Azt hiszem, elérkeztünk a Laudator blog ötéves történetének legnagyobb válságához. Eddig is volt már, hogy nem voltak új posztok hetekig, de a mostani leállás az eddigi leghosszabb.

Két probléma van: egyrészt nincs időm, se kedvem hosszú bejegyzéseket írni (a régi bejegyzések közül a legtöbb írás hosszú órák kemény munkájával készült!), másrészt úgy látom, hogy a netes kultúra sem abba az irányba halad, hogy az emberek akár negyedórát is rászánnának egy hosszabb bejegyzés elolvasására. Pörgés van, gyorsan átfutni, hogy miről van szó, lehetőleg legyen kép, aztán mehet a lájk, vagy nem. Hiszen még van a facebook-on egy csomó más új poszt is, azt is végig "kell" nézni. Bevallom: én is csak a legkedveltebb blogjaimra szánok hosszabb időt (pl. erre).

Persze a megoldás egyszerű is lehet akár: rövid posztokat kell írni, egy kép, egy link, egy kis kísérőszöveg, és alászolgája. Ehhez most éppen lenne kedvem, mert azért lenne miről (ennek a formának is megvannak az előnyei, megvannak a maga témái, amikre pont ennyit kell szánni, nem többet). Kérdés, hogy így is fogjátok-e szeretni a blogot, vagy éppen így fogjátok-e szeretni; más oldalról viszont, nem fog-e így "el-tumblr-esedni" az egész. Az biztos, hogy a fősodor erre van: a blog.hu új szerkesztőpaneljában lehet készíteni "klasszikus", illetve kép-, videó-, és link-posztokat, magyarán, az utóbbiakban már nem sok nyoma van a hagyományos blogbejegyzés ismérveinek.

Szóval itt állunk, mint Hercules a válaszúton: maradjunk a Virtus - vagyis esetünkben: az esszéisztikus, hosszú bejegyzések - pártján, vagy hagyjuk magunkat elcsábulni a Voluptas - a könnyű, gyorsan emészthető posztok divatja - által? Várom a véleményeket.