A kérdés nyilván arra vonatkozik, hogy a katolikusok vagy a protestánsok olvashatják-e antiszemitább fordításban a Bibliát? Ám az sem mindegy – miként az alábbiakban kiderül – hogy modernebb avagy régebbi fordításban vesszük-e kezünkbe az Újszövetséget. Egy paradigmatikus szöveget fogok megvizsgálni, a közismert pünkösdi beszédet (Ap. Csel. 2,1-36), melyben megszólal az őskeresztény igehirdetés majd minden motívuma. Ebben a prédikációban (23. vers), a Károli fordítás szerint, egy adott ponton ezt mondja Péter:

Azt (ti. Jézust), aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel, keresztfára feszítve megölétek.

Azt mondhatnánk, hogy ez azért eléggé világos beszéd. A kerettörténet szerint a hallgatóság a júdeai, illetve az ünnepre elzarándokolt diaszpóra-zsidókból áll, azaz ugye, képviseleti alapon maga a zsidó nép hallgatja Pétert. Ez pedig mi mást jelenthetne, mint azt, hogy az apostol (= az egyház, vö. Mt.16,18) mintegy a világ zsidóságára mutat, és a zsidóság egészét vádolja azzal, hogy gonosz kezeikkel keresztre szegezték Jézust. Vajon ez a textus fogalmazná meg a legpregnánsabban az istengyilkosság vádját? Ne hamarkodjuk el a választ!

Elgondolkodtató, és némileg gyanakvóvá teszi az embert, hogy minél régebbi kiadású Károli fordítást lapozunk fel, annál durvább hangnemben hangzik el a vád. A fenti szöveg az 1908 óta használatos revideált fordításból való, ugyanezt egy 1871-es, tehát revideálatlan kiadásban így olvassuk: „gonosz, kegyetlen kezeitekkel keresztfára függesztvén megöltétek." Ez a szövegvariáns áll a Vizsolyi Bibliában is, de egy lapszéljegyzet, melyet Károli az igevershez fűzött, tovább súlyosbítja a vádat: „Krisztus ártatlan lévén, az gonosz, kegyetlen zsidóktul megfeszíttetett Isten tanácsából." Mindezek után ki ne lenne kíváncsi arra, hogy miként szól az az eredeti görög szöveg, amit ilyen képlékenyen lehet fordítani? Íme:

τοῦτον τῇ ὡρισμένῃ βουλῇ καὶ προγνώσει τοῦ θεοῦ ἔκδοτον διὰ χειρὸς ὰνόμων προσπήξαντες ὰνείλατε.

Azt, aki Isten eleve elhatározott akarata és tudása szerint adatott át, a törvény nélkül valók keze által, keresztre szegezve, megöltétek.

A görög szöveg nem beszél a zsidók gonosz és kegyetlen kezéről, hiszen az ὰνόμων (anomón) a törvény, azaz a Tóra nélkül valókra vonatkozik, vagyis a pogányokról, egészen pontosan a rómaiakról, a júdeai római hatóságról van szó, mely az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint, nyilván a Szanhedrin nyomására, kereszthalálra ítélte Jézust. Ennek megfelelően fordítják a textust a régebbi és újabb katolikus fordítók, de az újabb protestáns fordítások is a görög szöveg akkurátus fordítását adják:

Káldi: Ezt, ki Istennek elvégzett tanácsa és előtudása szerint eladatott, a gonoszok kezei által fölfeszítvén, megöltétek.

Békés-Dalos: ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok.

1975-ös protestáns: ti a törvényszegők keze által felszegeztétek és megöltétek.

1993-as protestáns: ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.

No de hogyan lettek Károlinál a pogány rómaiakból gonosz és kegyetlen zsidók? Köztudott, hogy Károli a Vulgatát is használta fordítása során, kézenfekvő tehát a feltevés, hogy a latin szöveg áll a különös fordítás hátterében. Nézzük:

Hunc definito consilio et praescientia Dei traditum per manus iniquorum affligentes interemistis.

Ezt, aki Isten eleve elhatározott akarata és tudása szerint adatott át, az ellenség keze által, meggyalázva, megöltétek.

Hát, nagyon úgy fest, hogy egy egész izgalmas teológiai krimibe csöppentünk, hiszen ha nem Jeromos áll Károli fordításának hátterében, mégis milyen más nyomon lehet elindulni? Nos, abból indultam ki, hogy bibliafordítónk, valamilyen komoly exegetikai, írásmagyarázati háttér nélkül aligha kockáztatott volna meg egy ilyen, enyhén szólva, pontatlan fordítást. A hátteret pedig Kálvin Genfjében kell keresnünk. Az úgynevezett Genfi Bibliában (1560), mely időben megelőzte a King James fordítást, és nagyon erőteljes kálvinista hatást tükröz, így olvassuk textusunkat:

Him, being delivered by the determinate counsel and foreknowledge of God, ye have taken, and by wicked hands have crucified and slain.

Őt, aki Isten eleve elhatározott akarata és tudása szerint adatott át, megragadtátok és gonosz kezek által keresztre feszítettétek és megöltétek.

És hogy kétségünk ne legyen miről is van szó, a fordítók lábjegyzetet is fűztek a szöveghez:

Gods counsel does not excuse the Jews, whose hands were wicked.
The fact is said to be theirs by whose counsel and urging on it is done.

Isten határozata nem menti fel a zsidókat, akiknek gonosz volt a keze. A cselekedetet az Írás a zsidóknak tulajdonítja, akiknek tanácsára és ösztökélésére végrehajtották.

Szinte szó szerinti az egyezés Károli fordítása és a Genfi Biblia szövege között. Még a Vizsolyi Biblia lapszéli jegyzete is mintha a GB lábjegyzetéből inspirálódott volna. Természetesen nem azt akarom sugallni, hogy Károli ismerte és használta a GB-t, nincs tudomásom arról, hogy tudott volna angolul, sokkal inkább az a helyzet, hogy a két fordításnak ugyanaz a teológiai, írásmagyarázati háttere. Azt mondhatjuk tehát, hogy az Ap. Csel 2,23 esetében Károli nem annyira az eredeti vagy akár a Vulgata szövegét fordította, hanem kora reformátorainak, ne kerteljünk: vaskos, helyenként otromba antijudaizmusát fordította bele a szövegbe.

Természetesen a Kálvin köré csoportosuló reformátorok sem álltak volna elő egy ilyen exegézissel, ha nincs mögöttük valamilyen óegyházi tekintély. Victorinus, akit - noha csak késő öregkorában lett kereszténnyé - Jeromos mesterének tartott, Contra Arium című művében így fordít:

Hunc decreto consilio et praescientia Dei traditum per manus scelestas et suffixistis eum cruci, occidistis.

Őt, aki Isten eleve elhatározott akarata és tudása szerint adatott át, gonosz kezek által, keresztre feszítettétek és megöltétek.

Ez tehát az egyetlen óegyházi szövegtanú, mely támogatja a Károli-féle fordítást. Hogy pedig Victorinus miért fordított így, antiszemitizmusa játszott-e közre ebben vagy az eredeti szöveget sértőnek érezte Rómára nézve, azt csak találgatni tudom.

De térjünk vissza még egy pillanatra az Ap. Csel. szövegéhez. A kerettörténet szerint nemcsak szimplán zsidók a Péter hallgatói, hanem - legalábbis nyelvileg - asszimilálódott zsidók, akik ugye, anyanyelvükön hallgatják a beszédet. Ha úgy tetszik különböző nyelvű, különböző kultúrájú emberek vannak jelen, még akkor is, ha alapvetően, vallási szempontból, zsidóknak tekintendők. Aztán ott vannak a tömegben a szintén különböző nyelvű prozeliták, vagyis azok, akik áttértek a zsidó vallásra vagy egyszerűen csak szimpatizáltak a zsidó vallási gondolatokkal, anélkül, hogy megtartották volna a zsidóság rituális törvényeit. Ezek nyilván nem voltak zsidó származásúak, csupán vallási szimpátiájuk kapcsolta őket a zsidósághoz. Mindezek ismeretében aligha túlságos merészség amellett érvelni, hogy Péter hallgatósága voltaképpen az emberiség. Ez pedig azt jelenti, hogy az apostol a képviseletileg jelenlevő emberiséget vádolja azzal, hogy megölték Jézust. Ez egyébként magából a 23. versből is kiderül, hiszen a pogányok szegezik keresztre Jézust, a zsidó vezetőség biztatására. Vastagon benne vannak hát a történetben, históriai szempontból is, zsidók és nem zsidók egyaránt. És persze egyértelművé teszi maga a szituáció is, hogy miről van szó, ugyanis képtelenség azzal vádolni pl. egy krétai zarándokot, hogy de facto része lett volna Jézus halában. Péter nyilvánvalóan egy teológiai gondolatot közöl a hallgatósággal, miszerint Jézus voltaképpeni gyilkosa az emberiség. Badarság volna hát, és teológiai nonszensz azt állítani, hogy Jézust a zsidóság ölte meg, históriailag is csak annyit mondhatunk, hogy a zsidóság egykori vezetői vagy azoknak egy csoportja bevádolta Jézust, a római hatóság pedig kivégeztette. Az Ap.Csel. 2,23 tehát nem alkalmas pretextusként, fentebb vázolt hatástörténete ellenére sem, semmiféle kereszt(y)én(y) antiszemitizmusra/antijudaizmusra, melynek - mint tudjuk - jobbára az istengyilkosság az alapja. A kereszt(y)én(y) antiszemitizmus, amúgy is, az elmondottaktól függetlenül is: fából vaskarika. Aki kereszt(y)én(y)ként mégis antiszemita, az szó szerint maga alatt vágja a fát. (Vö. Róm. 11,17-18)

Végül, mert nem szeretném ha (a kicsit bulvárosra sikeredett cím hatására), az a kép alakulna ki az olvasóban, hogy a protestánsok antiszemitábbak a katolikusoknál vagy bárki másnál, hadd idézzem textusunkat, Sylvester János fordításában is, akinek Újszövetség fordítása majd ötven évvel megelőzte a Károliét: „a gonosz nipeknek kezeknek általa őtet megfeszítvin megölétek." Gondos, pontos, mindenféle antijudaista exegézistől mentes fordítás!

Ami meg a fel-feltámadó kereszt(y)én(y) antiszemitizmust/antijudaizmust illeti: nemcsak az tény, hogy minél régebbi Károli-fordítást veszünk a kezünkbe, annál durvább lesz a textus hangneme, ennek a fordítottja is igaz: minél későbbi fordítást veszünk kézbe, annál inkább szelídül a vád; a legújabban revideált Károliban már ezt olvassuk: gonosz kezek segítségével keresztfára szegezve megöltétek. Ha innen nézzük: non deest spes, van (némi) remény!