter dühödése,
sem tűz, vas, se falánk nagy idő soha nem töröl el már.
Hogy dekódoljuk a szöveget: Jupiter maga Octavianus, a tűz (ignis) az, amin elhamvasztják műveit, a vas (ferrum) pedig a véső, amivel kitörlik nevét a feliratokról és okmányokból. Ovidiust száműzték, műveit betiltották. De mégis igaza lett, megmenekült a feledéstől. A "rossz császárokon" viszont ott maradt a szégyenbélyeg, s ha nem is lettek elfeledve, Neróról vagy Domitianusról kevés szép dolog jut az ember eszébe. Ez figyelmeztetés a volt kormányfőnek is: amely államférfit damnatio memoriae-ra ítéltek (l. még a minap felröppent MSZP-s jelszót, miszerint vessünk véget a Gyurcsány korszaknak), ráadásul nem idegen hatalom, hanem saját párthívei és alattvalói - nos, az a jövőjét, későbbi emlékezetét illetően semmi jóra ne számítson.