XVI. Benedek pápa lassanként e blog ünnepelt sztárja lesz. Úgy látszik, állandóan a laudator hasábjaira akar kerülni! :) Na de komolyra fordítva a szót, a latinos szubkultúrát sebesen bejárta a Fama (aki, mint ismert, mobilitate viget virisque adquirit eundo), hogy a pápa megalapította a Pontificia Academia Latinitatis-t, avagy a Pápai Latin Akadémiát (más fordítás szerint a Latinitás Pápai Akadémiáját; nekem ez a fordítás nem tetszik annyira, túl nehézkes és pedant).
Alább láthatjátok az alapító dokumentumot. Helyesen hívja fel a figyelmet, hogy az őskeresztények kezdettől fogva használták a latint és a görögöt, mert csak így lehetett felvenni a harcot a római és hellén kultuszokkal; ahogy azt is, hogy amennyiben nincs a keresztény egyház, amely a legsötétebb népvándorlás korában is őrizte a lángot és másolgatta Vergiliust meg a többieket, valószínű, hogy a latin sem éli túl ilyen jó bőrben azokat az időket (persze Bizáncban még lehetett volna bízni, de ez messzire vezetne).
Ehhez képest sajnálattal jegyzi meg, hogy a papneveldékben elég gyengécske a latin oktatása, ami valóban nem jó irány az egyházban. Így aztán a Szentatya gondolt egyet, s megalapította eme akadémiát. A célok egyelőre általánosak és nem sok mindent lehet leszűrni belőlük (l. e linken őket): a nyelv terjesztése és népszerűsítése, képzések, konferenciák, versenyek. Bízom benne, hogy az Akadémia valóban hallatni fog magáról.
S itt van még az alapító dokumentum. Kissé mindig elkámpicsorodok ezektől a pápai hivatalos iratoktól. Biztosan azért van, mert én - mivel nagy mennyiségű humanista és neolatin prózát olvasok - a szofisztikált humanista stílushoz vagyok szokva; ehhez képest ez a szöveg darabos és hivatalos, semmi lendület, semmi élvezetes fordulat nincs benne, semmi vagy csak kevés retorika, porszáraz az egész; még egy Árpád-kori oklevél is kész kalandregény és stilisztikai tűzijáték hozzá képest. És talán azért ilyen, mert - szerintem - süt róla, hogy más nyelvről fordították latinra; ezt latinul máshogy írták volna meg, úgy értve, hogy egy jó latinos ebből mást hozott volna ki....
Tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy az egyházi latinnak, ezen belül a vatikáni dokumentációnak van kialakult nyelvezete (bár a 16. században biztosan nem így hangzott egy pápai motu proprio), meg ha valamiben tévednék, javítsatok is ki. De azért hadd legyek egy kicsit pimasz, s hadd fejezzem ki reményemet, hogy az Akadémia talán a pápai dokumentok latinságának színvonalán is változtatni fog...
De olvassátok el ti is (csak a bevezető részt idézzük, a többit l. a fenti linken):
 |
BENEDICTUS PP. XVI LITTERAE APOSTOLICAE LATINA LINGUA De Pontificia Academia Latinitatis condenda
1. Latina Lingua permagni ab Ecclesia Catholica Romanisque Pontificibus usque est aestimata, quandoquidem ipsorum propria habita est lingua, qui eandem cognoscendam et diffundendam assidue curaverunt, cum Evangelii nuntium in universum orbem transmittere valeret, quemadmodum in Constitutione Apostolica Veterum sapientia Decessor Noster beatus Ioannes XXIII iure meritoque edixit. Enimvero inde a Pentecoste omnibus hominum linguis locuta et precata est Ecclesia. Attamen christianae communitates primorum saeculorum linguam Graecam Latinamque affatim usurpaverunt, cum illis locis in quibus morabantur universalia essent communicationis instrumenta, quorum ope Christi Verbi novitas hereditati obviam ivit Romani et Hellenistici cultus. Romano Imperio occidentali exstincto, Romana Ecclesia non modo lingua Latina uti perrexit, verum etiam quodammodo custos eiusdem et fautrix fuit, sive in Theologiae ac Liturgiae, sive in institutionis et scientiae transmittendae provincia. 2. Nostris quoque temporibus Latinae linguae et cultus cognitio perquam est necessaria ad fontes vestigandos ex quibus complures disciplinae ceteroqui hauriunt, exempli gratia Theologia, Liturgia, Patrologia et Ius Canonicum, quemadmodum Concilium Oecumenicum Vaticanum II docet (cfr Decretum de Institutione sacerdotali, Optatam totius, 13). In hac praeterea lingua, ut universalis Ecclesiae natura pateat, typica forma sunt scripti liturgici libri Romani Ritus, praestantiora Magisterii pontificii Documenta necnon sollemniora Romanorum Pontificum officialia Acta. 3. In hodierno tamen cultu, humanarum litterarum extenuatis studiis, periculum adest levioris linguae Latinae cognitionis, quae in curriculis philosophicis theologicisque futurorum presbyterorum quoque animadvertitur. Sed contra, in nostro ipso orbe, in quo scientia ac technologia praecipuum obtinent locum, renovatum culturae et linguae Latinae studium invenitur, non illis in Continentibus dumtaxat quae proprias culturales radices in patrimonio Graeco et Romano habent. Id diligentius est animadvertendum eo quod non modo academiarum provincia et institutionum implicatur, sed ad iuvenes inquisitoresque etiam attinet, qui ex diversissimis Nationibus et traditionibus proveniunt. 4. Quapropter necessitas instare videtur ut linguae Latinae altius cognoscendae eiusque congruenter utendae fulciatur cura, sive in ecclesiali sive in patentiore cultus campo. Ut hic nisus extollatur et evulgetur, consentaneum prorsus est docendi rationes adhibere aptas ad novas condiciones et provehere item necessitudines inter Academicas institutiones et inquisitores, ut copiosum ac multiforme Latini cultus patrimonium efferatur. Ad haec proposita assequenda, Decessorum Nostrorum semitas calcantes, hasce per Litteras Apostolicas Motu Proprio datas hodie Pontificiam Academiam Latinitatis condimus, quae Pontificio Consilio de Cultura erit obnoxia. Eam regit Praeses, quem Secretarius iuvat et ii a Nobis nominantur, dum Consilium Academicum illis auxilium fert. Opus Fundatum Latinitas, quod Pauli PP. VI chirographo Romani Sermonis die XXX mensis Iunii anno MCMLXXVI est constitutum, exstinguitur. Decernimus ut hae Litterae Apostolicae Motu Proprio datae, quibus ad experimentum in quinquennium adnexum Statutum comprobamus, per editionem in actis diurnis “L’Osservatore Romano” evulgentur. Datum Romae, apud Sanctum Petrum, die X mensis Novembris, in memoria Sancti Leonis Magni Papae, anno MMXII, Pontificatus Nostri octavo. |
