Laudator temporis acti

Concedo nulli

A mennyből kiebrudalt pápa

2014. október 25. 08:47 - Ledán M. István

 AVAGY EGYHÁZKRITIKA A XVI.SZÁZADBAN

 

5kiuzetes.jpgA „Julius exclusus de caelis” c. szatírának igencsak jót tett az anonimitás. Ennyire gyilkos, ennyire lehengerlő semmi esetre se lehetett volna, ha Erasmus mester a nevét is adja hozzá. De a nevén kívül mindent beleadott, amit csak szeretünk benne: fergeteges poénok, sziporkázó szójátékok, bravúros dialóguskezelés teszik különleges szellemi csemegévé ezt az írást. Egyébként a név névtelenül is kötelezte Dezsőnket, azaz vitriolos ugyan a dialógus, de sehol, még egy félmondat erejéig sem közönséges.

A szatírában Szent Péter beszélget Gyula pápával a mennyország kapujában. Ehhez a beszélgetéshez fűz olykor csípos megjegyzéseket Genius, a pápa védőszelleme (géniusza), akinek a természetéről a dialógus végén közelebbit is megtudunk.

Az alábbi részleteket kedvcsinálónak szánom a teljes dialógus elolvasásához, melyet egy jónevű filosz fordításában ( többet nem árulhatok el) hamarosan olvashatunk majd. Addig is, aki teheti, latinul mindenképpen olvassa el.

 

 

                                                                                                                                                                           

IULIUS. Quid hoc mali est? Non aperiuntur fores? Opinor aut mutatam aut certe turbatam seram. GENIUS. Quin potius vide, ne tu non attuleris clauem quam oportet; neque enim eadem aperitur hoc ostium, qua arca nummaria; atque adeo cur non vtramque huc attulisti? Nam ista quidem potentiae clauis est, non scientiae. IULIUS. Immo mihi praeter hanc nulla vnquam fuit; neque video quid opus sit illa, cum haec adsit. GENIUS. Nec ego sane, nisi quod interim excludimur. IULIUS. Efferuescit mihi bilis; pulsabo fores. Heus heus! Aperite hoc actutum aliquis ostium! Quid hoc rei est? Nemo prodit? Quid ita cessat hic ianitor? Stertit opinor, approbe potus. GENIUS. Vt hic ex se metitur omnes.

Mi a rosszseb, miért nem nyílik az ajtó? Talán lecserélték a zárat, vagy elromolhatott... Genius. Miért nem ellenőrzöd inkább, hogy nem hoztál-e rossz kulcsot? Ezt a kaput nem ugyanaz a kulcs nyítja, mint a pénzes szekrényt. Miért is nem hoztad el mindkettőt? Ez valószínűleg a hatalom kulcsa lesz, nem az ismereté. Gyula. De hát nekem más kulcsom soha nem volt, csak ez. Nem látom be, hogy miért lenne szükség másra, ha ez nálam van. Genius. Én se, csakhogy közben kint rekedünk. Gyula. No, most már fölforrt az epém.Megdöngetem az ajtót! Hé, hé! Nyíssa már ki valaki azt az ajtót, de rögtön! Hát micsoda dolog ez? Senki nem jön? Hol késik az az ajtónálló? Alaposan felönthetett a garatra, most meg – gondolom – hortyog valahol. Genius.(félre) Mindenki magából indul ki.

PETRUS. Bene habet quod portam habemus adamantinam; alioqui fores hic quisquis est perfregisset. Gigantem aliquem aut satrapam, vrbium euersorem, oportet adesse. Sed o Deum immortalem, quam hic cloacam olfacio! Non statim aperiam ostium; sed hic e fenestella cancellata prospectans quid portenti sit cognoscam. Quis es? Aut quid tibi vis? IULIUS. Quin tu fores aperis, quantum potes; quem, si tuo fungi voluisses officio, obuiam oportuit venisse, vel vniuersa coelitum pompa.PETRUS. Satis imperiose. At tu mihi prius exponito quisnam sis.IULIUS. Quasi vero ipse non videas.PETRUS. Videas? Ego vero nouum et hactenus non visum spectaculum video, ne dicam monstrum.IULIUS. At ni plane caecus es, agnoscis opinor clauem hanc, si quercum auream ignoras. Et vides triplicem coronam, necnon vndique gemmis et auro lucentem pallam.

Péter. Még szerencse, hogy gyémántból van a kapu, másként, akárki is ez, betörte volna már. Valami gigász vagy satrapa vagy városdúló érkezhetett meg. De, ó hallhatlan Isten, micsoda orrfacsaró szennycsatorna-szaga van! Nem nyitok mindjárt ajtót, előbb kikémlelek a rácson, hadd lássam, miféle szörnyszülött áll odakint. Ki vagy és mit akarsz? Gyula. Mi lenne ha inkább kinyítanád azt az ajtót, amilyen hamar csak tudod! Mellesleg ha tisztességgel töltenéd be hivatalod, elém kellett volna sietned, méghozzá a legragyogóbb mennyei pompával. Péter. Magas lóról beszélsz. De előbb talán mondd el, ki s mi vagy! Gyula. Mintha nem látnád te azt! Péter. Hogy látom-e? Én valami egészen elképesztő, eleddig még nem látott, hogy nem mondjam, szörnyű jelenséget látok. Gyula. De, ha csak nem vagy teljesen vak, ezt a kulcsot talán felsismered, ha az arany tölgylevelet nem is. És láthatod a hármas koronát, meg a gyöngyökkel kirakott, aranytól csillogó köntöst is.

PETRUS. Equidem argenteam clauem vtcunque agnosco, licet et solam et multo dissimilem iis quas olim verus ille pastor Ecclesiae mihi tradidit Christus. Porro coronam istam tam superbam, qui quaeso possim agnoscere? Quam nec barbarus vnquam tyrannus ausus est gestare, nedum is qui huc admitti postulet. Nam palla quidem ista nihil me mouet, qui gemmas et aurum perinde vt rudera semper calcarim atque contempserim. Sed quid est hoc? Video passim et in claui et in corona et in palla notas sceleratissimi cauponis et impostoris, mei quidem praenominis sed non instituti, Simonis, quem ego quondam Christi praesidio deieci.IULIUS. Mitte nugas istas, si sapis; nam ego, si nescis, sum Iulius ille Ligur, et agnoscis ni fallor duas litteras P.M., nisi omnino litteras didicisti.PETRUS. Significare opinor, "Pestem Maximam".GENIUS. Ha ha ha! Vt hic diuinator rem acu tetigit! IULIUS. Immo "Pontificem Maximum".PETRUS. Vt ter maximus sis ac magis etiam quam Mercurius ille Trismegistus, huc non recipieris nisi fueris optimus, hoc est sanctus.IULIUS. Atque adeo si quid ad rem pertinet appellari sanctum, nimium impudens es, qui mihi cuncteris aperire fores, cum tu tot iam saeculis tantummodo sanctus dicaris, me nullus vnquam vocarit nisi sanctissimum. Extant sex milia bullarum…GENIUS. Vere bullarum!

Péter.Az ezüst kulcsot mégcsak felismerem, noha nálad csak az egyik van azok közül, melyeket egykor az egyház ama pásztora, Krisztus adott át nekem, és még ez is nagyon különbözik az enyémtől.Hanem ezt a büszke koronát, mégis honnan kellene ismernem? Ilyen koronát még a barbár kényurak sem mertek soha fejükre tenni, nemhogy az, aki azt szeretné, hogy bebocsássák ide. Ez a köntös pedig egyáltalán nem hat meg engem, minthogy a gyöngyre és az aranyra, megvetően, mindig is kavicsként tapostam. De mi ez? A kulcson, a koronán és a köntösön is mindenütt, Simonnak, annak az elvetemült csalónak és széltolónak a jeleit látom, akivel a hitem nem, csupán a nevem közös, és akit Krisztus segítségével egykor elzavartam. Gyula. Hagyd ezeket a badarságokat, és térj eszedre! Ha nem tudnád, Gyula vagyok, a ligúriai. Talán ezt a két betűt, az F.-t és a P.-t mégiscsak felismered? Már ha egyáltalán tudsz olvasni. Péter. Gondolom azt jelenti, hogy: Főpestis. Genius. Ha-ha-ha, ez a szívébe lát. Mi tagadás, fején találta a szöget. Gyula. Főpap! Péter. Ha fő-fő-fő lennél is, főbb a fő-fő Hermésznél, ide be nem lépsz, hacsak nem voltál kiváló, azaz szent. Gyula. Ha már szóba jött a szentség, igencsak pimasz vagy, hogy épp te késlekedsz ajtót nyítani nekem, te, aki századokon át csupán szent voltál, míg engem soha nem neveztek másnak, mint őszentségének. Hatezer pergament mutathatok...Genius. Ebül szerzett kutyabőr az összes!

IULIUS. In quibus non semel "sanctissimus dominus" nominor, immo iam sanctitatis nomine denotabar, non sancti, vt quicquid mihi libuisset.GENIUS. Etiam temulento.IULIUS. Id sanctitatem sanctissimi domini lulii dicerent fecisse.PETRUS. Quin tu igitur ab istis adulatoribus coelum postulato, qui te sanctissimum fecerunt; et iidem tribuant felicitatem, qui dederunt sanctitatem. Quamquam vsque adeo nihil interesse censes, dicaris sanctus an sis?IULIUS. Irritor. Si viuere modo licuisset, ego tibi istam nec sanctitatem inviderem, nec felicitatem.

Gyula....melyekben, gyakorta legszentebb úrnak, sőt őszentségének, és nem csupán szentnek neveztek; úgyhogy bármihez is volt kedvem... Genius. Még ha holtrészeg is volt... Gyula. ...„Ezt és ezt tette Gyula urunk őszentsége” – így beszéltek az emberek. Péter. Akkor hát kérjed a mennyek országát hízelgőidtől, akik szentté tettek, minthogy az üdvösséget ugyanazok adják, akik a szentséget. Bár ahogy elnézem, te semmmi különbséget nem teszel a „szentnek neveztetni” és a „szentnek lenni” között. Gyula. Most már csakugyan bosszantasz. Ha életben lennék, ehhez a te szentségedhez is, meg az üdvösséghez is szívesen hozzásegítenélek.

PETRUS. Tametsi video te iamdudum mihi supercilio minantem, tamen haud queo reticere quod sentio. Suspicor pestilentissimum illum Iulium ethnicum ab inferis rediisse personatum, vt me rideat; adeo tibi cum illo conueniunt omnia.IULIUS. Ma di si!PETRUS. Quid dixit?GENIUS. Iratus est. Ad hanc vocem nemo cardinalium non fugitabat, alioqui fustem illum sanctissimi sensurus, praesertim a conuiuio.PETRUS. Tu mihi videre probe callere sensum hominis: proinde dic mihi, quis es?GENIUS. Ego sum magnus ille Iulii Genius. PETRUS. Immo malus, opinor.GENIUS. Qualiscunque sum, Iulianus sum.

Péter. Igen, látom, hogy egy ideje fenyegetően ráncolod a szemöldököd, de nem tudom elhallgatni, amit gondolok. Talán a másik, a pogány Iulius, az a dögvész bújt elő személyesen a pokolból, hogy csúfot űzzön belőlem. Mindenben rá emlékeztetsz. Gyula. Aszta hétsz... Péter. Mit mond? Genius. Átkozódik. Márpedig ha a szentatya szentségelni kezdett, menekültek előle a bíborosok, különben husánggal vert szét közöttük; különösen ha alaposan felöntöttek a garatra. Péter. Úgy látom, alaposan ismered embered természetét. Mondd hát, ki vagy? Genius. Gyula védőszelleme. Péter. Talán inkább a rossz szelleme. Genius. Már akármilyen vagyok, a Gyuláé vagyok.

raphael36.JPGIULIUS. Quin tu nugas istas missas facis, ac fores aperis? Nisi mauis effringi. Quid multis opus est? Vides cuiusmodi ducam comites?PETRUS. Sane video latrones exercitatissimos. Verum ne sis inscius, hae fores tibi sunt aliis armis expugnandae.IULIUS. Verborum inquam iam satis. Ni propere pares, excommunicationis fulmen vel in te torquebo, quo summos aliquando reges atque adeo regna terrui. Bullam vides, iam in haec paratam?PETRUS. Quod malum fulmen, quod tonitru, quas bullas, quas ampullas mihi narras, obsecro? Nam istorum nihil vnquam audiuimus a Christo.IULIUS. At senties, nisi pares.PETRUS. Si quos olim istis fumis territasti, nihil ad hunc locum: hic veris agas oportet. Benefactis, non maledictis, haec arx expugnatur. Sed quaeso te, tu mihi fulmen excommunicationis minitaris? Dic quo iure.IULIUS. Optimo, quando iam priuatus es, nec aliud quam quilibet priuatus sacerdos; immo ne sacerdos quidem, vt consecrandi impotens.PETRUS. Nempe quia mortuus opinor.IULIUS. Videlicet.PETRUS. At ista quidem ratione nihilo mihi praestas plus quam mortuus.IULIUS. Immo quamdiu cardinales de nouo Pontifice subrogando litigant, mea est administratio. GENIUS. Vt adhuc vitae somnia somniat!IULIUS. Sed iam aperi, inquam.PETRUS. Ni merita narras, inquam, nihil agis.IULIUS. Quae merita?PETRUS. Dicam. Excelluisti doctrina sacra?IULIUS. Minime; nec hoc vacabat, tot occupato bellis. Verum abunde satis est fratrum, si quid hoc ad rem pertinet.PETRUS. Ergo vitae sanctimonia multos Christo lucrifecisti?GENIUS. Tartaro quam plurimos.PETRUS. Claruisti miraculis?IULIUS. Obsoleta loqueris.PETRUS. Pure orasti et assidue?IULIUS. Quas nugas hic gannit.PETRUS. Ieiuniis quoque vigiliisque corpus emacerasti?GENIUS. Desine quaeso; frustra haec; apud hunc ne ludas operam.PETRUS. Ego alias egregii Pontificis dotes non noui. Si is habet magis apostolicas, narret ipse.

Gyula. Hagyd ezeket a badarságokat, és nyisd ki a kaput! Vagy azt akarod, hogy betörjem? Mire való ez a sok fecsegés? Hát nem látod, milyen kísérettel érkeztem? Péter. Már hogyne látnám ezeket a harcedzett zsiványokat. Neked meg tudnod kellene, hogy ezt az ajtót más fegyverekkel szokás döngetni. Gyula. Most már elég a szócséplésből! Ha nem engedelmeskedsz rögvest, a kiátkozás villámával sújtalak, mellyel egykor hatalmas királyokat, sőt egész királyságokat tartottam rettegésben. Láthatod, már elő is van készítve a bulla! Péter. Miféle villámról, meg mennydörgésről, bullákról, hókuszpókuszról beszélsz nekem? Nekünk ilyesmit soha nem tanított Krisztus. Gyula. De a bőrödön fogod érezni, ha nem engedelmeskedsz. Péter. Ha ijesztgetted is efféle handabandával egykor az embereket, az itt semmit nem ér. Itt az igazsággal kell dicsekedni. Ezt a várat csak jócselekedetekkel lehet bevenni, és nem átkozódással. De mondd csak, mi jogon fenyegetsz te engem kiátkozással? Gyula. Teljes joggal. Mivel már nem vagy hivatalban, nem vagy több közönséges papnál. Mi több, pap sem vagy, hiszen nincs már jogod bárkit is pappá szentelni. Péter. Mivel halott vagyok, gondolom. Gyula. Úgy van. Péter. Ám minthogy te sem vagy kevésbé halott, e lokiga szerint, te sem vagy nálam előnyösebb helyzetben. Gyula. Dehogynem! Mindaddig míg a bíborosok a választással huzalkodnak, én vagyok hivatalban. Genius. Ez még mindig élőnek képzeli magát! Gyula. Nyiss ajtót, ha mondom! Péter. Én pedig azt mondom: ha nem tudsz érdemekre hivatkozni, itt nem érsz el semmit. Gyula. Miféle érdemekre? Péter. Már sorolom is. Jeleskedtél-e a szent tudományban? Gyula. A legkevésbé sem. A sok háború miatt nem értem rá. Amúgyis foglalkoznak ezzel eleget a barátok. Péter. Akkor hát feddhetetlen életeddel sokakat nyertél-e meg a Krisztusnak? Gyula. Többet a pokolnak. Péter. Kitűntél-e csodatételekben? Gyula. Talmi dolgokról beszélsz. Péter. Tiszta szívvel és állhatatosan imádkoztál-e? Gyula. Hogy ez mennyi sületlenséget hord itt össze! Péter.Sanyargattad-e tested böjtöléssel és virrasztással? Gyula. Hagyd most már abba. Mindez hiábavaló, és csak az idődet pazarlod. Péter. Én más adottságot, ami jelessé tehetne egy pápát, nem ismerek. Ha te tudsz apostolibb adottságról, beszélj.

IULIUS. Quamquam indigna res est lulium illum omnibus antehac inuictum nunc Petro cedere, vt ne quid aliud dicam, piscatori ac paene mendico, tamen vti cognoscas cuiusmodi contemnas principem, audi iam paucis. Principio, Ligur sum, non, vt tu, Iudaeus, cum quo mihi vel hoc tecum esse commune doleo, quod nauiculator aliquando fuerim. GENIUS. Nihil est quod grauiter feras; nam hic quoque permultum interest, quod hic victus parandi gratia piscabatur, tu ad stipem exiguam scalmum remis subigebas.IULIUS. Deinde Sixti Pontificis vere maximi...GENIUS. De vitiis sentit.

Gyula. Noha méltatlan, hogy a legyőzhetetlen Gyula meghátráljon a halász és a csaknem koldus Péter előtt, mégis, hogy lásd, milyen fejedelmet vettél semmibe, halljad hát röviden. Először is ligúriai vagyok, és nem miként te, zsidó. Már amiatt is restellkedem, hogy annyi közös azért van bennünk, hogy valaha én is hajós voltam. Genius. Emiatt kellene a legkevésbé szégyenkezned. Hanem ebben is van, méghozzá jelentős különbség köztetek: ő a megélhetésért halászott, te pedig némi sovány haszon reményében szálltál hajóra. Gyula. Aztán Sixtus pápának, a Nagynak...Genius. Úgy érti: nagy volt a bűnök hajhászásában.

IULIUS. E sorore nepos. Huius singulari fauore meaque industria primum ad ecclesiasticas opes, deinde per gradus ad cardinalitii galeri fastigium sum euectus; post multis fortunae procellis exercitus, ac durissimis casibus sursum iactatus ac deorsum, ac praeter alios morbos comitiali quoque obnoxius; denique scabie quoque, quam Gallicam vocant, totus opertus; ad haec exul, inuisus, damnatus, omnibus abiectus ac paene deploratus. Tamen ipse de summo pontificio spem nunquam abieci. Ea erat animi fortitudo, cum tu mulierculae voce territus statim cesseris. Tibi mulier animum ademerat; mihi mulier quaedam fatidica siue sortilega fiduciam hanc addiderat, quae quondam tot merso malis clam insusurrauit in aurem, "Perdura Iuliane! Nihil te pigeat vel facere vel pati. Olim triplici corona decoraberis. Eris rex regum et dominus dominantium". Neque vero me fefellit vel mea spes, vel illius vaticinium. Huc quoque praeter omnium spem sum eluctatus, partim ope Gallorum, qui reiectum fouerunt, partim inaestimabili vi pecuniarum, non absque multo conflata faenore; nec id absque ingenio tamen…PETRUS. Quod ingenium narras?

Gyula. …vagyok az unokaöccse. Az ő páratlan támogatásával és a magam szorgalmával előbb egyházi  befolyásra tettem szert, majd egyre feljebb hágva, a bíborosi süveget is megnyertem. Pedig nem kényeztett a sors: ha ki is ráncigált a bajból, újra visszadobott. Több más betegség mellett epilepsziában is szenvedtem. A franciakórnak nevezett lepra csaknem végzett velem. Ezenkívűl voltam már száműzött, utáltak, átkoztak, megvetettek. Egy ízben még a halál torkában is voltam. És mégse adtam fel soha a reményt, hogy egyszer majd pápa leszek. Ez adott erőt nekem; te azonban egy fehércselédtől is megrettentél és azonmód megszegted a szavad. Téged egy asszony megfosztott lélekjelenlétedtől, engem egy asszony, valami jósnő vagy jövendőmondó, noha azidőtájt nyakig ültem a pácban, titokban fülembe súgdosva, így bíztatott: “Tarts ki, Gyula! Ne essen nehezedre bármit megtenni vagy elviselni. Egyszer majd hármas korona diszíti a fejed! Királyok királya és uraknak ura leszel!” És lám, nem csalt meg a reményem, vagy ennek az asszonynak a jövendőlése. Idáig vergődtem hát fel magam, annak ellenére, hogy senki nem hitt benne. Részben a franciák segítségének köszönhető ez, akik a szükségben fölkaroltak, részben annak a hatalmas vagyonnak, melyet uzsorával harácsoltam össze. De része volt benne az én lángeszemnek is… Péter. Miféle lángészről beszélsz?

 

 

A következőkben Gyula pápa apostoli erényeit ecseteli, azaz elhenceg hódításaival, valamint azzal, hogy miként vezette meg az – általa következetesen eretneknek nevezett – zsinatot, illetve hogyan csavarta ujja köré a korabeli Európa uralkodóit. Ezekre nyilván legalább annyira büszke, mint a csaknem halálos kimenetelű vérbajára.

 

PETRUS. Sed age, quid Bononia? Num a fide desciuerat, vt fuerit sedi Romanae restituenda?IULIUS. Bona verba! Non hoc agebatur.PETRUS. Fortasse Bentiuolo male administrante marcebat respublica.IULIUS. Immo maxime florebat, at ea ciuitas multis aedificiis aucta et illustrata; et eam ob rem impensius inhiabam.PETRUS. Intelligo; praeter ius igitur inuaserat? IULIUS. Ne hoc quidem; ex pacto possidebat.PETRUS. Ciues ergo non ferebant eum principem?IULIUS. Immo mordicus illum tenebant; me auersabantur fere vniuersi.PETRUS. Quid igitur causae?IULIUS. Nempe quod ille sic administrabat, vt ex immensa pecunia quam a ciuibus colligebat, vix paucula milia ad nostrum redirent fiscum. Praeterea sic expediebat ad id quod tum temporis agitabam animo. Itaque Gallis operam nauantibus et nonnullis meo fulmine territis, profligato Bentiuolo cardinales et episcopos vrbi praefeci, vt nulla pars emolumentorum non rediret ad vsus Ecclesiae Romanae. Ad haec titulus et imperii dignitas ante penes illum esse videbatur. Nunc vndique nostrae visuntur statuae; nostri leguntur tituli; nostra adorantur trophaea; iam passim et Iulius saxeus stat et aeneus. Denique si spectasses quam regali triumpho Bononiam sim ingressus, fortasse contemneres omnes Octauiorum ac Scipionum triumphos, et intelligeres me non absque causa tam strenue pro Bononia dimicasse, vereque spectasses eodem tempore et militantem et triumphantem Ecclesiam.PETRUS. Ergo te regnante, quantum intelligo, contigit illud quod orare nos iusserat Christus, "Adueniat regnum tuum".

Péter. Mesélj Bolognáról! Talán elpártolt a hittől,és így neked kellett újra visszaadni Rómának? Gyula. Ugyan, nem erről volt szó. Péter. Akkor talán Bentivoglio rosszul kormányozta a köztársaságot? Gyula. Ellenkezőleg. Uralma alatt virágzott a város, és sok épülettel gazdagodott. Ezért is vágyodtam rá olyan mohón. Péter. Értem. Akkor hát jogtalanul foglalta el a várost? Gyula. Egyáltalán nem. Szerződés értelmében lett az övé. Péter. Esetleg gyűlölték a polgárok? Gyula. Foggal-körömmel ragaszkodtak hozzá. Inkább engem utáltak csaknem valamennyien. Péter. Mi más okod lehetett? Gyula. Nyilvánvalóan az, hogy abból a rengeteg pénzből, amit a polgároktól beszedett, alig néhány ezret küldött el nekünk adóba. Aztán meg Bologna elfoglalása jól illeszkedett azokhoz a tervekhez, melyeket akkortájt a fejemben forgattam. Így hát a franciák támogatásával, akiket persze a kiátkozástól való rettegés ösztökélt , eltávolítottam Bentivogliót, a város élére pedig bíborosokat és püspököket állítottam, azzal a céllal, hogy a bevételből minden garas a Római Egyházhoz follyon be. Azelőtt minden cím és méltóság a Bentivoglié volt. Most mindenütt a mi szobraink állnak, a mi címeinket olvassák a feliratokon, a mi győzelmi oszlopainkat bámulják. Itt egy kő-Gyulát, amott egy érc-Gyulát láthatsz. Végül pedig, ha láttad volna, milyen királyi pompával vonultam be, lefitymálva beszélnél a Scipiók meg Octavianusok diadalmeneteiről, és megértenéd, hogy nem ok nélkül küzdöttem én Bolognáért; főként ha egyszerre láthattad volna a küzdő és a diadalmas egyházat. Péter. Ha jól értem, uralkodásod alatt elérkezett az, amit Krisztus nekünk kérni parancsolt: az ő országa.

 

PETRUS. Sed quae tandem res excitarat schismaticum illud conciliabulum?IULIUS. Perlongum fuerit rem a prima repetere origine; dicam summatim. Iam quosdam taedere coeperat Romanae curiae. Aiebant turpi quaestu, prodigiosis ac nefandis libidinibus, veneficiis, sacrilegiis, caedibus, simoniacis nundinis vndique inquinata esse omnia. Meipsum aiebant simoniacum, temulentum, spurcum, mundano turgidum spiritu, ac modis omnibus eum qui locum illum indignus cum summa reipublicae Christianae pernicie occuparem. Itaque generali concilio succurendum esse rebus tam afflictis. Addebant adiuratum me vt post acceptum honorem intra biennium generale concilium indicerem, hac lege creatum Pontificem.PETRUS. Atque id vere dictum?IULIUS. Immo factum. At ipse me ab eo iureiurando, cum visum est, absolui. Quis autem dubitet vel quiduis deierare, cum de regno agitur? In aliis colenda pietas, vt eleganter ille dixit Iulius alter ego. Sed audaciam hominum specta; vide quorsum euadant. Desciscunt cardinales nouem; denuntiant mihi concilium; inuitant; orant vt praesideam. Cum non impetrant, indicunt vniuersis, auctore Maximiliano tanquam imperatore (quod historiae testentur olim ab imperatoribus Romanis concilium indici solere), auctore item Gallorum Rege Lodouico eius nominis duodecimo, horresco referens, ac tunicam illam Christi inconsutilem conantur discindere, quam ii quoque reliquerunt integram qui Christum crucifixerunt. PETRUS. Sed eras istiusmodi qualem illi praedicabant?IULIUS. Quid ad rem? Summus eram Pontifex. Finge me vel Cercopibus sceleratiorem, vel Morycho stultiorem, vel indoctiorem stipite, spurciorem Lerna; quisquis hanc tenet potentiae clauem, eum decet vt Christi vicarium reuereri, vt sanctissimum suspicere.PETRUS. Etiam aperte malum?IULIUS. Vel apertissime. Quare non ferendum, vt is qui Dei vicem agit in terris, omnino Deum quendam inter homines praestat, a quopiam homuncione reprehendatur aut conuiciis violetur.

Péter. De mégis miféle ügyek váltották ki ama szakadár zsinat összehívását? Gyula. Hosszú lenne az elején kezdeni, elmondom dióhéjban. Néhányan egy ideje már undorodnak attól, ami Curián történik. Elkezdték terjeszteni, hogy mindent bemocskol a rút nyereséghajhászás, a hajmeresztően fajtalan bujaság, a méregkeverés, szentségtörés, gyilkosság, a nyilvános szimónia. Engem szimóniákusnak, részegesnek, ocsmánynak, világi lelkületűnek neveztek, aki minden tekintetben méltatlan hivatalára, és a kereszténység teljes romlását idézi elő. Ilyen – szerintük – súlyos helyzetben mindenképpen egyetemes zsinatot kell összehívni. Arra is hivatkoztak, hogy esküt tettem: mihelyt elfoglalom a hivatalomat, két éven belül egyetemes zsinatot hívok össze; fejemre olvasták, hogy ilyen feltételekkel lehettem pápa. Péter. És ez igaz? Gyula. Persze. De én ez eskű alól – mert így láttam jónak – feloldoztam magam. Ki rosszallana bármiféle eskűszegést, ha egy ország sorsáról van szó? „A kegyességet meg másutt kell megélni” – ahogy ama másik Gyula szokta találóan mondogatni. De figyeld csak meg, hogy néhány vakmerő ember miben mesterkedett! Kilenc szakadár bíboros jelentette nekem, hogy zsinatot hívtak össze. Meghívnak, még könyörögnek is, hogy vezessem a zsinatot. Én megtagadom, erre egyetemes zsinatot hívnak össze Lajos, a franciák királya (aki e néven a tizenkettedik), valamint Miksa császár védnöksége alatt, azzal az ürüggyel, hogy régen is a római császárok hívták össze a zsinatot. Még elbeszélni is szörnyű, hogy ezek a Krisztus egybeszőtt köntösét iparkodtak szétszakítani, melyet még azok is érintetlenül hagytak, akik keresztre szegezték őt. Péter. De csakugyan igazak a vádak, amelyeket ellened hangoztattak? Gyula. Mit számít az? Pápa voltam! Tegyük fel, hogy hitványabb vagyok a farkasmajomnál, tegyük fel, hogy egy haspók, fatuskó vagyok, ocsmányabb az iszapnál – csakhogy a kezemben van a kulcs! Azt pedig akinél a hatalom kulcsa van – bárki is legyen – Krisztus helytartójaként kell tisztelni és úgy kell nézni rá, mint a legszentebb személyre. Péter. Akkor is, ha mégcsak nem is titkolja romlottságát? Gyula. Akkor is, ha mindenki számára nyilvánvaló a romlottsága.Hát hogyne lenne égbekiálltó, ha Isten földi helytartóját, aki minden tekintetben Istent képviseli az emberek között, akármilyen sehonnai elgáncsolhatná vagy gyalázhatná!

 PETRUS. (...) Sed illud iam expedi, quanam arte schismaticum illud, vti tu vocas, concilium discusseris?(...)IULIUS. (...)Deinde cum videbam futurum vt apud nonnullos inuidia concilii premerer, maxime quod sic esset indictum, vt non excluderer, sed suppliciter, inuitarer, rogarerque praesidere, vide quam iam technam repererim, superiorum secutus exemplum. Ipse vicissim ad concilium prouocaui, causans nec tempus nec locum satis esse idoneum quem illi praestituissent. Romae subito concilium indixi, quo neminem venturum arbitrabar Iulio non amicum, aut certe non obsecundaturum - sic enim eos multis exemplis docueram - ac protinus in hunc vsum complures cardinales creaui meis institutis accommodos.GENIUS. Hoc est facinorosissimos. IULIUS. Rursum hoc concilium nisi indixissem, concilium non fuisset; et tamen haud quaquam expediebat rebus meis tantam episcoporum et abbatum turbam huc confluere, inter quos fieri non potest quin aliquot probi piique fuerint futuri; itaque monui, vt sumptibus parcerent et singulae regiones vnum aut alterum dumtaxat mitterent. Deinde cum ne hoc quidem satis tutum viderem, et paucos ex tot prouinciis ad magnum redituros numerum, denuo illis iam ad iter accinctis denuntiaui ne venirent, concilium in aliud tempus prorogandum, commentus ad id causas vtcunque probabiles. Atque iis artibus exclusis vniuersis, rursus anteuertens quem praescripseram diem, Romae concilium institui cum iis dumtaxat quos ad id paraueram. inter quos etiamsi qui futuri essent qui dissentirent a me, tamen illud certum habebam, Iulio neminem refragaturum, tanto armis et satellitibus superiori. Iam ad hunc modum ingentem inuidiam moui Gallicano illi concilio, dimissis quoquouersum litteris, in quibus de nostro sacrosancto concilio faciebam mentionem, concilium illorum execrans, conuenticulum Satanae, conciliabulum diaboli, schismaticam conspirationem subinde nominans.

Péter. De arról beszélj inkább, hogy milyen fortéllyal hiúsítottad meg ama – miként te nevezed – szakadár zsinat terveit?Gyula. Mikor láttam, hogy meglehetősen sokan, irántam való gyűlöletből, zsinatot sürgetnek, és mert úgy hirdették meg, hogy nem akartak távol tartani, sőt alázatosan könyörögtek és rimánkodtak, hogy vezessem, figyeld csak meg, milyen elődeimtől ellesett fortélyt alkalmaztam! Én magam hívtam össze a zsinatot, arra hivatkozva, hogy sem az általuk megszabott időpont, sem a kiszemelt hely nem volt alkalmas. Rómában hívtam össze és váratlanul, mivel tapasztalatból tudtam, hogy Rómába csak az jön, aki rokonszenvezik velem, vagy legalábbis nem gáncsoskodik. A terv részeként, rögvest ki is neveztem néhány bíborost, akik alkalmasak voltak szándékaim megvalósítására. Genius. Mármint kellőképpen elvetemültek. Gyula. Csakhogy, ha nem hívom össze ezt a zsinatot, egyáltalán nem is lett volna semmiféle zsinat. Mégis, aligha használt volna ügyemnek az, hogy összecsődül ide az a rengetek püspök és apát, hiszen ilyen csődületben lehetetlen, hogy ne akadjon néhány jámbor és istenfélő ember is. Ezért – a költségek kímélése ürügyén – parancsba adtam, hogy minden tartományból egy, legfennebb két küldött jöjjön. De még így sem éreztem magam a legnagyobb biztonságban, mivel a mindenféle tartományból érkező küldötteknek, még ha egy vagy kettő jön is el, túlontúl magasra rúgott volna a száma. Ezért a már útnak indult küldötteknek, hihető okokat hozva fel, azt üzentem, hogy a zsinatot elhalasztottuk. Miután ezzel a fortéllyal csaknem mindenkit távoltartottam, a kitűzött napra összehívtam a zsinatot, melyen jobbára csak azok vettek részt, akiket erre előkészítettem. Persze, még így is lehettek jelen olyanok, akik nem rokonszenveztek velem, de abban biztos voltam, hogy senki nem fog szembeszállni a fegyveres testőrség által védett Gyulával. Hát ily módon törtem le ama francia zsinat roppant dölyfösségét. Közben meg mindenfelé apostoli leveleket küldtem, melyekben ismertettem az általam összehívott szent zsinat határozatait, ama másik zsinatot pedig kiátkoztam, és újra meg újra a Sátán gyülevész hadának, ördögi zsibvásárnak, szakadár összeesküvésnek neveztem.

 

PETRUS. (…)Verum illud expedi, adeo religiosos principes nunc habet mundus, tantaque est apud illos sacerdotum reuerentia, vt ad vnius, atque adeo talis nutum ad arma descenderint vniuersi? Nam meis quidem temporibus hos infestissimos hostes patiebamur.IULIUS. Quantum ad vitam attinet, non sunt admodum superstitiosi Christiani. Nos plane contemnunt ac pro nugamentis habent, nisi quod aliquot ex his infirmiores nonnihil metuunt terrificum illud fulmen excommunicationis; nec hi tamen perinde re atque opinione commouentur. Sunt qui nostras opes vel sperant vel metuunt, eoque nonnihil nostrae deferunt auctoritati. Quibusdam persuasum, ingens aliquod infortunium manere hos qui sacerdotibus qualibuscunque negotium facessunt. Omnes ferme, vt sint ciuiliter educati, nonnihil tribuunt ceremoniis, praesertim a nobis prouocati; nam ceremoniae ceu fabulae quaedam vulgo dantur. Ceterum res interim serio agitur. Nos illos magnificis titulis decoramus, etiamsi sint sceleratissimi: hunc "catholicum" appellantes, illum "serenissimum", alium "illustrissimum", alium "augustum"; omnes "dilectos filios" nominamus. Illi vicissim nos "sanctissimos patres" in suis litteris vocant, et aliquoties ad oscula pedum se submittunt; et vbi non multum negotii vertitur, cedunt nonnunquam auctoritati nostrae, quo sibi pietatis opinionem apud vulgus parent. Nos illis rosas mittimus consecratas, tiaras, gladios, et illorum dignitatem maximis bullis confirmamus; illi vicissim mittunt equos, milites, pecuniam, nonnunquam et pueros, atque ita mutuum, quod aiunt, muli scabunt.

Péter.Mondd csak, olyannyira vallásos uralkodói vannak most a világnak, olyannyira tisztelik a papokat, hogy egyetlen intésre, méghozzá egy ilyen ember intésére, mindannyian fegyvert fognak? Az én időmben ezek voltak legádázabb ellenségeink. Gyula. Hát, ami az életvitelüket illeti, nem is annyira babonás keresztények ezek! Nyiltan megvetnek és csúfot űznek belőlünk, igaz, néhányan a gyengébbek közül nem kevéssé rettegnek a kiközösítés iszonyú villámától. De még ezek is inkább a rossz hírnévtől, mint magától a dologtól félnek. Vannak, akik részesedni akarnak vagyonunkból, vagy elfogódottá teszi őket vagyonunk – ezek hatalmunk alá rendelik magukat. Némelyiküket meggyőztük arról, hogy igen nagy szerencsétlenség éri mindazokat, akik belekontárkodnak az egyházi ügyekbe. Csaknem mindannyian, minthogy államférfiaknak nevelték őket, érzékenyek – főként az általunk celebrált – ceremóniák iránt. A közönséges ceremóniák persze – akárcsak a mese – a tömegnek valók. Egyébként, még mindig komolyan veszik ezt az egész ügyet. Mi kitűntető címeket aggatunk rájuk, még ha a legelvetemültebbek is; ezt katolikusnak, azt felségesnek, amazt nagyságosnak, vagy éppen őfenségének, és mindannyiukat „kedves fiamnak” szólítjuk. Ők pedig szentatyának szólítanak minket leveleikben, és mindannyisszor leborulva, csókkal illetik a lábunkat. Mindig valahányszor nem valami nagy ügy forog kockán, alávetik magukat tekintélyünknek, mely úgy tűnteti fel őket népük előtt, mintha kegyes férfiak lennének. Mi meg elküldjük nekik az Aranyrózsát, vagy koronát, kardot küldünk, és mindenféle bullákkal erősítjük tekintélyüket. Ők viszonzásként lovakat, katonákat, pénzt, gyakran fiúkat is küldnek, és így – miként mondani szokás – kéz kezet mos.

 

Úgy tűnik, Erasmust legalább annyira bosszantotta II.Gyula pápa feslett életmódja, mint az, hogy következetesen barbároknak nevezte az európai népeket. Alább egy részlet következik melyben Dezsőnk alaposan leszedi a keresztvizet az olaszokról, ugyanakkor azt is megtudjuk, miként látta a XVI.században Dél-Európa Nyugatot, és fordítva.

 Jan_Steen_-_Revelry_at_an_Inn_-_WGA21761.jpg


PETRUS. Cuiusmodi beluae sunt isti quos vocas barbaros?IULIUS. Homines sunt.PETRUS. Homines igitur, at non Christiani?IULIUS. Et Christiani, sed quid hoc ad rem pertinet?PETRUS. Ergo Christiani quidem, sed absque legibus, absque litteris agrestem degentes vitam?IULIUS. Immo rebus istis maxime florent illi; quin insuper, id quod illis imprimis inuidemus, opibus.PETRUS. Quid igitur sibi vult barbari cognomen? Quid mussas?GENIUS. Dicam huius vice. Itali cum sint ex omni barbarissimarum nationum colluuie conflati confusique, non aliter quam sentina quaedam, tamen e gentilium litteris hanc imbiberunt insaniam, vt extra Italiam natos barbaros appellent; quod quidem cognominis apud illos contumeliosius est quam si parricidam dicas aut sacrilegum.

Péter. Miféle szörnyszülöttek ezek, akiket te barbároknak nevezel? Gyula. Emberek. Péter. Emberek, persze, ám - gondolom - nem keresztények? Gyula. Már hogyne lennének keresztények, de hogy jön ez ide? Péter. Szóval keresztények. Csak éppen törvények és irodalom nélkül tengetik paraszti életüket! Gyula. Ellenkezőleg, a jog és az irodalom nagyon is virágzik náluk. Éppen emiatt irigyeljük őket a leginkább. Péter. De akkor miért hívod őket barbároknak? Mi az, mit motyogsz? Genius. Megmondom én, hogy miért? Az olaszok, noha a legbarbárabb népek söpredékéből álltak össze, és nem egyéb ez a nép, mint valami hordalék, a rómaiak irodalmából fölszippantották azt az őrültséget, hogy az Itálián kívüli népeket barbároknak nevezzék. A „barbár” náluk nagyobb sértés, mintha azt mondanák valakire, hogy apagyilkos vagy templomrabló.

PETRUS. Ita videtur. Atqui cum pro omnibus hominibus mortuus sit Christus, nec apud illum sit vllius personae respectus, cumque te Christi vicarium profitereris, cur non omnes complectebaris eodem animo, quos non discreuit ipse Christus?IULIUS. Equidem et Indos et Afros et Aethiopes et Graecos complecti cupiam, si modo numerent et principem agnoscant vectigalibus. Verum hos omnes recidimus digne, et proxime Graecos, quod homines nimium tenaces parum agnoscerent Romani Pontificis maiestatem.

Péter. Úgy tűnik. Ám mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és nála semmiféle személyválogatás nincs, és mivel te Krisztus helytartójának vallod magad, miért nem öleled kebledre mindannyiukat egyazon indulattal, hiszen maga Krisztus sem különböztette meg őket. Gyula. Én az indusokat, afrikaiakat, szerecseneket, görögöket is a keblemre ölelném, csak fizessenek, és ismerjék el elsőbbségem azzal, hogy megadják az adót. Ám ezeket méltán nyestük le az egyház testéről, főként pedig a görögöket, akik zsugoriságukból kifolyólag kevéssé ismerik el a római pápa fenségét.

PETRUS. Ergo Romana sedes totius orbis veluti horreum est?IULIUS. Magnum vero si omnium metamus carnalia, cum omnibus nostra spiritalia seminemus?PETRUS. Quae narras spiritalia? Nam adhuc quidem praeter mundana nihil audio. Fortasse doctrina sacra trahis ad Christum?IULIUS. Sunt qui contionentur si velint, nec eos prohibemus, modo ne quid dicant aduersus maiestatem nostram.PETRUS. Quid igitur?IULIUS. Quid igitur? Cur regibus datur quicquid exegerint, nisi quia his acceptum referunt singuli quicquid possident, etiamsi nihil ab illis acceperint? Ita quicquid est sacri vsquam nobis imputandum est, etiamsi totam stertamus vitam. Quamquam praeter ista largissime donamus indulgentias exigua pecuniola; dispensamus in rebus grauissimis non maxima summa; passim omnibus obuiis benedicimus, idque gratis.PETRUS. Equidem nihil horum intelligo. Sed redi ad id quod institutum erat: quamobrem tua sanctissima maiestas tantopere barbaros horreat, vt coelum terrae miscendum duxeris, quo illos ab Italia depelleres?IULIUS. Dicam: superstitiosius est cum omne barbarorum genus, tum praecipue Gallorum; nam cum Hispanis non pessime nobis conuenit, siue linguam spectes, siue mores; quamquam hos quoque submotos volebam, quo prorsus nobis liceret more nostro agere.

Péter. Szóval Rómának arat az egész világ? Gyula. Ugyan mi különös van abban, hogy testieket aratunk mindenkitől, ha mindenkinek lelkieket vetettünk? Péter. Nocsak, miféle lelkiekről beszélsz? Ezidáig semmi egyébről nem hallottam, mint csupa világi dolgokról. Talán prédikálással embereket vonzottál a Krisztushoz? Gyula. Hát, aki akar prédikálhat, ezt nem tiltjuk, csak éppen fenséges személyünk ellen ne beszéljen. Péter. De miért is arat Rómának az egész világ? Gyula. Hogy miért? Hát miért ajándékozzák oda a királyoknak, amit csak megkívánnak, hacsak nem azért, mert mindenki úgy ajándékozza oda a javait, mintha tőle magától kapta volna, noha valójában semmit sem kapott? Ugyanígy minden ami szent, teljességgel minket illet, akkor is, ha semmi egyebet nem teszünk, mint végighortyogjuk az életünket. Ám ennél azért többet teszünk: bőkezűen osztogatjuk a bűnbocsánatot, úgyszólván aprópénzért; feloldozást adunk komoly ügyekben, és nem is éppen drágán; megáldunk minden szembejövőt, hozzá meg ingyen. Péter. Ebből én egy vak hangot sem értek. De térjünk vissza ahhoz, amit elkezdtünk. Miért gyűlöli szentséged a barbárokat olyannyira, hogy égen-földön mindent megmozgat, csakhogy kikergesse őket Itáliából? Gyula. Elmondom. Valami fura babonaság ütötte fel a fejét a barbárok, különösen a franciák körében. A spanyolokkal különben egész jól megférünk, nyelvük, szokásaik is hasonlóak. Igaz, őket is el akartam űzni, hogy teljesen a magunk szokásai szerint élhessünk. Péter. Babonaság? Talán Krisztuson kívül, más isteneket is tisztelnek? Gyula. Ugyan dehogy! Krisztust imádják, méghozzá szerfölött buzgón! Furcsa, hogy ezeket az ostobákat mennyire felizgatja néhány ősi és már régen elavult szó. Péter. Gondolom, mágikus szavak. Gyula. Ne bolondozz! Inkább ilyenek, mint szimónia, istenkáromlás, méregkeverés, jóslás.

PETRUS. Colunt praeter Christum et alios deos?IULIUS. Immo Christum ipsum nimis anxie colunt. Antiquis quibusdam et iampridem obsoletis vocabulis mirum est quam adhuc homines stultissimi permoueantur.PETRUS. Forte magicis?IULIUS. Nugaris; immo simonia, blasphemia, sodomia, veneficio, sortilegio.PETRUS. Bona verba!IULIUS. Itidem vt tu nunc abominaris, et isti.PETRUS. Omitto nomina; at res sunt apud vos, vt ne dicam apud vllos Christianos?IULIUS. Sane barbari non ipsi vacant vitiis, sed cum diuersis laborant; nostra execrantur, suis blandiuntur; nos contra nostris blandimur, illorum abominamur. Nos abominandum probrum ducimus, ac per fas nefasque fugiendam paupertatem; illi vix Christianum esse existimant opibus frui, vel sine fraude quaesitis. Nos ebrietatem nec nominare audemus (quamquam hac quidem in parte non ita vehementer ab illis dissentiam, si cetera conueniant); at Germani leue putant erratum et festiuum magis quam sceleratum. Vsuram vehementer execrantur illi; at apud nos nullum hominum genus aeque necessarium Ecclesiae Christi. Venerem praeposteram vsque adeo spurcam ducunt illi, vt si quis vel nominet modo, et aerem et solem existiment pollui; nobis longe diuersa sententia est. item simonia iam olim e rerum natura sublatum vocabulum, velut vmbram adhuc formidant illi, et antiquatas iam veterum leges mordicus tenent; nos alio spectamus. Atque huiusmodi permulta sunt alia, in quibus nobis non conuenit cum barbaris.

Péter. Remek szavak! Gyula. Ők is éppúgy undorodnak ezektől a szavaktól, akárcsak te. Péter. Hagyjuk a szavakat. A dolgok, melyeket e szavak jelölnek, megvannak-e nálatok, vagy úgy általában a keresztényeknél? Gyula. Nyilván a barbárok sem hiba nélkül valók, csak éppen mások a hibáik. A mi hibáinkon elszörnyednek, a sajátjukat kissebbítik, mi meg fordítva: az övéken szörnyülködünk, saját hibáinkat meg kisebbítjük. Mi a szegénységet átoknak és gyalázatnak tartjuk, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy elkerüljük, ők úgy gondolják, hogy egyáltalán nem keresztényi dolog a gazdagság, még akkor sem, ha csalás nélkül szerzi meg az ember. Mi a részegséget még megnevezni is átalljuk ( bár, ha másban szót tudnánk érteni, e tekintetben nem idegenkednék túlságosan tőlük), a németek viszont enyhe hibának, és inkább bohóságnak, mint bűnnek tartják. Ők hevesen elítélik az uzsorát, mi úgy gondoljuk, hogy az uzsorás nélkülözhetetlen emberfajta Krisztus egyháza számára. A fajtalan szerelmet olyannyira ocsmány dolognak tartják, hogy – ha csak szóba hozza valaki – úgy vélik: megfertőzte a levegőt. Nekünk erről egészen más a véleményünk. A szimóniától, melyet a dolgok természetéből adódóan el kell viselni, úgy rettegnek, mint valami kísértettől, de egyéb ősrégi tövényhez is foggal-körömmel ragaszkodnak. Mi ezt is másképpen látjuk. De sok más egyéb dolog is van, melyben nem értünk egyet a barbárokkal.

Alább Péter és Gyula egyháztani (ekkléziológiai) elveiket vitatják meg. 1514-t írunk, a tojás, amin Erasmus kotol, hamarosan kikel – értelemszerűen ezek a dialógus leggyilkosabb részei. Következzen egy kis ízelítő. 

 

IULIUS. Quid magis apostolicum quam augere Christi Ecclesiam?PETRUS. Atqui si Ecclesia est populus Christianus, Christi spiritu conglutinatus, subuertisse mihi videris Ecclesiam, qui orbem vniuersum ad teterrima bella concitaris, quo tu impune malus et pestiiens esses.IULIUS. Nos Ecclesiam vocamus sacras aedes, sacerdotes, et praecipue curiam Romanam, me in primis, qui caput sum Ecclesiae.PETRUS. At Christus nos ministros fecit, se caput, nisi nunc secundum caput accreuerit. Sed quibus tandem aucta est Ecclesia?IULIUS. Nunc ad rem accedis; itaque dicam. Illa olim famelica et pauper Ecclesia nunc adeo floret ornamentis omnibus.PETRUS. Quibus? Ardore fidei?IULIUS. Rursum nugaris.PETRUS. Sacra doctrina?IULIUS. Obtundis.PETRUS. Contemptu mundi?IULIUS. Sine me dicere. Veris inquam ornamentis; nam istaec verba sunt. PETRUS. Quibus igitur?IULIUS. Palatiis regalibus, equis et mulis pulcherrimis, famulitio frequentissimo, copiis instructissimis, satellitiis exquisitis,GENIUS. Scortis formosissimis, lenonibus obsequentissimis.

Gyula. Mi lehet apostolibb annál, mint növelni Krisztus egyházát? Péter. Azonban ha az egyház Krisztus népe, az Ő lelke által összekapcsolva, benned inkább az Egyház fölforgatóját látom, aki az egész földkerekséget a legiszonyúbb háborúba sodortad, miközben te – büntetlenül – egyre gonoszabb ragály lettél. Gyula. Mi egyháznak az épületeket, a papokat, és legfőképpen Rómát nevezzük, elsősorban is engem magamat, aki az Egyház feje vagyok. Péter. Csakhogy Krisztus minket szolgákul rendelt, a fej pedig ő maga, hacsak mostanság nem nőtt ki egy újabb fej a testből. Hanem mivel is növelted te az egyházat? Gyula. Lám, most a lényegre kérdeztél rá. Elmondom hát. A te egykori éhenkórász és nyomorult egyházad most mindenféle ékességgel teljes. Péter. Mivel? Buzgó hittel? Gyula. Már megint badarságokat beszélsz. Péter. Szent tudománnyal? Gyula.Ugyan, ne fárassz! Péter. A világ megvetésével? Gyula. Hagyd már abba! Én valódi ékességekről beszélek, nem üres szavakról. Péter. Akkor hát mivel gyarapodott az egyház? Gyula. Királyi palotákkal, pompás lovakkal és öszvérekkel, nagyszámú szolgákkal, jól felszerelt hadsereggel, válogatott testőrséggel...Genius. ...csinos szajhákkal, minden igényt kielégítő kerítőkkel.

PETRUS. Atqui nihil adhuc audio nisi mundum. IULIUS. Tu fortasse veterem illam Ecclesiam adhuc somnias, in qua tu cum famelicis aliquot episcopis frigidum sane pontificem agebas, paupertati, sudori, periculis ac mille obnoxius incommodis. Iam aetas in melius commutauit omnia. Alia longe res nunc est Romanus Pontifex; tu nomine tituloque dumtaxat eras Pontifex. Quid si nunc videres tot sacras aedes regiis extractas opibus, tot vbique sacerdotum milia, plerosque censu amplissimo, tot episcopos armis et opibus summis pares regibus, tot splendidissima sacerdotum palatia; praecipue vero si nunc Romae videas tot purpuratos cardinales, legionibus famulorum stipatos, tot equos plus quam regios, tot mulos bysso, auro, gemmis ornatos, aliquot soleis etiam aureis et argenteis calceatos? Iam si summum Pontificem conspiceres sublimen in aurea sella militum humeris vehi, ad manum motam passim omnes adorantes; si crepitum audires bombardarum, si clangorem tubarum, si bombos classicorum, si fulmina machinarum videres, si populi applausus, si acclamationes, si omnia taedis collucentia, si summos etiam principes ad beatorum oscula pedum vix admitti; si spectasses Romanum illum sacerdotem pede coronam auream imponentem Imperatori Romano, qui rex est regum omnium (si quid modo valent iura scripta), quamquam nihil obtinet nisi magni nominis vmbram: haec inquam si vidisses audissesque, quid tandem diceres?PETRUS. Tyrannum plus quam mundanum videre me, Christi hostem, Ecclesiae pestem.

Péter. Mostanáig semmi egyébről nem halottam, mint csupa világi dologról!Gyula. Te bizonyára még mindig ama régi egyházról álmodozol, melyben néhány éhenkórász püspök élén, éhségnek, fáradságnak, veszélynek és ezer más kellemetlenségnek kiszolgáltatva, igencsak szánalmas pápa voltál. Azóta minden jobbra fordult. Ma már egészen más római pápának lenni. Te valójában csak névleg voltál pápa. Mit mondanál, ha látnád az országok kincseiből emelt templomokat, az ezer meg ezer papot mindenütt, akik bőséges javadalomból élnek, a sok püspököt, akiket seregük és vagyonuk királyokkal tesz egyenlővé, a sok pompás püspöki palotát? És főként mit mondanál, ha most Rómában lehetnél és látnád a sok kardinálist talpig bíborban, szolgák hadával körülvéve, a pompás, fejedelmi lovakat, a kagylóselyemmel, arannyal, gyöngyökkel cicomázott öszvéreket, melyek közül néhánynak még a patája is arannyal és ezüsttel van bevonva? Hát még ha látnád a pápát, amint aranyhordszéken katonák viszik a vállukon, és midőn, útja során áldást oszt, mindenki térdet hajt előtte? Mit szólnál vajon ha hallanád az agyúk dörgését, trombiták harsogását, kürtök rivalgását, ha látnád a tüzijátékot, a tapsot, az éljenzést, a mindent megvilágító fáklyákat, a legnagyobb uralkodókat, amint tolonganak a szentek előtt, hogy lábaikat csókolgassák? És mit szólnál, ha látnád amint a római főpap arany koronát tesz a gyalogosan érkező római császár fejére, aki a királyok királya ( már ha egyáltalán ér valamit a jog), noha semmi egyebet nem kap, mint egy hangzatos, de puszta címet? Mit mondanál hát, ha mindezeket láthatnád és hallhatnád? Péter. Én egy teljesen világi akarnokot látok, Krisztus ellenségét, az egyház rákfenéjét.

IULIUS. Quid tandem mihi boni reliquum facis, si me nummis exuis, si regno spolias, si nudas faenore, si voluptatibus abdicas, si vita denique priuas?PETRUS. Quin tu igitur ipsum Christum infelicem pronuntias, qui cum esset omnium summus, ludibrium factus est omnium? In paupertate, sudoribus, ieiuniis, in fame vitam omnem peregit; denique morte omnium probrosissima defunctus est.IULIUS. Inueniet fortasse qui laudet, qui imitetur neminem, his sane temporibus.PETRUS. Atqui hoc ipsum denique laudare est imitari. Quamquam Christus non orbat suos bonis, sed pro falsis bonis veris et aeternis locupletat.(…)IULIUS. At ego cupiebam Ecclesiam omnibus bonis exornatam. Sed Aristotelem aiunt tres bonorum ordines constituere, quorum quaedam sunt fortunae, quaedam corporis, quaedam animi: itaque nolebam bonorum ordinem inuertere; a fortunae bonis coepi; fortasse paulatim ad animi bona venturus, nisi praematura mors terris me eripuisset.PETRUS. Praematura sane, nempe septuagenarium! Quamquam quid opus erat aquam igni miscere?IULIUS. Atqui si desunt ista commoda, vulgus nos non pili faciet: quin nunc quoque metuunt et oderunt. Atque ita tota respublica Christiana collaberetur, ni contra vim inimicorum sese tueri queat.

Gyula. De hát mi jó marad az életemben, ha megfosztasz a a pénzemtől, a hatalmamtól, ha megtiltod az uzsorát, az élvezeteket, azaz valójában az életemet veszed el? Péter. Hát te magát Krisztust is szerencsétlennek tartod, aki noha mindenek feje, mindenek csúfjává lett? Hiszen egész életét szegénységben, fáradozásban, böjtölésben, éhezésben töltötte, végül pedig a leggyalázatosabb halállal halt meg. Gyula. Akadhat ember, aki dicséri mindezt, ám olyan senki – legalábbis a mi korunkban – aki kövesse is. Péter. De hát dícsérni és követni egy és ugyanaz! Egyébként Krisztus nem fosztja meg övéit a javaktól, hanem a hamis javak helyett valódi és örök javakat ajándékoz nekik. Gyula. (…) Én egy olyan egyházról álmodtam, mely ékes mindenféle javakkal. Azt mondják, hogy Arisztotelész a javaknak három fajtáját határozta meg: ezek elsősorban a szerencse javai, másodsorban a test javai, harmadsorban pedig a lélek javai. Én meg nem akartam megbontani a sorrendet: mindenekelőtt a szerencse javaival törődtem. De könnyen lehet, hogy lassanként a lélek javaival is elkezdtem volna foglalkozni, ha a korai halál el nem ragad. Péter. Korai, persze, hetven évesen! Különben mi szükség volt arra, hogy a korpát összekeverd a liszttel? Gyula. Csakhogy ha nem lenne vagyonunk, a nép semmire se becsülne minket. Így azonban gyülölnek ugyan, ám félnek is tőlünk. De a Keresztény Birodalom sem állhatna meg, ha az ellenséggel szemben nem tudnánk megvédeni magunkat.

 

A dialógus végét nagyon el lehetett volna rontani. Például úgy, hogy Péter kivág egy dörgedelmes prédikációt, majd a ujjával a pokol felé intve, elzavarja Gyulát. De Erasmus – bár semmi kétséget nem hagy afelől, hogy hová is távozik Gyula – elkerülve az otrombaság csapdáit, kifinomult eleganciával oldja meg ezt a kényes problémát. ( ha már a szatíra természetéből adódóan elkerülni semmiképpen nem állt módjában)

display_image.php.jpg

IULIUS. Non aperis igitur?PETRUS. Cuiuis potius quam tali pesti. Nam tibi quidem omnes excommunicati sumus. Sed vis consilium non malum? Habes manum hominum strenuorum; habes pecuniam immensam; es ipse bonus aedificator; extrue tibi nouum aliquem paradisum, sed probe munitum, ne possit a cacodaemonibus expugnari.IULIUS. Immo faciam quod me dignum est, operiar menses aliquot, et auctis copiis meis vi deturbabo vos istinc, nisi in deditionem venietis. Neque enim dubito quin breui sint ad me e bellorum stragibus sexaginta hominum milia peruentura.

PETRUS. O pestem! O miseram Ecclesiam! Sed heus Genie! Nam tecum magis libet confabulan quam cum isto teterrimo monstro.GENIUS. Quid est?PETRUS. Sunt istiusmodi ceteri quoque episcopi?GENIUS. Bona pars huius est farinae; verum hic omnium antesignanus.PETRUS. Tu videlicet hominem ad tot excitasti flagitia?GENIUS. Ego minime; immo adeo praecurrebat, vt ipse vix alis adiutus assequi possem.PETRUS. Sane non miror, si huc tam pauci adueniunt, cum huiusmodi pestes Ecclesiae gubernaculis assideant. Quandoquidem vulgus vtcunque sanabile esse vel hinc coniicio, quod ob solum Pontificis titulum tam spurcae cloacae defert honorem. GENIUS. Rem ipsam dicis. Sed iamdudum innuit mihi meus imperator, et baculum mouet. Itaque vale!

Gyula. Akkor hát nem nyítod ki az ajtót? Péter. Akárki másnak inkább, de ilyen istentelennek, mint te vagy, semmiképpen! Egyébként is neked mi mind kiközösítettek vagyunk. De adhatok egy jótanácsot. Vannak munkásaid, rengeteg pénzed van, kiváló építész is vagy – építs magadnak egy új paradicsomot, de erős kapuja legyen ám, nehogy bedöntsék az örödögök. Gyula. Azt teszem, ami sokkal méltóbb hozzám. Várok még néhány hónapot, és mihelyt megnövekszik a seregem, kiűzlek titeket innen, hacsak meg nem adjátok magatokat. Semmi kétségem ugyanis afelől, hogy hamarosan háborúban lekaszabolt emberek ezrei érkeznek majd ide. Péter. Ó, te istencsapása! Ó, nyomorult egyház! Hé Genius, jőjj ide! Még veled is szívesebben beszélgetek, mint ezzel a szörnyeteggel. Genius. No, mi az? Péter. Vannak még lent ehhez hasonló püspökök? Genius. Legtöbbjük ebből a sütetből való. De ez a főrablóvezér. Péter. Gondolom, te ösztökélted erre a sok ocsmányságra? Genius. Nem volt rá szükség. Mindig megelőzött. Úgyhogy még szárnyakkal is nehezen tudtam a nyomában maradni. Péter. Ha ilyen elvetemültek vezetik az egyházat, már nem is csodálkozom, hogy olyan kevesen jönnek ide. Ám a nép – ez eset alapján legalábbis erre következtetek – mégiscsak gyógyítható valamiképpen, hiszen még egy ilyen árnyékszék-szagú, bűzhödt pápának is, a puszta címéért, megadja a tiszteletet. Genius. A lényegre tapíntottál. De egy ideje már integet felém a gazdám, és botjával fenyeget. Élj hát egészségben!

 

Hát, görbe tükör ez a javából, melybe ma sem árt belepillantanunk. Persze nagy a baj, ha az egyház, az egyházba belefolyni szándékozó politika, vagy a politikába belefolyni szándékozó egyház magára ismer ebben a görbe tükörben. Nagyobb a baj, ha nem.


1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr696829767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ledán M. István · http://laudator.blog.hu/ 2014.12.15. 20:18:32

Átjavítottam az egyik szójátékot, mely így közelebb áll az eredetihez. Mit szóltok hozzá.

Extant sex milia bullarum…GENIUS. Vere bullarum!

Hatezer pergament mutathatok...Genius. Ebül szerzet kutyabőr az összes!

Szó szerint: hatezer bullát muathatok. Gen. Valóban, buborékot. Szójáték a bulla szó többértelműségével.
süti beállítások módosítása