Laudator temporis acti

Concedo nulli

Tücsökzene, latinul

2012. szeptember 29. 16:55 - Ledán M. István

Carissimi, Stephanusunk írt egy remek posztot, méghozzá az általunk is szeretett költőről, az utolsó nyugatosról, Faludyról, illetve, khm, Múzsájáról, azaz Muszuszáról, mondanánk, ha lenne a múzsának hímneme. Stephanus emellett költői versenyre hív ismét egy szellemes vers műfordítása tárgyában, amely versenyben ő is indul. Én, mint szerkesztő, meg is jegyezném, hogy a posztíró versfordításának egyik szakaszával nem értek egyet (ki lehet találni, melyikkel), de az a hely bizony elég nehéz, úgyhogy érezze mindenki kihívásnak, és álljon sorompóba! (G.d.Magister)

 

esoerdo.jpgMostanában a reggeli kávé, és egyéb fiziológiai szükségletek mellé (mert meg vagyon írva: még az árnyékszéken is elmélkedj) a Jegyzetek az esőerdőből című elragadó naplót olvasom, magam sem tudom hányadszorra, Faludytól. A napló társszerzője Eric Johnson, aki balett-táncosként kezdte, latinul verselő költőként folytatta, majd Faludy élettársaként fejezte be életét, illetve majdnem, merthogy Johnson volt – George Jonas kicsit maliciózus megjegyzése szerint – a világirodalom első múzsája, akit egy kilenvenvalahány éves aggastyán rúgott ki. Nem emlékeztem, hogy olvastam volna, pedig a Jegyzetekben írja le Faludy, hogy egy ízben megkérte Ericet, nevezzen meg öt okot, amiért a latint használja verselésre. Nos, az öt ok a következő:

„1.Nem kell töprengened, hogy olvasóid írásaid megértéséhez elég intelligensek-e. Azok. 2.Olvasóid nem csekély fáradságot vettek maguknak, hogy egy holt nyelvet elsajátítsanak. Feltehetően saját fejükkel gondolkodnak, nem a csordáéval és a kevés megjelenő latin mű mindegyikét elolvassák. Mint a reneszánsz humanistái. 3.A latin nyelv legalább 1600 esztendővel öregebb, mint az angol, és remélhető, hogy túléli. 4.Latin verset írni olyasmi, mintha az ember gemmába rajzol domborművet, mélyített véséssel. Ha a költemény sikeres: elegáns és maradandó. A holt nyelv nem változik és avul el. 5.Latinul írni intellektuális ellenállást jelent az általános rothadással szemben. Az ember nemet mond a modern élet minden szemét és triviális megnyilvánulásának, ahogy a haszidok tették egykor.”

Hát, valljuk meg töredelmesen: eme blog látogatóira nézve (akár szerzők, akár olvasók vagyunk) ezek meglehetősen hízelgő gondolatok. Nem is nagyon tiltakoztam olvasásuk közben. Az öt pontból néggyel egyet is értek, fenntartásaim csupán az ötödik ponttal vannak. Mármint azzal, hogy a latin ismerete, művelése megvédene a szeméttől, a triviálistól, az általános rothadástól. Nem véd meg, vagy ha igen, nem jobban, mint az angol vagy a hottentotta. Ez ellen az ötödik pont ellen két érvet is fel tudok hozni, méghozzá kapásból, és az elsőt éppen Faludy szolgáltatja. Nincs kedvem utánanézni, hogy melyik könyvében, talán a Jegyzetek a kor margójára címűben írta meg az alábbi, majdnem hihetetlen történetet Trencsényi-Waldapfel Imréről:

Az ötvenes évek elején két nyugdíjas latintanár azzal szórakoztatta magát, hogy délutánonként egy parkban latinul szidták Rákosit és rendszerét. Teljes biztonságban érezték magukat, arra gondolva, hogy nincs az a besúgó, aki lefülelhetné őket. Ám pechjükre, egy alkalommal a közelükben sziesztázott Trencsényi-Waldapfel Imre, a klasszika-filológus, aki pontos fordítást adott beszélgetésükről az ávónak, így a két öregúr másnap már a kistarcsai internálótáborban ébredt.

Mondhatnám: ennyit a latinról meg az intellektuális ellenállásról, ha ne volna még egy, legalább ennyire ütős érvem, ezúttal Erasmustól.

A Balgaság dicséretének valamelyik fejezetében, Stultitia asszony az inkvizítorok egyik „propagandistáját” dicséri, aki az eretnekek megégetésének jogosságát ezzel az igeverssel támasztotta alá: haereticum hominem post unam et secundam correptionem devita. Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld. (Tit. 3,10 ) A devita a devito (= elkerülni, mellőzni) imperativusa (kerüld el, mellőzd), ám Erasmus teológusa így értelmezte: haereticum hominem post unam et secundam correptionem de vita ( sc. tolle). Az eretnek embert egy vagy két intés után az életből távolítsd el.

Nagy kár, de úgy tűnik: a latin nyelv művelőit nem védik a lárok és penátok semmiféle becstelenségtől. Igaz is: ha anyanyelvként nem védte beszélőit a latin semmilyen gazemberségtől, mégis miért védene meg „holt” nyelvként bármilyen aljasságtól?

eric johnson.jpgNo de elkalandoztam, holott eredetileg Johnson latin költeményeiről akartam írni. A Jegyzetek olvasása közben jutott eszembe, hogy noha több mint másfél évtizede tudok Johnsonról és latin költeményeiről, soha egyetlen sort sem olvastam tőle. A hiányosságot sürgősen pótolandó, el is kezdtem kutakodni, igaz, nem valami sok sikerrel. Ellenben találtam egy latin nyelvű recenziót, melynek egy Bradlius Waltonus nevű kanadai blogger, feltehetően filosz, a szerzője. Többek közt, ezt írja:

Ericus Livonius – interdum Ericus Iovanocich nuncupatus – divulgavit anno 1989 libellum quinquaginta carmina continentem, cui titulus est Cantus Cicadarum. Ericus Livonius natus est Livonia anno 1937. Educatus in Civitatibus Foederatis Americae, Livonius praefectus militaris in exercitu Americano factus est. (…) Militia relicta, Livonius inivit vitam vagabundam, tam varia loca incolens quam Angliam, Morrocum, Canadam, Iugoslaviam, Indiam. Nunc Budapestinum incolit, qua libellum suum divulgavit.

Ericus Livonius – olykor Jovanovichnak is nevezi magát – 1989-ben megjelentetett egy ötven versből álló kötetet, melynek Tücsökzene a címe. Livonius Lettországban született, 1937-ben. Az Egyesült Államokban nevelkedett, majd tiszt lett az amerikai hadseregben. Miután kilépet a seregből, utazni kezdett, különböző országokban élt, úgymint Anglia, Marokkó, Kanada, Jugoszlávia, India. Jelenleg Budapesten él, itt adta ki kötetét is.

A cikk szerzője több idézetet is közöl Johnson verseiből, valamint három teljes szonettet, de az egyiknek – éppen annak, amelyik a leginkább tetszett – sajnos, elfelejtette megadni a címét. Ezt fordítottam le nektek, legyen, mondjuk a címe Iuvenis et ovum, azaz: A fiatalúr és a tojás. Nem egészen világos, hogy a versben szereplő fiatalember olvassa-e a filozófusokat vagy esetleg platonista, sztoikus meg epikureus filozófusok vitáját hallgatja, netán a tojás juttatja-e eszébe a különböző filozófiai iskolák tanait, de tulajdonképpen mindegy is. A szonettben először Plátón szólal meg, és kifejti, hogy a tojás nem több, mint árnyék, valódi formája az istenség elméjében létezik, majd kérdésére, hogy mindehhez mit szól Epiktétosz, a sztoikus bölcs azt mondja, hogy számára minden kérdésnek, legyen az bármi, csak akkor van értelme, ha a jó és a rossz, azaz a morál vonatkozásában tárgyaljuk, és ebben Epikurosz sem cáfolhatja meg. A fiatalember azonban Epikurosz mellett voksol, ugyanis Horatiusszal együtt ( aki Epicuri de grege porcusnak, vagyis Epikurosz kondájából való malacnak tartotta magát), azzal döntik el, hogy árnyék vagy idea, jó avagy rossz a tojás, hogy fölfalják.


Dixit Platon, "Ovum hoc, collegae,

non est forma quae in mente Dei

stat, sed umbra est ipsius rei.

Tu de his quid sentis, Epictete?"

 

"Seu de ovis sive de virtute"

inquit Stoicus, "rem disputando

statuam de bono et nefando.

Neque me refelles, Epicure!"

 

Sed confugerat hic iam in hortum

ubi Flaccus eum dulci cantu

delectabat citharam canendo;

 

dein biberunt sucum racemorum,

diu conriserunt et de statu

ovi decreverunt id edendo.

 

“Ím, itt e tojás! Ám valódi léte

istenben van, s ez amannak csak mása” –

így véli Plátón, hanem kollégája,

Epiktétosz, e tannal egyetért-e?

 

"Hozzá kell mérnünk a széphez és rúthoz,

sztoa-bölcshöz csak így illik a téma,

a tojás tehát morális probléma –

Ebben nem nyitok vitát, Epikúrosz!"

 

Az ifjú ekkor már egy kertben járt,

hol versek várták, vidámság, ebéd,

s ahol Flaccus fogadta jóbarátját.

 

Bort ittak , nevettek, aztán mindjárt

megvitatták a tojás lényegét, -

mégpedig úgy, hogy mohón fölzabálták.

A verseket olvasva, meglepő, hogy hangulatukban, tematikájukban, könnyed szellemességükben mennyire hasonlítanak Faludy szonettjeire, különösen a Száz könnyű szonett darabjaira. Vajon ki hatott kire? A logikus az lenne, hogy az idős(ödő) mester hatott “famulusára”, bár ki tudja? Ha van itt közülünk valaki, aki nagyon otthon van a témában, ossza meg velem/velünk véleményét.

Végül, már csak azért is, mert nem sikerült tökéletesen megoldanom a feladatot, egy játékot ajánlok: ha van kedvetek, készítsétek el ti is a fenti szonett fordítását. Ezúttal, nem (kézzelfogható) nyereményért, hanem, mondjuk az jó hírért, névért, s az szép tisztességért.*

 

*azaz, a legsikerültebb fordítás, nicknévvel együtt, az én fordításom helyére kerül, itt a cikkben. Az enyém pedig lekerül a komentek közé. Euterpé legyen veletek!

10 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr724807071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.29. 17:40:20

Nyersfordítás azoknak, akik beneveznének a költői versenyre:

Így szólt Pláton: e tojás, társak, ebben a formában nem az, amely Isten elméjében létezik, hanem annak csupán árnyéka. Te mit gondolsz erről, Epiktétosz?/ Akár tojásról, akár az erényről van szó, a dolgot úgy (annak megvitatásával) dönteném el, hogy (morálisan) jó avagy gonosz, és ebben te sem cáfolsz meg, Epikurosz ( vagy: ebben te sem vagy más véleményen)./ De az ifjú ekkor már egy kertbe futott, ahol Flaccus, lantját pengetve, édes énekekkel gyönyörködtette./ Aztán bort ittak, sokáig nevettek, és eldöntötték, hogy milyen és micsoda a tojás, úgy, hogy fölfalták.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.29. 17:53:06

@Stephanus Nugator: De még a nyersfordítást is lehet vitatni... :) Persze azért, mert a szöveg egy helyen nem könnyű.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.29. 18:22:32

@Stephanus Nugator: ez egy kiváló kérdés. :))) Igyekszem közzétenni éjszaka.

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2012.09.29. 18:48:33

Ez vulgáris latin lenne? A szóhasználat és a kifejezésmód eléggé újlatinos. A legmeglepőbb, hogy a 'létezik' stat.

Dijo Platón, "Este huevo, compañeros,
no es la forma que en la mente de Dios está, sino solo su sombra".
¿Tú de esto qué piensas, Epícteto?

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.29. 19:54:52

@El Mexicano: nem , ez nem vulgáris latin, a fordítás meg "műfordítás", ne vonj le messzemenő következtetéseket. :)

El Mexicano (törölt) · http://elmexicano2010.blogspot.com 2012.09.29. 20:00:20

@Stephanus Nugator: Hát, ha műfordítás, ha nem, nekem valahogy sokkal jobban érthető így, mint amit a latintól eddig megszoktam. :)

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.30. 10:03:34

Egyébként, Stephanusom, szerintem az 5. pont is áll. Az általad hozott két példa nem szól ellene, hiszen az első esetben inkább pech-ről van szó (ha igaz a történet - persze Trencsényi-Waldapfel kollaboráns volt, az biztos), a második eset pedig egészen más korból való, amikor a latin még egészen más státusban volt, így a jelenre nem vonatkoztatható. Aki ma a latinért rajong, s műveli így-úgy, az valóban bizonyos távolságtartást jelenthet a konzumszeméttől és az elhülyüléstől. Bár a latin tanulása és szeretése ebben az esetben inkább következmény (és az illető intellektusából fakad), mint ok.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2012.09.30. 12:16:01

@G.d.Magister: a két történet persze, többféleképpen értelmezhető. Én sem gondolnám, h. a trencsényis történet de facto igaz,inkább egy városi legenda, aminek valós alapja T. kollaboráns volta. És maga a történet akár még erősítheti is az 5. pontot, mert a két latintanárt éppen a latin segítette ellenállni. Én azért idéztem a történeteket, mert számomra azt bizonyítja, hogy a művelt vagy klasszikus műveltségű ember is lehet aljas, intellektuálisan, morálisan, vagyis azt, hogy a latin önmagában még nem értékjelző.
Persze kiválóan alkalmas szellemi karbantartásra még akár morális mankó is lehet, de ahogy te is írod: "a latin tanulása és szeretése ebben az esetben inkább következmény (és az illető intellektusából fakad), mint ok. "

bAndie91 2012.10.11. 19:18:06

"Latinul írni intellektuális ellenállást jelent" - nem azt mondja Iovanovich, hogy megvédne, hanem hogy az ellenállást indikálja (amiben magam is egyetértek). S ezért éppenhogy nem véd meg, sõt 'mi több, a harcvonalba helyez: Akin a modernitás szelleme látja a "vágyódást a zsarnok uralomra", arra jobban ügyel kárhozatos kezeivel.
süti beállítások módosítása