Legutóbb Eszteromban láttam egyet belőlük; nemrég készült, és azt mondják, Magyarországon a legnagyobb. Biztos, hogy nem a legszebb, de hát, heu miserum Strigonium, jaj, szegény Esztergom, a polgárháborús helyzetet tekintve az is csoda, hogy valami épült ott. A felirat jelentése: semmire sem megyek a Nap nélkül - semmire sem mégy Isten nélkül.

Ami megfog a napórákban, az nem a technikai megoldások, hanem a felirataik. Leginkább az elmúlás, a halál, s megfordítva, az élet élvezésére való felhívás a témájuk. Emellett - illetve a fentiekből következően - az ájtatos, istenfélelemre felszólító jelmondatok is megjelennek rajtuk (mint fent). Lássunk néhány ilyen szépséget. A bal oldalon látható darab Krakkóban van, s 20. századi, de a műfaji követelményeknek eleget tesz. Szövege biblikus: "Napjaink, mint árnyak a földön, s nincs haladék". (Vö. Jób 8,9.)

Az umbra (árny, árnyék - napóránál elég lényeges) jelentésével való játszadozás ez is, csak tömörebben: UMBRA SUMUS - ÁRNYAK VAGYUNK vagy ÁRNYÉK VAGYUNK

Várom a megfejtéseket (én sem tudom): mit jelent a napóra feletti  rövidítés, és mi a hiányzó szó az alsó sorban? Az ULTIMA LATET jelentése világos: az utolsó (t. i. óra) rejtve van - azaz nem tudjuk mikor jön el az utolsó óránk.

 Ugyancsak az elmúlás tematikája: OMNES FERIUNT, ULTIMA NECAT - "Mindegyik (t. i. óra) megvisel, az utolsó megöl."

Egy különleges darab: Benjamin Franklin tervezte amerikai pénzérme, az elsők közül. A szikár FUGIO - "futok" felirat olvasható rajta, amelyet persze az allegorikusan (napórával, nappal) megjelenített idő mond. Sajátos a "mind your business", ami akkor még pozizív csengésű lehetett. A szabadkőműves allúziókra l. még az egydollárost.

Az elmúlás témáját inkább a jó oldaláról igyekszik megfogni a feliratok egy másik csoportja. Mint a fenti kép, amely arra biztat: FRUERE HORA - élvezd az órát. Remélem, az  Olney-i diákok megfogadják a jótanácsot.

Személyes kedvencem egy Horatiustól származó verssort - horatiusi boldogmondást, mondhatnám blaszfémikusan - tartalmaz. BEATUS ILLE, QUI PROCUL NEGOTIIS - "Boldog, ki a tennivalóktól távol..." kezdődik a vidéki élet dicsérete a második epodosban (Hor. Ep. 2,1.), s csak a vers végén derül ki, hogy az uzsorás Alfius adta elő mindezt, s bár "már majdnem átvedlett paraszttá" (iam iam futurus rusticus), mégis inkább elment behajtani a kamatokat. A napóra tanulsága tehát: boldog, ki nem fut versenyt az idővel, hanem inkább szép komótosan baktat vele együtt.

Ez a szép kivitelű darab mutatja, hogy ma is készítenek napórákat. Szövege klasszikus napóra-felirat, duplafenekű poénnal. HORAS NON NUMERO NISI SERENAS - csak a napos órákat számolom (merthogy napóra vagyok), illetve: csak a boldog (napos, ragyogó) órákat számolom (jótanács az embernek).

 Végül két érdekes példány. Fent egy valódi antik napóra, amelyet még a 19. század végén találtak meg és helyeztek el a larinói polgárok.

 S alant egy világháborús túlélő Bozenből (Bolzano), "az 1939-es háború romjaiból" állították helyre ezt a szép darabot. Helyénvaló az imádság: MUNDO PACEM DONA DOMINE: Adj békét a világnak, Uram!

Kérlek titeket, hogy amennyiben ismertek a környezetetekben napórákat, pláne latin felirattal, szóljatok, írjatok! Illetve várom az ötleteket, hogy ti milyen feliratokat tennétek napórákra. RUIT HORA!