Idén március 9-én lett volna 100 éves Lénárd Sándor orvos, író, költő, nyelvész, fordító,  s eme évforduló emlékére egy szép virtuális kiállítás jelent meg a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján, az ún. Lénárd-szemináriumot szervező Vajdovics Zsuzsa alkotásaként. Az anniverzárium engem is arra késztetett, hogy szembenézzek régi adósságommal, és foglalkozzam a Lénárd által latinra fordított Micimackóval. (Amely innen letölthető.)

Volt nekem saját Winnie ille (!) Pu-m, de jellemző, hogy valamerre elkallódott az évek során, hiába kerestem. Már gimnáziumban is megkaptam valamely lelkes rokontól, de hamar félredobtam, érdektelen volt, továbbá akkori tudásomhoz képest viszonylag nehéz. Aztán egyetem alatt is hozzám került egyszer, ekkor már csak egyszerűen nem érdekelt, latinját sokszor esetlennek, máskor gyermetegnek tartottam, meg egyébként is, feleslegesnek tartottam az egészet.

De akkor miért, hogy hatalmas sikere volt az USÁ-ban és szerte a világon? A New York Times 1984-es cikke szerint 1960-ban, megjelenésekor 20 hétig volt az újság bestseller-listáján, 125 000 példányban fogyott el, 21 kiadásban. (A cikk 1984-ben íródott!) Sőt, olyat is hallottam már, hogy az USÁ-ban ezen tanították a latint (nyilván volt rá példa, de nem mindenütt). Természetesen mindennek az az oka, hogy angol nyelvterületen ekkor már nagyon népszerű volt a Micimackó, s a diákok könnyen rá tudtak csodálkozni az ismert történetek latinítására, s közben a nyelvet is tanulták. S most, amikor gyermekeim miatt nekem is be kellett lépnem a Micimackó-univerzumba, vagyis apaként már jókat derültem, amikor a Lénárd-féle fordítást olvastam, tetszettek a megoldásai, találékonysága, egyszerű, de letisztult és hibátlan nyelvezete. Lássuk az egyik legendás jelenetet, Malacka házát, s rajta a "Tilos az á" tábla történetét a 3. fejezetben.

I. Az eredeti Milne-szöveg: 

THE Piglet lived in a very grand house in the middle of a beech-tree, and the beech-tree was in the middle of the forest, and the Piglet lived in the middle of the house. Next to his house was a piece of broken board which had: “TRESPASSERS W” on it. When Christopher Robin asked the Piglet what it meant, he said it was his grandfather's name, and had been in the family for a long time. Christopher Robin said you couldn't be called Trespassers W, and Piglet said yes, you could, because his grandfather was, and it was short for Trespassers Will, which was short for Trespassers William. And his grandfather had had two names in case he lost one-Trespassers after an uncle, and William after Trespassers.

 

II. A Karinthy-fordítás vonatakozó helye:

Malacka nagy kunyhóban lakott egy nyírfa közelében, ez a nyírfa az erdõ közepében állott, és Malacka a kunyhó közepében lakott. A háza közelében, rúd tetején, egy darab törött lécen ez volt olvasható: „TILOS AZ Á.” Amikor Róbert Gida megkérdezte Malackát, hogy ez mit jelent, Malacka szemrebbenés nélkül kijelentette, hogy ez az õ nagyapjának a neve, és évek óta egyben az õ családi nevük.

Róbert Gida vállat vont, és olyasfélét próbált megjegyezni, hogy egy embert nem hívhatnak Tilosaz Á-nak, de Malacka kijelentette, hogy igenis hívhatnak, mert például az õ nagyapját így hívták, ez volt a neve: Tilosaz Á. Az õ nagyapjának igenis két neve volt arra az esetre, ha az egyiket elvesztené. Tilosaz, ez volt az egyik neve, amit egy nagybátyjától örökölt, és Á, vagyis Átjárás, ez volt a másik neve, amit egy átjárótól örökölt. De lehet Ákos vagy Ábrahám is.

– Megjegyzem, nekem is két nevem van – vetette oda Gida könnyedén. – Róbert Gedeon.
– Na ugye, látod, ez is azt bizonyítja – bólintott Malacka. (Karinthy F. ford.)

III. Lénárd fordítása:

Porcellus in domo magnifica media in fago habitabat, fagus media in silva erat et Porcellus media in domo vivebat. Apud domum tabula quaedam fracta erat, ita inscripta: 'TRANSITUS VE'. Cum Christophorus Robinus Porcellum rogavit, quid hoc significaret, iste dixit, id nomen avi esse et per longum tempus in familia fuisse. Negavit Christophorus Robinus aliquem 'Transitus Ve' vocari posse, sed Porcellus in sententia perseveravit, quia scilicet avus suus ita vocabatur et erat 'Transitus Vehi' breviter complexus, quod erat 'Transitus Vehilius' breviter complexus. Avo duo nomina fuerant ne uno amisso innominatus eveniret - Transitus post patrem et Vehilius post Transitum.

'Etiam mihi,' dixit neglectim Christophorus Robinus, 'duo sunt nomina.'

'Ecce tibi, quod demonstrandum erat,' dixit Porcellus.

Látható, hogy Lénárd sokkal hűségesebben követi az eredeti szöveget, mint Karinthy, aki egyrészt kihagy (nem fordítja pl. a rövidítésre vonatkozó részt), másrészt kicsit bele is nyúl a szövegbe. De Lénárdnál is sorjáznak a remek megoldások, a "Transitus Vehilius" nagyon szellemes, továbbá elegáns (bár egy kicsit túldíszítés az eredetihez képest) a "in sententia perseveravit" ("kitartott véleményében"). Nagyszerű a csattanó a "quod erat demonstrandum"-mal ("ezt kellett bebizonyítani"), ami ugye a matematikai bizonyítások klasszikus befejezése. Azért egy-két hiba, pongyolaság is becsusszan, mi ez az "innominatus "eveniret" például? Pfuj. Sokkal inkább "innominatus fieret", vagy inkább "nomine fraudaretur" stb. A "neglectim" sem jó fordítása a carelessly-nek, mivel itt Róbert Gida nem "hanyagul", hanem "óvatlanul" jelenti ki, hogy neki is két neve van, s ezzel magas labdát ad az (egyébként hülyeségeket beszélő) Malackának. Jobb lett volna tehát a "temere", vagy "temerarie" (meggondolatlanul, óvatlanul stb.).

Érdekes még a “TRESPASSERS W” problémája. Ez ugye úgy egészítendő ki, hogy "Trespassers will be shot", vagyis "az átkelők (birtokháborítók) le lesznek lőve". Karinthy ezt szelídebben, a magyar fülnek sokkal ismerősebb "TILOS AZ Á"(TJÁRÁS) kifejezéssel fordította. S mit találunk Lénárdnál? "TRANSITUS VE", vagyis TRANISTUS VETITUS. Azaz: "TILOS AZ ÁTJÁRÁS"! Vagyis itt Lénárd nem az eredeti angol szöveget követte, hanem Karinthy magyar fordítását! Nem tudom, mennyire érvényes ez a fordítás egyéb részeiben, de valószínűleg nem nagy mértékű e hatás, hiszen Lénárd egyébként nem könnyelműsködhetett, ha angol piacra (is) szánta művét. De a fenti esetben alighanem Karinthy sikerült magyarítása vezette a tollát.

Korábban, az egyik posztomban azt írtam, hogy csak olyan modern latin fordításnak van értelme, ahol a lefordítandó szövegnek eleve van valami köze a latinhoz, vagy az antik kultúrához. Részben revideálnom kell az álláspontomat, mert a Winnie ille Pu azt mutatja, hogy lehet nagy sikert elérni egy rendkívül népszerű, szinte már az alapműveltség részét képező szöveg lefordításával is. Persze kellett Lénárd tehetsége is, aki Milne sziporkáit humorosan és tisztán adta vissza; s talán kellett egy kicsit hozzá Karinthy is, akinek a magyarítása szinte ugyanannyira megszerettette a magyar olvasókkal (így Lénárddal) ezt a "csacsi öreg medvét", mint az eredeti az angolszászokkal.