Örkény-jegyzetek II.
Amikor elolvastam, tudtam, hogy ezzel még akarok valamit. S rá is jöttem, hogy mit: le akarom fordítani latinra. Ez voltaképpen céltalan dolog, de ha valaki szeret egy nyelvet, mindig benne van a késztetés, hogy kipróbálja: egy neki tetsző szöveget át tud-e ültetni arra a másik nyelvre, vajon nem veszti-e el az erejét, a szépségét az adott mű a fordításkor (lost in translation).
Úgy vélem, hogy az alábbi Örkény-novella latinul is tisztán cseng és ugyanúgy megrázó, mint eredetiben. Ez persze inkább Örkény érdeme, nem az enyém. Meg talán a latiné, mint közvetítő nyelvé: éppen a kontraszt miatt, ami a novella tartalma és a klasszikus, letisztult idióma között van. (L. még Radnóti eklogáit.) Ha valakinek van kedve, fordítsa le e rövidke de csodálatos egypercest az általa szeretett és ismert nyelvre.
(Magyar eredeti a hajtás után. A latinosokat kérem, előbb olvassák el a latint, s mondják el, érthető volt-e: persze ez csak akkor működik, ha nem ismerik a művet)
Domi
Puella tantum quatuor annos nata temporumque praeteritorum iam fere immemor, ut de mutationibus affuturis certior fieret, a matre sua ad saepem spinosam curruum ferriviariorum conspiciendorum gratia adducta est.