"Szájer kilátásba helyezte, hogy amíg Szlovákia nem vonja vissza a törvényt, addig egyetlen olyan felszólalásuk sem lesz az Európai Parlamentben, amely erről az ügyről ne emlékezne meg." (MTI híre)

Elképzelem, amint valamelyik magyar néppárti képviselő az EU-konform játszóterek mászóka-szabványáról értekezik, s beszéde végén felsóhajt: "Összegzésként elmondható, hogy a mászókák magassága és a csúszdák dőlésszöge hátrányosan érinti a két év egy hónaposokat, miként a szlovák államnyelv-törvény a magyar kisebbséget!" Lehetséges? Igen! Ugyanis Szájer József képviselő éppen azt tervezi, hogy minden felszólalásba bele kívánják szőni a problémát. A cél nemes, és pártolandó, ám lehet, hogy a leírtakhoz hasonló humoros helyzeteket eredményezhet. S éppen ezért visszafelé is elsülhet a dolog. 

Egyébként vajon Szájer saját ujjából szopta mindezt? Áh, dehogy! Az ötlet kb. 2170 éves, és nem más találta ki, mint az isteni Marcus Porcius Cato, ez az ellentmondásos római, egyszerre szónok, író, véreskezű hadvezér, példás családapa, rettegett censor (APEH igazgató), szóval sokoldalú egyéniség volt (képünkön... a római realisztikus szobrászművészet néha azért egy kicsit visszafoghatta volna magát). Plutarkhosz  szerint (Marcus Cato 27. fej.) öregkorában a szenátusban minden beszédét ezzel fejezte be: "Szerintem Karthagónak el kell pusztulnia." Féltette ugyanis Róma hatalmát az újra megerősödő tengeri hatalomtól. Kívánsága teljesült. A harmadik pun háborúban, Kr. e. 146-ban a várost elfoglalták a rómaiak, a lakosokat jó szokásuk szerint eladták rabszolgának, a várost pedig lerombolták. Vigyázat, a sóval behintés hülyeség! Ez a legenda csak a 20. században tűnik fel, s terjedt el iszonyú gyorsasággal (l. Németh György kutatásait). Rejtély, miért fogja meg az embereket ez a bárgyú mese, de nagyon népszerű. Summa summarum, avagy ne longus sim (hogy rövid legyek), Catónak végülis bejött az ötlet sulykolása, s ez Szájerék számára biztató lehet, bár ő még aligha rendelkezik akkora tekintéllyel az EU parlamentben, mint antik előképe a senatusban.

Záróakkordként megjegyzem, hogy a mai bevett latin mondás: "ceterum censeo Karthaginem esse delendam" ("Egyébként úgy vélem, hogy Karthagónak el kell pusztulnia") ebben a formában nem maradt fenn egy antik forrásban sem. De nem kell megijedni! Cato már az alig száz évvel később élt Cicero szerint is mondott ilyesmit. "A már régóta rosszban sántikáló Karthágó ellen jóval előbb háborút hirdetek; s nem szűnök meg félni tőle, egészen addig, amíg elpusztulásáról hírt nem kapok" ("Karthagini male iam diu cogitanti bellum multo ante denuntio; de qua vereri non ante desinam quam illam excisam esse cognovero." Cic. De Senectute VI, 18.) Idősebb Plinius már közelebb jár a mai formához, ő azt írja, hogy Cato Karthágó iránti gyűlöletében "minden szenátusi ülésen azt kiabálta, hogy Karthágót el kell pusztítani" ("cum clamaret omni senatu Carthaginem delendam" Nat. Hist. XV,74.). Így alakulgatott lassan a ma ismert forma, de tudni kell, hogy a jeles szónok nem valószínű, hogy pontosan ezt mondta. E ma ismert mondás már szép aranykori veretes latin, elegáns acc. cum inf-fel, participium inst. passivi-vel, fogyaszthatóan a kései korok latinistái számára...