Carissimi,
Stephanus Nugator barátunk egy olyan témához nyúlt hozzá, amely bizonyára sokakat izgalomba hoz. Azonban előre felhívnám a figyelmet arra, hogy a Szerző egyáltalán nem akar támadást intézni a katolikus hitelvek ellen, amint ezt többször hangsúlyozza is. Ebben a szellemben tessenek olvasni!
A katolikus egyház Mária szüzességével kapcsolatban három dogmát fogalmazott meg: 1. virginitas ante partum, szűz volt Jézus születése előtt, 2. virginitas in partu, szűzen szült, 3. virginitas post partum, később is, valójában örökre, szűz maradt. E három tételből eggyel, az ó-és neoprotestáns egyházak többsége is egyetért, a szeplőtelen fogantatás pl., hogy a magam háztáján maradjak: vastagnyakúéknál is dogma. De hogy mi történt vagy mi nem történt a szülés után, - ez egy olyan teológiai útkereszteződés, ahol szétválnak a keresztény felekezetek útjai. Persze, a katolikusok sem a kisujjukból szívták a perpetua virginitas, Mária örök szüzességének dogmáját. Ha újszövetségi szövegekre nem is, de nagyon régi szövegtanúra tudnak ám hivatkozni. A Jakab protoevangéliuma című 2. századi apokrif iratban ezt olvassuk:
Και εξηλθεν ή μαια απο του σπηλαιου και απηντησεν αυτη Σαλωμη και ειπεν αυτη ή μαια: Σαλωμη, Σαλωμη καινον σοι θεαμα εξηγησομαι: παρθενος εγεννησεν και ου χωρει ή φυσις αυτης. Ειπε δε Σαλωμη: ζη κυριος, ό θεος μου ότι εαν μη κατανοησω την φυσιν αυτης ου μη πιστευσω ότι ό παρθενος εγεννησε.
Azaz: És kiment a bába a barlangból és szembement vele Salomé. A bába ezt mondta neki: Salomé, Salomé egy egészen rendkívüli dolgot kell elmondanom neked: szült a szűz és szülés után is szűz maradt. Salomé így szólt: él az Úr, az én Istenem, hogy míg szemügyre nem veszem az ő természetét, semmiképpen el nem hiszem, hogy szült a szűz [és szülés után is szűz maradt.] (XIX. 5)
A történet azzal folytatódik, hogy Salomé megérinti Mária „természetét”és elszárad a keze. Alakjában nem nehéz felismerni a „hitetlen” Tamást, aki csak azért lett itt nőnemű, hogy a szerző elkerüljön egy pikáns helyzetet, mert ugye férfiemberrel mégse érintethette meg Mária természetét. Az apokrif latin változatában még így is ezt az eléggé sikamlósra sikeredett mondatot olvassuk: in ipso loco palpavit eam Salome. Vagyis: megsimogatta ( megcirógatta) őt Salomé azon a helyen.
A perpetua virginitas dogmájával nem kívánok vitatkozni. Nincs azzal semmi baj, ha a katolikus egyház csupán a hagyománnyal tudja igazolni valamelyik dogmáját. Ez teljesen rendben van. Abba sem szoktam belekötni, ha egy ilyesfajta dogmát megpróbálnak valamilyen szellemes, ötletes bibliai exegézissel (is) igazolni. Ez is rendben van. De manipulálni, megvágni magát a szöveget, belematatni a szövegbe, na ez nagyon nincs rendben. Még akkor sincs, ha erre a módszerre magában az Újszövetségben is fölösen találunk példát. (lásd pl. a Mt.2,23-ban idézett próféciát összevetve a Zak.6,12-vel.) Mégpedig azért nincs rendben, mert az olyasfajta exegézis, mely a szöveg manipulálásáról szól, hogy Traianus császárt idézzem: non nostri saeculi est, nem méltó korunkhoz. (ifjabb Plinius, Epist. Lib. X,97).
Nos, a jeruzsálemi École Biblique hittudósai pontosan ezt a hibát követték el. Az Új Jeruzsálemi Bibliában a Mt.1,25-öt így fordítják ( mivel franciául kevéssé értek, az angol változatot idézem.): he had not had intercourse with her when she gave birth to a son. Magyarul: (József) nem élt vele (Máriával) házaséletet, midőn az világra hozott egy fiút. Ez a bikkfanyelven megfogalmazott mondat azt akarja jelenteni, pontosabban azt sugallja, hogy József akkor sem közeledett Máriához miután Jézus már megszületett. Nézzük hát meg a fordítás alapjául szolgáló szöveget: και ουκ εγνωσκεν αυτην έως όυ ετεκεν ύιον. És nem ismerte őt, míg meg nem szülte a fiút. Későbbi kéziratok hozzáteszik: αυτης τον πρωτοτοκον. Ez az oka, hogy a Károli fordításban így olvassuk: És nem ismeré őt míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát. Jeromos is a hosszabb változatot fordítja: et non cognoscebat eam donec peperit filium suum primogenitum. A Vulgata szövege tehát szó szerint megegyezik a Károli fordítással, és nehéz másként értelmezni, mint úgy, hogy József csak Jézus születéséig nem élt házaséletet Máriával. Az „elsőszülött” kifejezés meg arra utal, hogy házasságukból, Jézuson kívül még más gyermekek is születtek.
Köztudott, hogy a Jeruzsálemi Biblia abból az elgondolásból született, hogy legyen egy olyan katolikus fordítás, mely nem annyira a Vulgata szövegét, hanem sokkal inkább a héber és görög eredetit veszi alapul. De hogyan lesz, milyen alapon a έως όυ-ból, meg a donec-ből (míg, mígnem) „mikor”, vagy „ midőn”? Nos, az École Biblique teológusai szerint a έως όυ az arám ad di ( jóllehet, ennek ellenére) téves fordítása lenne, mely nem időhatározói, hanem megengedő mondatot vezet be. Vagyis a máté-i szöveg azt akarja mondani, hogy József nem ismerte Máriát annak ellenére sem, azok után sem, hogy megszülte Jézust. Csakhogy a Máté-evangélium arám változata/eredetije csupán feltételezés, noha Papias, 2. századi püspöknek egyik megjegyzése szerint Máté héberül írta meg evangéliumát. De még ha létezett volna is ilyen arám eredeti, szövegét csupán hipotetikusan lehet(ne) rekonstruálni, az olyan fordításnak tehát, ami egy feltételezett arám szövegen vagy görögből visszafordított arám szövegen alapul, szerény vagy egyáltalán nem szerény véleményem szerint kizárólag lábjegyzetben a helye. Íme, miként fest egy becsületes katolikus fordítás: nem ismerte meg, míg az világra nem hozta (elsőszülött) fiát.(Békés-Dalos) Az „elsőszülött” zárójelben van, jelezve, hogy a legrégibb, legmegbízhatóbb kéziratok nem támogatják ezt az olvasatot. Minden mást, amit a kérdésről szükségesnek tartott elmondani, lábjegyzetbe rakott a fordító:
„nem ismerte meg - a Szentírás nyelvén: nem élt vele házaséletet. E szavak csak azt hangsúlyozzák, hogy Jézus születése előtt József szűzen élt Máriával, de azt nem mondják, hogy azután férj módjára élt volna vele. Az apostoli korig visszamenő hagyomány bizonyítja, ami különben ilyen páratlan szűzi foganás után érthető is, hogy Mária nemcsak Jézus születéséig, hanem azután is szüzességben élt szent Józseffel. Igaz, hogy később említés történik Jézus testvéreiről, de ezek csak unokatestvérek vagy más rokonok voltak, akiket a zsidók szintén testvérnek szoktak nevezni.”
Újra hangsúlyozom: nem az a bajom, hogy katolikus teológusok a perpetua virginitas dogmáját megpróbálják bibliai szövegekből igazolni. Az lenne csak szegénységi bizonyítványuk, ha nem tennék meg. A gond az, hogy a Jeruzsálemi Biblia valamelyik fordítója, egy kétes exegézis eredményeként, tulajdonképpen átírta a Mt.1,25-öt. Pedig egy vérbeli exegétának, ha dogmákat akar igazolni, nem a szentírási szöveget magát kellene manipulálni, megvágni, hanem addig zsonglőrködni a szöveggel, addig feszegetni a filológia határait, míg meg nem kapja a kívánt eredményt. Mert lehet zsonglőrködni ám ezzel a textussal, anélkül, hogy változtatnánk a szövegen. A „megismer” nemcsak szexuális fogalom a Bibliában, jelent hitbeli, intellektuális vagy a szó köznapi értelmében vett megismerést is (az ember megismeri Istent, Isten ismeri az embert, a názáretiek ismerik Jézust és szüleit stb.), tehát elképzelhető egy olyan értelmezése is a textusnak miszerint József mindaddig nem ismerte meg teljes mélységében Mária titkát, a Máriával történt misztérium mibenlétét, míg az meg nem szülte Jézust. Vagyis igazából a szülés után „világosodott” meg. De még ezt az „elsőszülött” kifejezést is lehetne „spiritualizálni”. Úgyse lehet elintézni annyival, hogy a legmegbízhatóbb kéziratok nem hozzák, merthogy Lukács evangélistánál is szerepel. Én azt mondanám: a πρωτοτοκον (elsőszülött) nemcsak azt jelentheti, hogy Jézus Mária első gyermekeként született, a szó, miként az a római és a zsidókhoz írott levélből kitűnik, Jézus különleges státuszára is vonatkozhat ( Róm.8,29; Kol.1,18; Zsid.1,6). Szóval, ha katolikus teológus lennék, valahogy így próbálnám igazolni a perpetua virginitas dogmáját. Valami hasonlót ajánlanék hát az École Biblique fordítójának is. No de az École Biblique hittudósa aligha fog rám, egy mezei klerikusra hallgatni!
Mottó, azazhogy inkább post scriptum :
A kétféle had
és hit várai szemközt állanak
ma is, az én hazámban is; a zordon
fehér-falú s arany-cifrázta templom
vén tornyai még ágyúként vitáznak
minden beharangozáskor, vasárnap
papjaik bent még ősimód dörögnek,
de kijövet az utcán átköszönnek
s ujjon mutatják, hogy hány órakor
s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor
s egy kis ital. ( Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt)
– ha a bejegyzés esetleg (hit)vitát gerjesztene, kizárólag csak a fenti szellemben vállalom.
Ötletadó irodalom: Ortensio da Spinetoli: Máté