A hír egy kicsit régi ugyan, de a téma nem vesztett frissességéből. A poszt elsősorban nem politikáról fog szólni, bár egy politikai esemény apropóján indulunk el. Történt pedig, hogy az ellenzék idén január 2-ra tüntetést szervezett az alkotmány ellen az Opera elé, ahol bent a kormány ünnepelt. És nini, milyen tábla emelkedett a magasba egy öregúr (latintanár?) kezében?

Az idézet Cicero Catilina elleni első beszédéből való, annak első szavai. Hogy a teljes szövegösszefüggést megértse a kedves olvasó, hadd idézzem az első mondatokat (I. Cat. I,1.):

Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? quam diu etiam furor iste tuus nos eludet? quem ad finem sese effrenata iactabit audacia? nihilne te nocturnum praesidium Palati, nihil urbis vigiliae, nihil timor populi, nihil concursus bonorum omnium, nihil hic munitissimus habendi senatus locus, nihil horum ora voltusque moverunt? patere tua consilia non sentis, constrictam iam horum omnium scientia teneri coniurationem tuam non vides? quid proxima, quid superiore nocte egeris, ubi fueris, quos convocaveris, quid consili ceperis quem nostrum ignorare arbitraris?

Vagyis, saját fordításban:

Hát meddig élsz még vissza türelmünkkel, Catilina? Milyen sokáig fog még veszett dühöd játszadozni velünk? Hol van a határa zabolátlan pimaszságod fennhéjázásának? Egy cseppet sem törődsz a Palatium éjszakai őrségével, sem a város rendőreivel, sem a nép félelmével, sem a derék emberek összefogásával, sem a szenátusi ülés helyével, amely felettébb meg van erősítve; semmit sem törődsz a jelenlévők (szenátorok) arckifejezésével? Nem veszed észre, hogy szándékaid lelepleződtek? Nem látod, hogy az itt jelenlévők már azáltal gúzsba kötötték összeesküvésedet, hogy tudnak róla? Azt hiszed, van itt valaki, aki ne tudná, mit tettél előző éjjel, mit azelőtt; hogy hol voltál, kiket hívtál össze, s mit terveztél?

A nagyszerű beszéd persze az egyik leghíresebb latin szöveg, ókortól napjainkig, milliók magolták és mondták fel tanórákon, ünnepeken, ezrek parafrazeálták. A retorika, a jog és a klasszika-filológia számára is kiemelkedő fontosságú. Az angol blog, ahonnan foxmarksuserhu (sic) javaslatára loptam a találatot, szintén figyelmeztet rá, hogy az első szavakból szinte szállóige lett, politikusok is szívesen szájukra veszik. (Zárójeles megjegyzés: ahogy az angol blogger megjegyezte, annyiban sántít a szöveg használata, hogy Cicero a hatalom nevében, sőt a főhatalom birtokosaként - consul volt ugyanis ekkor - szólítja meg az "ellenzéki" Catilinát, itt meg fordított a helyzet. Persze az ötlet ettől még talál, különösen, ha az első mondatot nézzük.) 

Népszerű, kissé már elkoptatott is ez a szöveg; de figyeljük meg a "kontextust". Egy tüntetésen latin szövegű transzparens? És itt van a fontos mozzanat. Merthogy a tüntetéseken a felvonulók általában angol nyelvű szövegeket szoktak a nemzeti nyelv mellett használni, hogy a külföldi tévétársaságok is jó vágóképeket tudjanak majd készíteni a híradóba. Ez világos. Namármost, a képen lévő ember úgy gondolkodott, hogy ez a két (három) szó olyan egyetemes kód, amelyet a világon bárhol megértenek, legalábbis a társadalom műveltebb, iskolázottabb rétege. Hogy ez mennyire jött be neki, kérdés: a blog szerzője klasszika-filológia professzor Cambridge-ben, tehát ő "nem ér".

Mégis, én osztom a tüntető optimizmusát. Igen, a latin nyelv és irodalom a nyugati keresztény alapú társadalmaknak olyan kulturális kódja, amely még mindig működik, s félek, elvesztése Európa gyengülését, az összekötő szálak lazulását is magával hozná.