Magyar történelmi latinságok IV.
Jelen posztomban Szörényi László friss tanulmányát szeretném ajánlani és megvitatni, amelynek címe: Nimród zsoltára. Ősmagyar Dante poklában? Egyébként a teljesség kedvéért: ebben a tanulmánykötetben jelent meg. A tanulmány pontosan olyan jó és izgalmas, mint a cím, mindenki olvassa el, ha jót akar magának! De a lusták kedvéért kénytelen leszek összefoglalni a tartalmát néhány szóban:
Szörényi az Isteni színjátéknak azt a részletét vizsgálja meg, ahol Dante Vergiliusszal éppen Nimródot látogatja meg a pokolban. A nagy vadász, a megbüntetett "titán" - aki Bábel tornyának építése miatt bűnhődik az Infernóban - egy máig megfejtetlen sort kiált oda a két költőnek, mire Vergilius igen dühös lesz rá (ő mintha értené?). Dante kalauza megmagyarázza, miért jön ilyen zagyvaság Nimród szájából: "mert néki minden nyelv oly érthetetlen,/ mint másnak az övé: csak jár a szája!" (Babits M. fordítása)
Mármost a verssort tényleg megpróbálta már mindenki megfejteni, levezették héberből, arabból, szírből, provanszálból, mások egyszerűen halandzsának tartják, hiszen maga Vergilius minősíti annak. Ismét mások ennek azt vetik ellene, hogy Vergilius dühe csak úgy magyarázható, hogy ő értette, amit Nimród mondott. Tehát, ahogy Szörényi szépen fogalmazta, a szöveghely a Dante-filológia "legnehezebb rejtélye, filológiai cruxa".
crux philologorum: "a filológusok keresztje": olyan szöveghely, amelynek értelmezése nagyon nehéz, valamilyen szövegromlás miatt, vagy egyszerűen önmagából adódóan (mint fent). Ilyenkor a szövegkritikai kiadásokban kereszt (†) jelzi a locus (szöveghely) értelmezési, rekonstruálási nehézségeit. Egyben jelképes is a kifejezés: mindenkinek megvan a maga keresztje, még a filológusnak is...
Mit csinál mármost Szörényi? A problematikus sornak - "Raphél mai amecche zabi almi" - magyar értelmezést ad: "Rabhel maj, amék (amékkel?) szabi (szab itt?) állni", vagyis "Rabhely majd, amelyek (amelyikkel?) szabja (szab itt?) állni". (A bizonyítást l. a cikkben.) Vagyis Nimród vagy saját rabságára utal, vagy pedig Vergiliusékat ijesztgeti, hogy ők is itt ragadnak. Szörényi ehhez zsoltár-párhuzamot, illetve Dante-párhuzamokat is felfedezni vél. De nem is ez a legfontosabb, hanem - feltételesen elfogadva Szörényi értelmezését - az, hogy Danténak hogyan juthatott eszébe magyar nyelven idézni?
A tanulmány írója erre is tetszetős magyarázatokat talál. Dante jó viszonyban volt az Anjou Martell Károllyal, akinek Mária magyar hercegnő (V. István magyar király lánya) volt az anyja, s ezért IV. (Kun) László magyar király halála (1290) után magának követelte a magyar trónt. Ezt a trónigényét azonban csak fia, Károly, ismertebb nevén Károly Róbert váltotta valóra, mert ő maga 1295-ben elhunyt pestisben. Tehát, folytatja érvelését Szörényi, Mária környezetében, majd a Martell szervezte "pártban" voltak magyarok, tehát Dante kapcsolatba kerülhetett magyarokkal. Szörényi szerint az is világos - és az érvelés legfontosabb (egyben számomra a leginkább támadható) pontja -, hogy Kézai Simon nevezetes történeti művét, benne az általa megteremtett hun legendát ismerték Itáliában és Firenzében. De miért fontos Kézai műve? Hát azért, mert a Bábelt építő Nimródot tette meg Hunor és Magor atyjának:
"...redeundum est ad Menroth (Nimrod), (qui) gigans (!) post linguarum inceptam confusionem terram Eiulath introivit, quae regio Perside (!) ipso tempore appellatur, et ibi duos filios, Hunor scilicet et Mogor ex Eneth sua coniuge generavit, ex quibus Huni sive Hungari sunt exorti." (Kézai 4.)
Saját fordításban:
"...térjünk vissza Nimródhoz. Ez a gigász a nyelvek összekeverése után bement Eiulath földjére, amely területet abban az időben Persisnek hívták, és ott Eneth-től, az ő hitvesétől két fiút nemzett, tudniillik Hunort és Magort, akiktől a hunok vagyis a magyarok származtak."
Ez lehet tehát a magyarázat arra, hogy Dante miért szólaltatja meg Nimródot magyarul: hiszen ő a magyar nép ősatyja. Szörényi még számos más bizonyítékot is felhoz Dante magyar kapcsolataira, és általában elképzelése alátámasztására, de nyilvánvalóan a Kézai-szöveghely a legfontosabb. Igazából nem tudom eldönteni, hogy jeles irodalomtörténészünk e bizonyítás során mennyire beszél komolyan, s maga mennyire ad hitelt saját elképzelésének. A tanulmány végén ő is jelzi bizonytalanságát. Mindenesetre, a sorjázó és találó érvek, a hipotézis ötletessége, továbbá az a tény, hogy a jelzett sor eredetét máig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, nos ezek mind együtt azt mondatják velem, hogy Szörényi e kis eszmefuttatása igen figyelemre méltó, s ha a végeredmény - ahogy maga is utal rá - talán visszautasításra is talál, az ahhoz vezető út (így Dante és Magyarország kapcsolatának vizsgálata stb.) megérte a fáradságot.
Mindenesetre szavazzatok, aztán meg vitatkozzunk! (Figyelem, az Explorer valamiért nem kezeli rendesen a szavazópanelt, Firefox-szal nézzétek! De az is lehet, hogy csak nálam van valami gond.