Laudator temporis acti

Concedo nulli

Mekkora lehet egy filosz pofája?

2010. július 18. 14:54 - G.d.Magister

Caligula-ügy II.

Előző bejegyzésemben utaltam arra a cikkre, amely a Magyar Narancsban jelent meg, s szerzője - több más honi sajtómunkáshoz, illetve bloggerhez hasonlóan - Caligulához és Incitatus nevű lovához hasonlította Orbánt és Schmittet (jómagam ez ügyben itt fejtettem ki a véleményem). A cikk címe "Salve Incitatus!" volt. Szegény publicista ("A szerk." - Bojtár B. Endre?) biztos megbánta, hogy ezt a címet adta. Kapott ugyanis egy olyan olvasói levelet (MN 2010. júl. 15.), ami bizonyára örökre elvette a kedvét attól, hogy valaha még egy latin szót leírjon. Íme:


"Si tacuissetis, Redactores...!
Szigorúan magánügy, de azért Veletek megosztom: csütörtök reggelente szinte gyerekes örömmel nyitom ki a postaládát, mert ott vár a MaNcs - kivéve, amikor koránkelő feinschmeckerek ki nem lopják onnan, de ez itt és most nem tárgyalandó, eleddig szerencsére elenyésző kivételnek számító aleset. Általában már a villamoson, évek során kialakult olvasási sorrend-rituálé alapján lapozom-böngészem végig a lapot. A kezdet: 3. oldal, a két szerkesztőségi vezércikk (A SZERK.). Általában a lap legszínvonalasabb része, az elmúlt nyolc évben talán ha kétszer csalódtam tartalmában, hangvételében. Világos gondolatok, igényesség, alapos tárgyi tudás, tiszta értékrend, pontos fogalmazás (ráadásul jobbára a szívemből szól). És akkor egy amúgy is nehéz, az ember hírek táplálta rosszkedvét folyamatosan karbantartó hét csütörtök reggelén - július 1-jén - gyanútlanul, pontosabban végre valami jóra, vagy legalább józanságra szomjasan kinyitom a MaNcs-ot, s azt olvasom: Salve Incitatus! Jaj, ne! - szaladt ki belőlem (a villamos utazóközönségének nem kis megrökönyödésére, de ez mellékes). Et tu, mi fili, Brute?! - kérdeztem immár lehiggadva, szomorúan, fegyelmezetten összeszorított szájjal, s fogam csikordulását is már csak a közvetlenül mellettem zötykölődők hallhatták. Mert hogy Miniszterelnökünk annak idején, a választások második fordulójának éjszakáján a Vörösmarty téren ország-világ előtt tanúbizonyságot tett sajátos latinos műveltségéről, az rendben van - illetve dehogy, csak éppen nem volt annyira meglepő (legfeljebb azon csodálkoztam, s csodálkozom mind a mai napig, hogy a nyilván szándékosan rontott bibliai idézetből felsejlő, hátborzongató politikusi ars poeticára senki nem figyelt fel). De talán jóbarátomnak van igaza, s tényleg nem kell a MaNcs szerkesztői között senkinek sem tudnia, hogy a latinban a köszönéssel-köszöntéssel együttjáró megszólításra külön ragozási eset van, a vocativus. Az viszont nem vitatható, hogy ha netán fenti - szomorú - tétel igaz is, mindössze két lehetőség közül lehet(ett volna) választani: 1) nem írunk címet olyan nyelven, amelyet nem ismerünk; 2) írunk, de megkérdezünk valakit, aki ismeri is a használni vágyott nyelvet, vajon rendben van-e mondatunk (kifejezésünk, szavaink). Tertium non datur! (hogy fokozzam a helyzetet). De ha ebben az amúgy ragyogó és az írás lényegét pontosan - és szívemből szólón - összefoglaló címben a Szerk. meg akarja szólítani Caligula császár elhíresült paripáját, Incitatust, akkor minden bizonnyal rövid utánajárással kideríthető (lett volna), hogy e tulajdonnév az úgynevezett második névszóragozásba, az o-tövű, hímnemű főnevek csoportjába tartozik, s e declinatióban a vocativus esetvégződése -e. Tehát a cím nyelvtanilag korrekt formája: Salve, Incitate! Egyébként a Szerk. vezércikk minden gondolatával egyetértek - ezért is fáj olyannyira a címben hivalkodó, MaNcshoz méltatlan slendriánság.

Karsai György"

Az olvasói levél elkövetője, Karsai egyébként kiváló magyar klasszikus filológus, a görög és római drámák, illetve a görög epika avatott ismerője. Na, ez pont nem látszik meg az írásán, amely egyrészt kissé gusztustalanul dörgölőzik a Mancshoz és szerkesztőjéhez, talán ellensúlyozandó azt a filológiai elefántot, amit csinált egy vocativus bolhájából. De mielőtt még valaki felvont szemöldökkel a jézusi példázatot vetné a szememre, miszerint más szemében a szálkát piszkálja a Magister, rögtön hozzáteszem: saját magam stílusát láttam viszont, és bizony, így kívülállóként ez eléggé visszatetsző volt. Egyben meglehetősen kellemetlen szembesítés számomra. Hogy kissé védjem magam, ilyen kötözködős posztot én már egyre kevésbé írok, talán azért, mert tudat alatt már rájöttem arra, amiről alább szólok breviter.

Hogy a címben feltett kérdésre válaszoljak: nem, ekkora már nem lehet manapság a klasszikus filológus pofája. Az enyém sem, Karsaié sem, senkié sem. Megint le kell írnom, hogy a latin már nem az alapműveltség része. A két vh. között még az volt, amikor humán-gimnáziumban tanult az értelmiségi elit,  most már nem az. Tehát, kedves latinos kollégák, önkritikusan ki kell jelentenem, hogy ha a sajtóban, szépirodalomban, filmekben stb. latin szavakkal, kifejezésekkel találkozunk, amely valamiért hibás, nem szabad szitává lőni a szerzőt, s egyben nyolcadik főbűnként feltüntetni a grammatikában való lapszust, hanem inkább örvendezni kell, hogy az illető latint használt, és zárójelben (!) jelezni a hibát. A latin nyelv most már minden fronton a létéért küzd, egyetemeken, gimnáziumokban egyaránt, s ezért nem célszerű az a magatartás, hogy mi, akik képviseljük, úgy viselkedjünk, mintha egyedül nálunk lenne a bölcsek köve. Mert akkor végleg megyünk a levesbe. Ez amolyan dzsentri-magatartás, Mikszáth, sőt Móricz stílusában. Alázat kell ide, továbbá népszerűsítés, jó tanárok, jó bloggerek. Ha egyáltalán lehet még valamit tenni.

Végül, bár már volt e blogon, nem hagyhatom ki ezt a poént, amely mindennél többet mond Karsai cikkéről s persze az egész témáról:

35 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://laudator.blog.hu/api/trackback/id/tr62158825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2010.07.18. 16:30:12

Tyűha... Ez már egy klasszikus hiba szokott lenni a megszólító eset használata (Szabó Magda Für Elis-ében) is...

De hadd ragadjam meg az alkalmat még egyszer, - lehet, hogy már egyszer elküldtem -, hogy beillesszek egy összefoglalót a 20 sz. latin 'poétikából', Kortárs Latinság (=Contemporary Latin) néven:

www.suberic.net/~marc/latinpoetry.html

Illicium verum (törölt) 2010.07.18. 18:41:46

Köszönöm,hogy ezzel a bejegyzésével visszaadta az ember fejlődésébe vetett hitemet! :)

(A magam részéről nagyon sajnálom, hogy nem tudok latinul.
Nincs hét, hogy ne találkoznék olyan latin idézettel, amit jó lenne tudni olvasni.
Tegnap pl.egy (két) Piero della Francesca festmény alatti szövegre leltem.
www.wga.hu/html/p/piero/francesc/portrait/sforzax.html )

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.18. 18:52:10

@Illicium verum: Igen, fejlődőképes vagyok. :)

@Nuntiulus Noster: SZM-nek a Für Elise-ét még nem olvastam, úgyhogy ha idéznéd a szóban forgó részt, megköszönném. A kortárs latinságot köszönöm másodjára is, nem felejtettem el, vannak terveim vele. :)

2010.07.18. 19:02:57

"– Szeretnél testvért? – kérdi apám – Menjen már! – feleltem. Taceász, sztultusz. Apám grammatikai fegyelme megcáfolta a voltaképpen vérfagyasztónak ígérkező közeljövőt. Azonnal javította, sztulte, ha már lehülyézel. Vocatívusz. – Vocatívusz – mondtam engedelmesen. Ez ment, a latin. Egyéb nem, mert ami belépésemkor következett, annak ecsetelésére nincs az anyanyelvben szókincs." (Für Elise, A trianoni árva)

"– Menjen a fenébe – ordítottam –, nem kell. – Ki innen. Abeat. Dik – fordultam a felháborodástól vérvörös apámhoz – dik ei tu... – Nem tudtam befejezni az ordított mondatot, mert anyám, aki mindig a szemével irányított, úgy nézett rám, ahogy eddig még soha életemben.
– Nincs latin – mondta Jablonczay Lenke. – Magyarul köszönsz neki és magyarul csókolod meg."

SzM. tudomásom szerint a latin szakos volt.

LeoM 2010.07.18. 21:19:05

És akkor mit mondjunk erről az idestova 10 éve megjelent könyvről?

http://bookline.hu/product/home!execute.action;jsessionid=XgxVo8SJSsV0YSMrdNf80A**?id=11523&type=22&_v=Hankovszky_Kerny_Moser_Ave_Rex_Ladislaus

Az eset annál sajnálatosabb, mivel itt komoly szakemberek követték el ugyanazt a primitív hibát. Kár, hogy akkor senki sem tiltakozott.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.18. 21:22:00

@LeoM: Juj, tényleg. De az nem lehet, hogy e cím valamilyen eredeti szövegből vett idézet?

Styxx 2010.07.18. 23:48:04

@G.d.Magister:
A te jellemfejlődésedet kellene tanítani, nem a latint.:-) Egyszer kifakadtam rád, mert elszomorított, hogy egy ilyen magadfajta klasszis blogger, miért ilyen fölényeskedően pökhendi, holott abba a ritka állatfajba tartozik, akinek tényleg lenne mire szerénynek lennie. És annak a kis kommentcsörténknek is az lett a vége, hogy önkritikát gyakoroltál. Már akkor kellemesen csalódtam benned, ezzel a poszttal meg egyszerűen bearanyoztad az éjszakám:-).

teemur · http://teemur.blog.hu 2010.07.19. 08:46:46

Tegnap pont Briant néztünk. Igazat megvallva, az egyes jelenetek egyenként, külön-külön (pölö így) sokkal jobbak, mint filmbe fűzve.

Mondjuk biztos nem véletlen, hiszen a MP sketchekben volt erős...

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.19. 10:43:36

@Styxx: :) Sibi imperare maximum imperium est. (Ha magunk fölött van hatalmunk, az a legnagyobb hatalom.)

@teemur: Én inkább úgy mondanám, hogy önmagukban is megállnak a jelenetek. De a film egésze is működik - nekem (szatíra a római civilizációról, vallási fanatizmus, Közel Kelet-probléma, stb. stb.).

tacelucretia 2010.07.19. 15:37:12

Az alázathoz kapcsolódva: amikor az imperativus kerül szóba órán, nem hogy a "Romanes, eunt domus", de már szegény Brian sem rezonál. Végtére is tényleg, mit adtak nekünk a rómaiak?

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.19. 15:41:39

@tacelucretia: Hááát, aranyoskám, hogy a mai fiataloknak mit adtak a rómaiak? ... Legfeljebb az AS Romát meg a Laziót... :)

Styxx 2010.07.19. 17:11:59

@G.d.Magister:
Na, amennyire a Roma drukkerek gyűlölik a Laziot és viszont (lásd, amikor az Internek szurkoltak a saját csapatuk ellen)visszasírhatjuk a Pax Romana előtti fain kis polgárháborúkat:-). Hiába no, Octavianus mégsem volt egy Berlusconi típusú bohóckirály:-)

Nádori Gergely 2010.07.20. 01:29:53

A két vh. között még az volt, amikor humán-gimnáziumban tanult az értelmiségi elit.

A reál gimnáziumokban pedig a szakmunkások, vagy egyszerűen csak a bunkók. Jó ezt olvasni.

2010.07.20. 08:56:53

@Nádori Gergely: A reál gimnáziumokban is kötelező volt a latinoktatás, vide huc: www.kislexikon.hu/realgimnazium.html

Nádori Gergely 2010.07.20. 13:41:12

@Nuntiulus Noster: Tisztában vagyok vele, a görög nem volt kötelező. Viszont ez nem változtat az idézett mondat sértő voltán, miszerint csak az értelmiségi, aki humán gimnáziumba járt.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.20. 13:41:50

@Nádori Gergely: @Nuntiulus Noster: Oké, hibáztam, kétszeresen is. De reálgimnáziumban nem vették olyan komolyan a latinoktatást, bár persze azok is magas színvonalúak voltak. Egyszóval úgy javítok: a humán értelmiségi elit.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.20. 13:42:49

@Illicium verum: Köszönöm az SZM idézetet! Szabó Magda és a latin egy külön posztot érdemel, már engem is régóta foglalkoztat a dolog.

Illicium verum (törölt) 2010.07.20. 14:25:47

A Szabó Magda idézetet Nuntiulus Noster küldte!
*****
Viszont megkerestem a másik Piero della Francesca festményt is, ezen az url-en együtt megnézhető a kettő:
www.wga.hu/html/p/piero/francesc/portrait/double1.html

tacelucretia 2010.07.21. 13:45:48

@G.d.Magister: Jogos a két pont. De azért, hogy egy régebbi bejegyzéshez visszacsatoljak, jobb, ha tudjátok, hogy Denbráunt is Rómának köszönhetjük.

tacelucretia 2010.07.21. 13:49:42

@Styxx: Hi-hi. Volt alkalmam néhány ilyen meccset végigélvezni Rómában, meg két VB-t...

cibetmacska 2010.07.21. 15:58:03

Félig-meddig a témához tartozik Cat Stevens "O caritas" c. száma is: gyönyörű dallam, latin szöveg, csak sajnos nem éppen hibamentesen... Jó pár évtizedes a dal, mégse tudok róla, hogy bárki is szóvá tette volna a szöveg hibáit.

Itt a dal szöveggel együtt: www.youtube.com/watch?v=IlzRFHVs9Zo

2010.07.22. 09:10:41

@KapitányG:

Tyűha, hát nem is tudok mit mondjak... A'bbiztos, hogy kissé felfújják a témát, de lehet benne valami...

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.22. 13:05:09

@KapitányG: A celebek tetoválása kevéssé érdekel, az annál inkább érdekelt volna, hogy miért lesz egyre népszerűbb a latin Nagy Britanniában. De erről nem szól bővebben a cikk.

2010.07.22. 14:52:07

@G.d.Magister: Itt megtalálod:

www.nyest.hu/hirek/kereses/Latin

Van pár cikk erről az egészről...

bAndie91 2010.07.22. 15:32:51

@KapitányG: No itt is van elírás. Ki nem találom, mit jelentsen az Ut Amen. Biztos gyakrabban láthatta ezt a szót a scriptor, mint anyányszor elragozta az amo-t. "Ut Amem"-ként már van értelme.

_Epikurosz_ 2010.07.23. 17:01:26

@G.d.Magister: Ha a szerkesztő az angolban követett volna el hibát, a fél világ rajta röhögne, a másik fele meg felhúzná a vállát. Ha a németben, akkor szimplán kijavítanák - mind az ötszáz alkalommal, amikor olvassák.
Az a latinos reakció, hogy megmondjuk, hogy milyen ragozás, stb, a latintanítás-tanulás szokásaiból is fakad: mielőtt lefordítod, szépen felmondod, hogy ez most milyen alak. Az analitikus módszer pár év alatt beleég az emberbe, figyeld csak meg saját magadat. Sőt, fogadjunk, hogy Te is megköveteled a Módszert a tanítványaidtól, és aszerint jársz el minden latinnal kapcsolatos ügyben.
Egyébként szokásos kommunikációs követelmény, hogy ha kritizálunk valamit, akkor kiemeljük azt is, ami (szerintünk) jó, különösen, ha éles megkülönböztetést lehet alkalmazni, mint pl. formai és tartalmi elemek. Már ha nem akarjuk megsérteni azt, akinek írunk.
A stílusra: A magyar legalább két nyelvet tartalmaz: egy írottat és egy beszéltet. Figyeld meg, vannak akik jobban tudnak előadni, mások jobban tudnak írni, és mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya is. Én pl. nem tudtam volna ezt szóban elmondani, mert közbevágtál volna, és belezavarodtam volna, mert rekurzívan javítom a mondataimat írás közben. Szóban ez képtelenség, viszont kiváló szójátékokat lehet gyártani, ami írásban vagy elsikkad, vagy röhejesre sikerül.
Bocs, ha hosszú voltam.

G.d.Magister · http://laudator.blog.hu/ 2010.07.24. 09:52:13

@_Epikurosz_: Szia, már hiányoltalak! Abban igazad lehet, hogy Karsai azért dicsér, hogy utána kritizálhasson. Ezt én is írtam, de gúnyosan, dörgölőzést emlegetve, ez talán valóban elhagyható.
Persze hogy minden kis ragozási hibára villogni kezd az agyamban egy bazi nagy piros lámpa. De arra jöttem rá, hogy ezt nem lehet olyan pökhendien közölni hibázó embertársunkkal, ahogyan azt Karsai tette.

Ha a stílus kapcsán arra gondolsz, hogy Karsaival jobban elszaladt a ló írásban, mint ha mindezt szóban mondta volna el, hát, lehet. De ez azért nem kellene, hogy problémát jelentsen neki.

Anna Sussoger 2010.07.24. 14:39:08

Lehet, hogy a "Salve Incitate"-t még kevésbé lehetett volna érteni, mint azt, hogy "Salve Incitatus". Ez utóbbinál legalább tudhatja a kiváncsi olvasó, hogy mit is keressen a lexionjában.

_Epikurosz_ 2010.07.26. 11:03:54

@G.d.Magister: Nem, a stílus kapcsán: próbáld meg értő hansúlyozással, beszédszerűen vagy párbeszédszerűen felolvasni! (emlékszel még a vígjátékokra?) Érdemes félbekezdésenként a szerkesztő arcát is odaképzelni, és a rákövetkező szöveget arra adott válaszként hangsúlyozni.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2010.07.26. 16:20:38

aki a magyar narancsot szereti jó ember nem lehet
süti beállítások módosítása