Nem tehetjük meg, hogy ne emlékezzünk e mai napon II. János Pálra, s ne hozzuk szóba boldoggá avatását. S ezt annál is nagyobb örömmel tesszük, mert habár boldoggá avatásáról még nincs latin nyelvű híradás, összegyűjtött latin nyelvű dokumentumait (enciklikák, motu propriók, levelek stb.) már ide tudjuk linkelni, az ugyanis a Vatikán honlapjának latin "verziójában" (jobban mondva dokumentumtárában, de legalább már létezik - a problémáról itt) össze vannak gyűjtve a pápák ilyen típusú iratai.

Különösen érdekesnek tartom ezek közül a Lékai bíboroshoz és a magyar főpapokhoz 1978. december 2-án íródott egyfajta "bemutatkozó" levelét. Már eleve pikáns a helyzet: egy kommunista országból származó pápa ír levelet egy másik kommunista ország klérusának. De a fő gondolat a magyarság iránti szeretet, a közös múlt hangsúlyozása. II. János Pál, mint Krakkó érseke valóban átélhette ezt a történelmi közösséget (erre egyébként maga is utal), pl. Hedvig királynő okán is. Így ír:

Attamen ad eas omnes superiores causas accedit nunc peculiaris consideratio originis Nostrae et civitatis et ipsius Sedis Cracoviensis, ex qua devocati sumus ad Cathedram Petri Romanam. Silentio non possumus haec cuncta praeterire; immo magis Nos illa impellunt, ut vos, carissimi Fratres, hisce litteris alloquamur.Ortus enim Noster ex Polonia generisque communitas cum illa gente, quae cum Hungariae populo vinculis pluribus colligatur historiae communis et vicinitatis tum etiam domuum regiarum et consimilis fortunae, efficit plane, ut singula ista necessario ob oculos nobis obversentur, hac oblata opportunitate. Praeterea in cathedrali templo Cracoviensi, quod relinquere debuimus, ut Apostolorum hereditatem Romanam susciperemus, pie coluntur exuviae illius Hungariae filiae, Hedvigis Reginae, quam Ecclesia in Polonia iam multa saecula beatam appellat; reginae, inquimus, meritorum illustrium, quam universi Poloni ac praesertim iuvenes perpetuo complectuntur amore. 

Fordításomban:

"A fenti okokhoz (tehát hogy miért ír levelet) azonban még hozzájárul most, hogy különös tekintettel vagyunk származásunkra, állampolgárságunkra és a krakkói (érseki) székre, ahonnan elhívattunk Szent Péter székébe. Minderről nem hallgathatunk: sőt inkább mindez arra késztet minket, hogy levéllel forduljunk hozzátok. Ugyanis lengyelországi származásunk, s e nemzettel való közösségünk, amely Magyarország népéhez számtalan kötelékkel kapcsolódik, úgymint a közös történelem, a szomszédság, a királyi házak, és a közös sors (!) -  mindezek miatt szükségszerűen ezek lebegnek a szemünk előtt e mostani alkalommal. Emellett a krakkói székesegyházban, amelyet elhagyni kényszerültünk az apostolok római örökségének felvállalásáért, ájtatos tisztelet övezi Hedvig magyar királylánynak a maradványait, akit a lengyel egyház már sok évszázada boldognak nevez; e ragyogó érdemekkel ékes királynőt minden lengyel, s különösen a fiatalok örök szeretettel imádják."

Persze szó van még Szent Istvánról és a magyarság történelmi érdemeiről futólag. Óvatosnak kellett lennie a fogalmazásban, gyújtó szavakat aligha lehetett várni tőle. Egy érdekes mondat van még, de olyan kusza, hogy alig tudtam lefordítani:

Exoptamus quidem, ut idem lumen – per episcopalem operam vestram, per industriam pastoralem vestrorum sacerdotum et familiarum religiosarum et laicorum catholicorum – pergere valent magnam adhibere vim ad animos, conscientias, corda hominum, quοs docent sensum praecepti caritatis, observantiam dignitatis cuiusque hominis, affectum nobilis libertatis (!) cum amore strenui laboris pro bono communi proque eis omnibus virtutibus singulorum cunctarumque familiarum ac totius societatis, quae pernecessariae sunt ad tale bonum consequendum.

Fordításomban:

"Kívánjuk pedig, hogy ugyanez a fény (Krisztus evangéliumának fénye - a ford.) - püspöki munkátok, papjaitok s az istenfélő családok és laiukosok lelkipásztori buzgósága révén - továbbra is nagy erővel hasson az emberek lelkére, lelkiismeretére, szívére, akiket tanítanak a szeretet tanításának megértésére, bármely ember méltóságának tiszteletére, a jeles szabadágra való vágyakozásra (?!) a szorgalmas munka szeretetével együtt, a közjó érdekében, s az emberek s az összes család és az egész közösség ama erényei érdekében, amelyek igen szükségesek eme jó eléréséhez." (??)

E kusza körmondatba rejtette volna el II. János Pál a lényeget, hadd izzadjanak az egyházügyi hivatalban? Nem vagyok benne biztos, mindenesetre a sorok közötti beszédhez ekkor mindkét nemzet - mind a magyar, mind a lengyel - értett...