Recensio paginarum interretialium ― honlapszemle I.
Ebben a sorozatban latinnal kapcsolatos honlapokról lesz szó. Rengeteg van, bár köztük kevés az olyan, ami valóban megbízhatóan működik, frissül, vagyis nem pókhálósodott be a kezdeti lelkesedés után.
Az első honlap, amelyet szeretnék bemutatni, egy régóta működő, megbízható adatbázis, a
The latin library. Kb. hét éve ismerem, használom (a „quid novi?” menüpontból kiderül, hogy legalább 1998 óta, 10 éve létezik, és folyamatosan raknak fel rá új anyagokat).
Főként antik római auktorokat és műveik szövegét tartalmazza, kisebb mértékben keresztény, középkori és neolatin szerzőket és műveiket. Egyszerű, mint a százas szög: a nyitólapon ott sorakoznak a szerzők nevei, arra kell rákattintani, aztán utána szépen az író művei jönnek betűrendben. A forrásait a honlapkészítő a „credits” menüpontban adja meg, valahol csak annyit tud írni, hogy „from an unidentified e-text”. Arra se számítsunk, hogy találunk kritikai apparátust, kiadói előszót vagy ilyesmit: csak a szimpla szöveget kapjuk, benne a kiadói konjektúrákkal, egyéb jelekkel, de jegyzetek sehol. Szóval nem megbízható, de ha gyorsan meg akarok nézni valamit valamely szerzőnél, ezt használom, mert egyszerűsége folytán pillanatok alatt eljutok az általam keresett szöveghelyre. Semmi felesleges kör, még kép sincs egy darab sem. Amit láttok, az a honlapot fenntartó intézmény, a Washington melletti Centreville-ben lévő
Ad Fontes Academy címere (nem az, ami a honlapon van, mert azt nem lehetett leszedni). Tetszik a két jelmondatuk: a címerben lévő „nisi Dominus frustra” gyönyörű, tömör jelige, jelentése: „Ha az Úr nem [segít], hiába [minden]”.* Na ilyen az igazi jelmondat, nem azok a
kreténségek, amiket a marketingesek kitalálnak. A másik ismertebb, de nekem kedves szentencia: „Soli Deo Gloria”, vagyis „Egyedül Istené a dicsőség”. A reformáció egyik jelmondata, az
„öt sola” (helyesebben három „sola”, egy "soli" és egy „solus” :) egyike. Rövidítése, az S.D.G. gyakran feltűnik protestáns szerzők kéziratai végén, így Bach, Händel, de magyar szerzők műveinek lezárásaként is.
Még valami a suliról, amely gründolta a honlapot: 1995-ben jött létre, általános- és középiskola (szóval az "academy" eufemizmus), erős keresztény-konzervatív jelleggel. Latint persze tanítanak benne, s
hét érvet is felhozott a lelkes latintanár, hogy
miért kell latint tanulni. Hát nem aranyos? A szokásos argumentumok között érdekes az, amelyikben azt fejtegeti, hogy az angolt is jobban elsajátítja az, aki latinul tanul, mert az angol szavak 60 százaléka latin eredetű. Meg azt is, hogy jobban teljesítenek a latint tanulók a SAT (Scholastic Aptitude Test) nevű felméréseken. Sőt, az utolsó érv, hogy „Reading and writing Latin is an exercise in brevity, precision and economy.” Economy? Gazdaságosság? Takarékosság? Na persze, az Államokban vagyunk.
Világválság idején tehát különösen ajánlott latinul tanulni.
* A 126 (127.) zsoltár 1. versének jelmondat szerű átalakítása. Az igevers így szól: "nisi Dominus aedificaverit domum, in vanum laboraverunt, qui aedificant eam; nisi Dominus custodierit civitatem, frustra vigilavit, qui custodit." Károlyi (vigyázat! nem Károli!) Gáspár fordításában így szól (Bibliát sohasem szabad önerőböl fordítva idézni): "Ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző."